Petőfiért! – 20. rész - Petőfi a dicsőség útján – Hódolat Petőfi Sándornak


Petőfi Sándor eltűnésének 165. évfordulójához közeledve, idén júliusban egy nagyszerű könyvből, a XX. század elején kiadott PETŐFI-ALBUM -ból indítottunk kétszer kilenc részből álló sorozatot, Petőfi gyermek- és diákkora majd Petőfi és a színészet címmel. Karácsonyhoz közeledve folytatjuk a kötet ismertetését. Új sorozatunk címe: Petőfi a dicsőség útján.

 

 

 

PETŐFI-ALBUM  – 20. rész

 

Ferenczi Zoltán: A dicsőség útján

 

2. rész

 

„Így tesz a szerelemmel és szabadsággal, életének e két főszenvedélyével is. A szerelemben tehát nem várja meg, hogy találkozzék vele, mintegy véletlenül, hanem okvetetlen bírni akarja s maga keresi fel, mint Aeneas az alvilágot. Legyen szerencsétlen vagy boldog, bírni akarja. Még pedig nem azt a közönséges, mindennapit, mely a házasság nyugalmában ellankad, vagy a megszokás karján elszunnyad; hanem azt, mely a lelket elragadja, bűvös világításba, vagy sötét gyászba vonja; felébreszti a lélek legmagasabb képességeit, sőt újakat ad neki; közel visz az Istenhez s az elragadtatás szárnyain látomásokról látomásokra ragad; végigvezet a gyönyör és kétségbeesés összes fokain, megszólaltatja vidáman, lágyan, szilajon, mélán, sötéten az érzelem összes húrjait.

 

Ezért nagyon sokszor volt szerelmes és nagyon sokszor csalódott. Mozgékony képzelme ahányszor lengésbe jött, mindannyiszor rendkívüli lelki megindulásokkal kapcsolódott. A kis falusi virágszáltól, Zsuzsikától, egész Júliáig, nyughatatlan, de egyszersmind lankadást nem ismerő szelleme és mély érzelme egy csomó lánykához íratott vele költemény-sorozatokat. Ezek a nagy lelki háborgás mellett mind a folytonos keresést, sóvárgást tanúsítják, amíg végre Júliában felleli azt az eszményt, melyről álmodott, azt a lényt, aki őt – mint hitte – felfogta, lelkét betöltötte, rája addig nem is képzelt boldogságot árasztott; ki életének addig ismeretlen gyönyört és jelentőséget adott, ki lelkében addig nem sejtett húrokat hozott rezgésbe s ki által elérte a szerelemben azt a magasztos exaltációt, mely végre nemcsak egészen eltöltötte, hanem kielégítette legmerészebb vágyait is. Ezért az imádott leányt és utóbb nejét, nincs az a hangnem és nincs az a lírai műfaj, melyben meg nem énekelte volna, a kedves, ábrándos, enyelgő daltól az ódáig és dithirambig; még pedig olya csodálatos gazdagsággal és költői színekkel, melyek mellett elhalványulnak és szegényeknek tűnnek fel a középkor trubadúrjainak hagyományos odaadásból eredő nyilatkozatai és amelynek párját legfeljebb abban a példában lehet megtalálni, minő hatalmat és jelentőséget Dante tulajdonít a saját életében Beatrixnek. Ezért a magyar irodalomnak szeretettel kell gondolni arra a jelentékeny nőiességre, mely Júliában lakott és mely ezt az exaltációt nemcsak felébresztette, hanem ébren is bírta tartani, mely be tudott hatolni és ottmaradni a költő lelki életében, mint költészetének miszteriózus munkatársa, egész a költő eltűnéséig.

 

Lelkének másik főszenvedélye, a szabadság, éppen annyira, vagy ha lehet, még jobban elragadta s költészetének tehát épp olyan állandó tárgya s épp úgy sóvárgja fájdalom és szenvedés közt. Maga ez az eszme kevésbé változatos, mint a szerelem érzelme, ezért kevésbé változatosak erről szóló költeményei is. De sorsa gondoskodott róla, hogy ebben is átvigye minden lehető változáson. Az egyéni szabadság sóvárgása után rabhazájának felszabadítása az idegen uralom alól, politikailag a nemzet rabrészének, a népnek felszabadítása az osztályuralom és kiváltságok alól, egészben nemzetének újjáteremtése a század megváltója, a szabadság által, majd az emberiség megmentése a világszabadság metafizikai, de szerinte megközelíthető és megvalósítható eszméje által, majd a sajtószabadságban a forradalom kezdete, a demokratikus törvényekben kifejezett új élet, a reakció sötét hatalmaival szemben az Isten segítségével vívni kezdett bősz szabadságharc mozgalmai, változatai, hullámzó örömei és keservei, ujjongásai és kétségbeesett erőfeszítései, végre a szabadságimádásnak a szerelem szenvedélyes gyönyörével s a halál tudatával lelkében: mindez külön és együtt a szabadság eszméjének oly változatos felfogására és rajzára vezette, mely éppen úgy páratlan, mint szerelmi költészete."

 

(folytatása következik)

 

 

A Petőfi Sándornak való hódolat jegyében eddig a PETŐFI-ALBUM következő részeit közöltük:

 

Petőfi gyermek- és diákkora: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész és 9. rész

 

Petőfi és a színészet: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész és 9. rész

 

Petőfi a dicsőség útján: 1. rész

 

 

 

 

A kötet a Magyarok Világszövetségénél megvásárolható, megrendelhető.

Részletek itt.

 

 

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8452/141117

 

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot."

(MVSZ Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.