Trianon-95 - Patrubány Miklós beszéde Versailles-ban


Versailles, 2015. június 4. – Patrubány Miklós: Kárpát-medencei új magyar paradigmát!

A teljes beszéd a képre, vagy ide kattintva megtekinthető.

 

Kedves Emlékező Magyar Testvérek!

 

Megmutattuk e napon, itt Versailles-ban mindazt, ami a magyar életet ma szegélyezi.

 

Emlékeztünk Trianon gyászos voltáról, megtekintettük a magyar ifjak népi tánca révén a magyar nép élni akarását, és a székelyudvarhelyi kórus főszerepvállalásával a magyarság legnagyobb testvérnépét, a székely népet is a Trianon 95. évfordulójának megemlékezéseként a megmozdulás főszereplőivé tettük. Fontos, hogy tisztában legyünk a megmozdulás szó jelentőségével. Ez nem tüntetés, nem gyászmenet és nem örömünnep. Ez egy olyan együttes, egy politikai együttes, amely egyszerre gyászol, ahogy azt számos zászlónkon a fekete szalag mutatja. Egyszerre tiltakozik Trianon gyalázata ellen, és egyszerre mutatja meg, hogy a magyar nép mindezek ellenére és mindazonáltal élni akar és élni fog.

 

A székely testvéreinket, magam is székely ember lévén említettem, hiszen a székely nép esete példázza talán a leginkább Trianon gyalázatát, ugyanis kevesen tudják, de Önök, akik idejárnak, mind tudják, Önök számára nem mondom, csak azok számára, akik véletlenül idetévedtek, azok számára, akik a világhálón követik ezt a közvetítést, hogy 1919-ben Romániával aláírattak a szövetséges nagyhatalmak egy előzetes szerződést, egy államközi szerződést, amelyikben kötelezettséget vállalt Románia arra vonatkozólag, hogy amennyiben majd 1920-ban a béke Erdélynek jelentős részét Romániának ítélné, akkor az ott élő magyarokat, és különösképpen a székelyeket meg fogják becsülni, egyenjogú partnereknek tekintik, és a székelységnek autonómiát biztosítanak.

 

Mi valósult meg ebből, kedves Magyar Testvéreim? Semmi. 95 év múltán, az, hogy a román állam megszegi nemzetközi szerződését, azon már senki nem kell meglepődjék, és nem szabad meglepődjék. Hiszen a 20. században alig volt olyan nemzetközi szerződés, amit ez az állam alá ne írt volna, és meg ne szegett volna, akárhányszor.

 

De hol tart ehhez képest a magyar érdekérvényesítés, kedves testvéreim? Hol van a magyar állam, amelyik szóvá teszi és számon kéri? Számon kéri azt, hogy 1919-ben államközi szerződésben vállaltátok Székelyföldnek az autonómiáját. Ez a magyar állam nem látszik még, kedves testvéreim. A mai magyar állam június 4-ét örömünneppé varázsolná és 2010. június 4-én, azon a napon, amikor mi először szerveztünk összmagyar megmozdulást itt Versailles-ban, Trianon 90. évfordulóján, azon a napon az Országgyűlés Budapesten egy olyan törvényt fogadott el, amely kimondta, hogy június 4-e nem gyásznap, hanem június 4-e a magyar összetartozás napja. Tudathasadás ez, kedves testvéreim, a javából, annyi, mintha azt mondaná valaki a zsidóknak, hogy a holokauszt az nekik ne fájdalom legyen és ne tragédia, hanem legyen az a zsidó élet napja. Azt próbálják elhitetni velünk, hogy június 4-e a magyar összetartozás napja, pedig a nemzet legnagyobb szétszaggattatásának a napja.

 

Persze, persze, hogy össze kell tartoznunk, és június 4-e alkalmas arra, hogy erre emlékeztessen minket. De nem úgy, hogy töröljük azt a gyászt, amit június 4-e jelent, nem úgy, hogy ne tiltakoznánk az ellen, amit június 4-e jelent. Hiszen valóban, valóban az, amit ma is itt már mondtak, – lehet, hogy én magam voltam először, aki ezt hangosan kimondtam 2000 májusában –, hogy magyar az, akinek fáj Trianon. Mert akinek nem fáj Trianon, – úgy, ahogy a mai szónok mondta –, önmagát zárja ki a magyarság soraiból. Persze ne legyenek illúzióink, testvéreim, mert látjátok, hogy mennyi ez a szent maradék, ahányan itt óriási erőfeszítéssel összegyűltünk. Látnotok kell, hogy nem tudtunk kihozni erre a megmozdulásra a negyvenezer párizsi magyar közül százat. Hiába írtunk Magyarországon 1600 polgármesternek névre szóló levelet, amelyikben felhívtuk a figyelmüket, hogy lesz ez a rendezvény és próbálják meg a településüket képviseltetni, ha egy fővel, ha kettővel, akárhánnyal. Az 1600 magyar polgármester közül 10 volt, aki válaszra méltatta ezt a megkeresést.

 

Kedves Testvéreim! Miközben mi itt hitet teszünk a magyar jövő mellett, miközben egy pillanatig nem fogadjuk el Trianon gyalázatát, aközben látnunk kell, hogy ez a maradék, amely ide eljött, egy szent maradék. És ez a maradék elszántan kell küszködjön az ellen az ár ellen, amely árat a láthatatlan világhatalom a maga ügynökkormányai és ügynökpolitikusai révén a magyarság életére önt.

 

No de, nem vagyunk mi a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerhessünk. És éppen ezért, itt Versailles-ban új nemzetpolitikát hirdetünk, amelyiknek a sarokköveit Drábik János, a Trianon Társaság elnöke nagyszerűen összefoglalta imént elhangzott beszédében. Az a tény, hogy a Trianon Társaság elnöke itt van velünk, illetve, hogy a Magyarok Világszövetsége a Trianon Társasággal karöltve hirdette meg ezt a mai rendezvényt, sokatmondó és ígéretes.

Azt a pontokba szedett programot, amelyet János felvázolt, azt mi maradéktalanul el tudjuk fogadni, és támogatandónak tartjuk.

 

Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy az egész magyar nemzet számára ezt a kérdést egy más politikai szinten kell megragadnunk, azon a politikai szinten, amely elől nem tud kitérni sem egy aktuális magyar kormány, sem az elcsatolt területek idegen államainak a kormányai. És ez a szint akkor érhető el, Kedves Testvéreim, ha tisztába tesszük magunk előtt és magunk számára, hogy mit is jelent a magyar nemzet. Mit is jelent a Szent Korona országa, milyen küldetése van a magyar nemzetnek a Földön, a sok ezer éves magyar nemzetnek? Miért kellett a magyar nemzetnek minden ezredévben egy Trianont – egyszer ezer évente – megélnie? Miért nem tud a ma élő magyar nemzedék semmit az ötezer évvel ezelőtti Magyarországról, a négyezer évvel ezelőtti Magyarországról, a háromezer évvel ezelőtti Magyarországról? Addig, ameddig ezt az állapotot meg nem  haladjuk, addig nincs kiút a trianoni csapdából, hiszen magunknak mondjuk, nemhogy az ellenségeink vagy ellenfeleink megrettennének szavunktól, hanem még ez a maradék nemzetnek a maradéka sem hajlandó a maga jogát és maga jussát megkövetelni. Hát nekik üzenjük – azoknak, akik nem tudják, hogy mi a magyarság – két cseh politikus, politológus, történész szavaival, hogy mit is jelentett a Szent Korona országa. Azért, hogy jól jegyezze meg minden magyar, és emlékezzen rá.

 

František Palacký, aki a 19. század elejének egyik legjelesebb cseh történésze volt, így fogalmazott a magyar államról, idézem:  „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egész­séges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más or­szágokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonó­mia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a re­form és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül min­den emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell."

Tehát egy meghatározó cseh történész így szólt a magyar államról a 19. század elején. A 19. század végén pedig a Charta 77 tagja, Rudolf Kučera cseh politológus így fogalmaz, idézem: „A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben min­den Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kel­lene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdel­münk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozat­lan dicsőítése helyett."

Tehát hallottuk, hogy az utódállamok legjelentősebbikének, a Csehszlovákiát létrehozó Csehországnak két meghatározó politikusa a magyar államot egy követendő példának állítja be, egy olyan intézményrendszernek, amelyik példa nélküli Európában, amelyiktől a mai Európai Unió is tanulhatna, és tanulnia kell, ha élni akar. Hiszen amint mondta, a magyar állam történelmi intézményrendszerében ott van az autonómia csírája, ott van a tökéletesíthetőség végtelen lehetősége, és ez kell minden társadalomnak az élethez.

De mondta Rudolf Kučera, hogy igen is példát kell állítani a magyarokkal, ahogyan ők az alkotmányukért küzdöttek. Ahogyan azt megvédték, hiszen ebben van egy állam maradandó ereje: polgárainak az alkotmányhoz való ragaszkodása.

Lássuk pár szóban, hogy mi is volt az a történelmi magyar alkotmány, ami még az ellenségeinket is, az ellenfeleinket is ilyen dicsőítő szavakra ihlette?

Ha csak azt vesszük, amit az Aranybulla 1222-ben törvénybe emelt, 31. cikkelyében a ius resistendi, az ellenállás és ellentmondási jog, amely kimondja, hogy a magyar nemzet tagjai akkor, hogyha a király törvényt sért, lett légyen az akár a király is, őellene fegyverrel fel kell lázadniuk, és a törvényt meg kell védeniük, és lázadásukért nem büntethetőek.

Ez a magyar alkotmány, kedves Testvéreim, kimondta, hogy nem a király a főhatalom egy államban, hanem a Szent Korona. És ezzel a szentséggel, amelyet a magyar misztikum Istentől küldött Szent Koronának tart, amelyet angyalok hoztak el a magyaroknak, ezzel nemcsak egy szentséget állít, hanem összeköti a földi kormányzást az égiekkel, és korlátot vet a földi hatalomnak. A magyar király sohasem rendelkezett akkora hatalommal, mint ma egy miniszterelnök, mint ma egy magyar miniszterelnök. A magyar királyt a Korona korlátozta, az országgyűlés korlátozta, és területen a megyékben az alispánok korlátozták. Hiszen a történelmi magyar államban ugyan a király minden javaslatát megvitatta az országgyűlés, és minden törvényjavaslatát az országgyűlés kellett jóváhagyja, még magát a királyt sem lehetett királynak tekinteni, ameddig őt el nem fogadta az országgyűlés. És amikor egy törvényt a megyékben végre kellett volna hajtani, akkor az alispán, aki nem odaküldött, a központi hatalom odaküldött embere volt, hanem a megye által megválasztott elöljáró, az alispánnak kellett azt kihirdetnie, és ameddig az alispán nem hirdette ki, addig az a törvény abban megyében nem élt, és nem lépett életbe.

Kedves Testvéreim! Kell-e a hatalom megosztásának ennél szebb példája? Hiszen nem akként kell a hatalmat megosztani, ahogy a francia „elhomályosodás", a francia felvilágosodás és a francia forradalom tanítja nekünk, hogy a törvényhozó hatalmat, a végrehajtó hatalmat és a bírói hatalmat kell szétválasztani, tessék megtekinteni az Európai Uniót. Az Európai Uniót komisszárok vezetik, komisszárok, akiket senki meg nem választ, hanem odaküldik őket, és magukat fogadják el, és nekik messze nagyobb hatalmuk van, mint az európai parlamenti képviselőknek, sőt mi több, törvényhozási joga nincs az Európai Parlamentnek, hanem a komisszároknak van törvényhozási joguk, végrehajtási joguk, ítélkezési joguk.

Tehát van miből tanulnia az Európai Uniónak, hogyha a hatalmi ágak szétválasztásáról beszél, ha egy élhető államról beszél. És ez a Magyarország, amelyiket politikailag így jellemeztem, természetesen, hogyha az Istenséget és az eget a maga kormányzásának középpontjába állította, azzal az emberi méltóságot állította a maga középpontjába. Aminek következményeként minden nációnak otthona volt a magyar Szent Korona országa, lett légyen az tót, oláh, rác, szlovák, román vagy szerb, lett légyen az örmény vagy zsidó, lett légyen sváb vagy szász. És sorolhatnám tovább a nemzetiségeket, a nemzeti kisebbségeket, amelyek ebben az országban oltalmat nyertek, ahol gyarapodhattak, szaporodhattak, megőrizhették nyelvüket, megőrizhették hagyományaikat. Franciaország? Anglia? Ha Magyarország olyan politikát folytatott volna, mint Franciaország, vagy Anglia, egy tót, egy oláh, egy szerb nem maradt volna. És nem jött volna létre Szlovákia, Nagy-Románia vagy Nagy-Szerbia, hiszen mindenki magyar lett volna, magyarul beszélt volna, Ugyanúgy Franciaországban elvesztette anyanyelvét ötmillió okcitán, három millió breton, hadd ne soroljam tovább. Meg Angliában hogyan vesztették el anyanyelvüket a walesiek, a skótok, az írek.

Kedves Testvéreim! A magyar állam egy nagyvonalú magyar állam volt. A Szent Korona országa Európa megbecsülésére tart igényt. A Szent Korona országa egy olyan ország volt, amelyre azok a nyugat-magyarországi falvak, amelyeket ugyancsak gyalázatos módon elcsatoltak Magyarországtól, hiszen négyezer húsz négyzetkilométert még a minket háborúba sodró Ausztria is kapott tőlünk, de ebben a határsávban, a nyugat-magyarországi határsávban élő német falvak és horvátok lakta falvak szabadságharcot indítottak, és követelték, hogy csatolják őket vissza Magyarországhoz. Gondoljunk bele, hogy Pornóapáti vagy Pernau színtiszta német település, amely fegyveres harcot indít, hogy ő nem kíván a német ajkú Bécshez tartozni és Ausztriához, hanem a Szent Korona országához!

Ez az igazság, kedves Testvéreim. Szemben azzal a hazugsággal, amit elterjesztettek, hogy Magyarország a nemzetiségek börtöne volt, amelyik elpusztította a kisebbségeket, fekély Európa testén. Mindez titkos összeesküvés ármánya, kedves Testvéreim, és hazugság, utolsó szóig.

 

Ezért, amikor egy új magyar nemzetpolitikát felvázolunk, akkor ki kell mondanunk azt, amit a Magyarok Világkongresszusa 2012-ben világosan megfogalmazott: Trianon bűnben fogant. Úgy, ahogy Bernard Le Calloc'h professzor, Párizsban élő, breton származású francia professzor, túl a 90. esztendején, aki az öt évvel ezelőtti rendezvényünkhöz írásos üzenetet küldött, elmondta: Trianon vérfertőzött gyermekei nincsenek már, sem Csehszlovákia, sem Jugoszlávia. Tehát bűnben fogant Trianon, amely bűn ellen fel kell emelnünk szavunkat, és szembe kell állítanunk vele a Magyar Királyságnak nagyszerű példáját.

 

Ki kell jelentenünk, hogy igaz ugyan, hogy országunkat a trianoni békével ízekre szedték, nyolcfelé szaggatták, de nem volt joguk a magyar nemzetet szétszakítani, és a magyar nemzet nem is fogja soha elfogadni, hogy szétszaggattatott, hanem akármely országba tartozzanak a polgárai, a magyar nemzet egy és oszthatatlan.

 

Így van-e? (Résztvevők: Igen!) Így van-e?(Résztvevők: Igen!)  Így van-e?(Résztvevők: Igen!)

Úgy legyen!

 

Vesszen Trianon! Valóban. De ahhoz, hogy ezt a gondolatot keresztülvigyük, ahhoz szemléletváltásra van szükség. A magyar államnak és a magyar nemzetnek meg kell a maga jussát követelnie. Annak a fejében, annak a nagyvonalú államnak fejében, amely a történelmi Magyarország, a Szent Korona állama volt, ahol az ott élő nemzeti kisebbségek gyarapodhattak, szaporodhattak, megőrizhették nemzeti hagyományaikat, és a történelem egyik kedvező, számukra kedvező pillanatában elszakadhattak területestől, ezeknek el kell ismerniük, és be kell vallaniuk, ki kell hirdetniük, hogy a területükön élő magyarok nem az ő tulajdonuk, nem az ő túszaik, hanem a magyar nemzet részei. Voltak és maradnak. És ahhoz, hogy annyi árulás után elhiggyük nekik ezt az ígéretet, ahhoz elvárjuk, hogy ez a három állam, amely a legfőbb, és mindenki, aki Magyarországtól területeket kapott, és ott élő magyar nemzeti közösségekkel rendelkezik ma, emelje alkotmányába azt a tételt, amelyikkel elismeri, hogy a területen élő magyarok továbbra is a magyar nemzet oszthatatlan és elválaszthatatlan tagjai.

 

Ti kedves Testvéreim, akik innen elmentek, követeljétek meg a magatok politikusaitól, az RMDSZ-től, az MKP-tól, a VMSZ-től, hogy a legjelentősebbeket említsem, hogy tessék ezt a programjukba emelni. Nem elég az autonómia, nem elég az önrendelkezés szónak a lebegtetése, ennyi esztendő után el kell várni, hogy a befogadó, a minket, nemzetünktől elszakító államok alapokmányukba emeljék annak elismerését, hogy a területükön élő magyarok továbbra is és elválaszthatatlanul a magyar nemzet tagjai.

 

Ha ezt megvalósítjuk, kedves Testvéreim, ha elkezdünk erről beszélni, ha elkezdünk a hozzánk látogató magyarországi kormányképviselőknek és politikusoknak ezt az igényt megfogalmazni és erről beszélni, akkor előbb-utóbb meg fog változni Trianon öröksége. Akkor reméljük, hogy a 100. évfordulón már nem tiltakoznunk kell, vagy nem annyira, vagy más körülményekkel kell tiltakoznunk, úgy kell tiltakoznunk a 100. évfordulón, hogy már eredményekről is beszélhetünk. Hiszen az eddigi 95 esztendő ezt nem teszi számunkra lehetővé.

 

Engedjék meg, hogy végezetül egy bejelentést tegyek. Tegnap megálltunk Strasbourgban, az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsnál, és átadtuk az Igazságot Európának! című petíciót, amelyet 2008-ban kezdeményezett a Magyarok VII. Világkongresszusa, és amelyet egy év alatt dolgozott ki a Magyarok Világszövetségének tisztikara, többek között Drábik János is egyike volt a szerkesztőinek, és ez a petíció a Magyarok Világszövetségének Küldöttgyűlése által elfogadva ott olvasható azóta is a honlapunkon. Átadtuk Strasbourgban az Európai Parlament elnökének, a kabinetfőnökének, és az Európa Tanács főtitkárának ezt a petíciót, hogy vegyék tudomásul ők is, a magyar kérdés kezelése és megoldása egyenértékű Európa problémájának a megoldásával. Az Igazságot Magyarországnak! annyit jelent, mintha azt mondanánk, hogy Igazságot Európának!

 

Kedves Testvéreim: Köszönetet mondok Léh Tibornak is, aki közbenjárt, és aki lehetővé tette, hogy ezek az európai vezetők ezeket a tiltakozó jegyzékeket átvegyék, és valóban, ez a Trianon 95. évfordulójának szentelt magyar megmozdulás itt egy indulópontja legyen, egy kiindulópontja legyen egy új, Kárpát-medencei magyar nemzeti paradigmának.

 

Vesszen Trianon!

 

Trianon 95. évfordulóján történt:

 

Trianon-95 - Nagy tüntetés volt Versailles utcáin

 

Trianon-ellenes petíció az EP elnökének és az ET főtitkárának

 

Az Igazságot Európának! petíció átadása Strasbourgban és Párizsban

 

Trianon-95 - Versailles-ban történt

 

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8667/150610

 

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot." (Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetségének létértelme abból fakad, hogy a magyar nemzet a XX. század két világháborúja következtében szétszakítottságban él, és a kommunista, majd a globalizációs és uniós erőtérben a magyar állam államközi egyezmények alávetettségében működik. (Alapszabály)

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

 

Az MVSZ Sajtószolgálat közleményei olvashatóak a www.mvsz.hu honlapon is. Hírlevelünkről való leiratkozáshoz, küldjön üres levelet a sajtoszolgalat@mvsz.hu címre, amelynek tárgy-rovatában mindössze ennyit közöl: Leiratkozás.

 

 

 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.