Petőfiért! – 22. rész - Petőfi a dicsőség útján – Hódolat Petőfi Sándornak


Petőfi Sándor eltűnésének 165. évfordulójához közeledve, idén júliusban egy nagyszerű könyvből, a XX. század elején kiadott PETŐFI-ALBUM -ból indítottunk kétszer kilenc részből álló sorozatot, Petőfi gyermek- és diákkora majd Petőfi és a színészet címmel. Karácsonyhoz közeledve folytatjuk a kötet ismertetését. Új sorozatunk címe: Petőfi a dicsőség útján.

 

 

 

PETŐFI-ALBUM  – 22. rész

 

Ferenczi Zoltán: A dicsőség útján

 

4. rész

 

 

„Mind ezen kívül gondoljunk csak többi írói terveire. Mert hiszen a költő számot vetett azzal, hogy neki egy családot kell fönntartania; erre mutat a költeményeiről kötött szerződés módja is.

 

Mindezek mellett számba kell venni azt, hogy a költő egyike volt a legtanultabb fejeknek. Ismereteinek mennyisége és terjedelme 26 évéhez mérten egészen csodálatos. Tudni kell, hogy az elemiekben mindig kitűnő tanuló volt; az I-II. középosztályban csak közepes eredményt mutat ugyan, de a III-V. osztályban oly kitűnő, még szépírásból és rajzból is, hogy az egész iskola legelső dísze. Ettől fogva Selmecen és Pápán újra csak közepes tanuló volt, de egészen külső okokból. Amott elkedvetlenítik az iskolától, emitt már saját útját és módszerét követő öntudatát veszi irányzóul. Az ő hatalmas szelleme már ekkor tudta, hogy mire van szüksége. Ezóta nem hagyta, sem hogy alakítsák, sem hogy vezessék; minthogy lényegében öntudatos cselekvő: maga választja meg irányát, eszközeit, lelki táplálékát. Mérlegeli, ellenőrzi, újjáteremti, ami lelke elé akad; sem eszmét, sem impressziót, sem ítéletet nem fogad el vakon senkitől. Gondoljuk el, hogy huszonhat és fél éves koráig a végzett elemi és hét középosztályon kívül megtanult nagyon jól németül és latinul, értett és olvasott franciául, angolul, tanulta a görög és olasz nyelvet legalább elemeikben. Ismerte és könyv nélkül tudta Horatius nagyobb részét, továbbá több klasszikuson kívül főkép Homerost, a későbbiek közül Dantét, Shakespearet nagyon részletesen; tanulmányozta Schillert, Lenaut, Heinet, Berangert, Hugo Viktort, Ossiant, Goethét, Shelleyt, Byront, Burnst; ismerte nagyon jól az egész magyar irodalmat és történelmet, a világtörténelem, kivált a nagy forradalmak történelme, kedvelt és állandó olvasmánya volt; tanulmányozta a magyar közjogot és alkotmánytörténetet s a kor mozgató eszméiben kiváló tájékozottságot szerzett. Ezeken kívül olvasta a legnagyobb világirodalmi műveket, kora nevezetes regényíróit, mint id. Dumast, Sandot, Dickenst és másokat. Általában egyike volt a legszorgalmasabb olvasóknak s mindebben rendkívüli érzéket és kiválogatást tanúsított. Olvasókészsége már gyermek- és serdülőkorában bámulatba ejtette környezetét, éppen úgy, mint csodálatos komolysága és koraérettsége, mely már akkor éreztette a megfigyelővel a rája váró nagy hivatást.

 

Mindezek azonban, melyek itt csak általánosságban említhetők s éppen nem kimerítők, e munkásság rendkívüliségének csak külső keretei. Tartalmát ennek a nagyszerű költői működésnek egyrészről a költő szelleme, másrészről lángeszű tulajdonai adják s lényege egy minden tekintetben elsőrangú művészet. Ez a művészet, melynek fővonásai az egyszerűség és természetesség, a közvetetlenség, elevenség, változatosság, gazdagság, népiesség, szerkezetben való világosság és többnyire bizonyos drámai elbeszélő mozgalmasság, mint a népdalban és néprománcban: egyrészről őt a maga koráig nemcsak a legmagyarosabb költővé teszik, hanem egyszersmind képesítették a specifikus magyar és magyaros lírai műköltészet megteremtésére. Mindez annál jellemzőbb, mert előtte a magyar líra főkép külföldi nyomokon indult s ő volt az első, ki széleskörű tanulmányai dacára minden hatást úgy magába tudott olvasztani, hogy oly eredeti, mintha a magyar, vagy általában a lírai költészet rajta kezdődnék. És még hozzá a műalkotás e módszere annyira csodálatosan naiv, hogy pl. Erdélyi János nem is bírta eléggé művészetképen méltányolni; talán az ő bonyolult észjárása nem vette észre, hogy a legnagyobb művészet a költészetben mindig naiv, sőt a lángész egyik legjellemzőbb vonása éppen a naivság."

 

 

(folytatása következik)

 

 

 

A Petőfi Sándornak való hódolat jegyében eddig a PETŐFI-ALBUM következő részeit közöltük:

 

Petőfi gyermek- és diákkora: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész és 9. rész

 

Petőfi és a színészet: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész és 9. rész

 

Petőfi a dicsőség útján: 1. rész, 2. rész, 3. rész

 

 

 

 

A kötet a Magyarok Világszövetségénél megvásárolható, megrendelhető.

Részletek itt.

 

 

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8459/141119

 

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot."

(MVSZ Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.