Petőfiért! - Petőfi ébresztése


Január 1-én, Petőfi Sándor születésének 192. évfordulóján a Magyarok Világszövetsége, Petőfi-rajongókkal karöltve, Budapesten és Sárospatakon a költő szobránál megemlékezéseket szervezett. Budapesten Orbán József olvasta fel Patrubány Miklós honlapunkon is közzétett üzenetét – Legyen áldott is e fold… –, Sárospatakon Kiss Endre József, az MVSZ Elnökségének tagja mondott beszédet, Petőfi ébresztése címmel, amelyet alább közzéteszünk.

 

P E T Ő F I        É B R E S Z T É S E

 

192 éve született a legnagyobb magyar költő. Életművét többször, többféleképpen próbálták kisajátítani, de hosszabb távon sohasem jutottak eredményre. Megkísérelték azt is, hogy átadják a feledésnek, besorolják az idejétmúlt irodalmi relikviák közé, de ez sem sikerült: - ma is rácsodálkozunk időszerű mondandójára, prófétai lelkületére, életes igazságaira és mindannyian ismerünk egy tucat versét, használjuk sorait, idézeteit, népdalként, nótaként, szállóigeként – ha nem is mindig azonosítjuk, hogy Petőfi a szerzőjük.

Petőfi ébresztése hazánkban mindig nehézségekbe ütközött. A barátai, kortársai először attól féltették, hogy ha a segesvári eltűnése után mégis felbukkan, akkor bizonyára besározzák a közvélemény előtt és a törvény legsúlyosabb szigorával sújtanak le rá: - megkínozzák, kivégzik. Hiszen 10 évre csak azért zártak Kufsteinbe egy kortársát, mert azt híresztelte, hogy Petőfi nem halt meg, hanem életben van. A kultusza közben egyre izmosodott, de a hatalom támogatása nélkül. Az akkori Petőfi Társaságot még jórészt a költő barátai vezették, a megfélemlített légkörben érthető az óvatosságuk, amivel az eltűnt költő után megkésve nyomoztak. A hatalom nem támogatta a Petőfi Ház megteremtését, amelyben a költő tárgyi emlékeit kívánták megőrizni az utókor számára, ezért azt közadakozásból valósították meg. S elmondhatjuk, hogy a 19. század második felében a Petőfi első irodalom-kritikusaként róla tanító egyetemi tanár Kolozsvárott sem remélhetett karriert. Ekkor még többen bírálták Petőfit a hivatalosok éppen az eredetisége, népies hangja miatt, s amiért nem követi a költészet akkori, nyugati mintáit, de szakszerű méltatását kevesen merték vállalni.

Ugyanakkor Petőfi népszerűsége, népi kultusza szinte töretlenül erősödött: a tőle, róla megjelent írások kiadása, lapok megjelentetése sokáig nyereségesnek mutatkoztak.

Személyiségét leginkább a versei idézik hitelesen. Kiemelve néhány jellegzetes vonását barátainak elmondása nyomán, akik közelebbről ismerték, elmondhatjuk, hogy sziporkázó elme volt. Amit társaságban kimondott, ahhoz nemigen lehetett hozzátenni vagy elvenni belőle. Maga is érzékeny lévén – különösen a verseit érintő kritikákra – a barátai tartottak a társalgás közben hangoztatott ítéleteitől, nem ritkán féltek tőle. A legközelebbi kapcsolatai sem voltak konfliktusmentesek – akár apjával, menyasszonyával – legtöbbször tartósak sem, ám ehhez az ő különös – vándorló – életformája is hozzájárult.

Petőfi pontosan tisztában volt saját küldetésének jelentőségével. Prózájából idézünk: „Mondjam-e, hogy nemcsak a mindennapi kenyér keresése célom, hanem, hogy magosabbra törekszem, s a célt szemem elől soha elveszteni nem fogom? Már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek: aut Caesar, aut nihil." – írja egyik levelében 1842-ben.

Már életében előre látott eseményeket, melyek be is következtek: „…Megálmodtam az őrszoba meztelen faágyán…hogy nevet szerzek két országban, melyet az egész világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmisíteni."  Mi azonban a lírai sorait ismerjük jobban: „Anyám az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő-fiadnak, Anyám, soká, örökkön él." (Jövendölés, 1843.)

 

A halál fekete fátyla majd minden harmadik versén végighúzódik. Egyik megragadó sora: „Boldogtalan leszek Koporsóm zártáig, Csak az vígasztal, hogy Nincs messze odáig." (Boldogtalan voltam, 1844.) Tanultuk az iskolában, hogy a vágya a hősi halál volt a csatatéren – „ott essem el én a harc mezején" (Egy gondolat bánt engemet. 1846.) „Legszebb halál az a csatatéri, Ahogy azt az én eszem föléri." (Péter bátya. 1849.) - adja verssorát egy honvéd szájába - de miközben a hivatalos verziót sulykolták, miszerint ez a vágya beteljesedett, háttérbe szorult a valódi próféciája, amit szinte mindenki elfelejtett:

„Ha meghalok, ha megfagyok: szememre Megkönnyezetlen szemfedő borúl, S ültetni nem fog senki egy virágot A sírra, amely rajtam domborúl.

Ott  hamvadok majd egy kopott fejfánál, puszta domb alatt; Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa, Nem jő megnézni senki síromat. Meglátogatni csak te fogsz, hogy elzúgd Testvéri búdat, éji fergeteg, Testvéri búdat, mert hiszen testvére Voltál te lelkem érzeményinek!" (Minden virágnak, 1846.)

A világképét vázlatosan összegezve, említenünk kell, hogy noha erősen bírálta az egyházat, kritizálta a papokat, mégis bízott Istenben és abban, hogy a mennyei gondviselés őt is megajándékozza rendezett családi élettel és küldetésének beteljesedésével. Az egyéni boldogság feltétele nála a személyes szabadság megélése, s az egyetemes emberi boldogságé a világszabadság, amely minden önfeláldozást megérdemel.

Sajnálatos módon még mindig időszerű kérdésünk: - ha ő az életét tette erre és vállalta a küzdelmet értünk és miden embertársunkért, nem tartozunk-e a legnagyobb magyar költőnek azzal, hogy származásának, születési idejének, születéshelyének, eltűnésének, halálának a kérdéseire végre kielégítő válaszokat adjunk és biztosítsuk azt, hogy a nemzet s az egész világ végtisztességet adhasson neki és leróhassa kegyeletét iránta az őt megillető, méltó emlékhelyénél ?

Sárospatak, 2015. január 1.

Kiss  Endre  József

 

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8521/150106

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot."

(MVSZ Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.