Petőfiért! - Patrubány Miklós beszéde a Hősök terén


2014. július 31-én, a Hősök terén, Petőfi Sándor segesvári eltűnésének 165. évfordulóján a Magyarok Világszövetsége figyelemfelkeltő, emlékező megmozdulást tartott. Az elhangzott beszédek közül a mai napon Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének  Itt nyugodjék Petőfi Sándor (1823-1856), a nemzet hőse című beszédét közöljük.

 

 

Negyvenöt évvel ezelőtt, ezen a napon, tizenhét évesen Fehéregyházára zarándokoltam tízezer erdélyi magyar nemzettársammal megemlékezni Petőfi Sándor – akkor valamennyijünk által hitt – ottani haláláról. Kisebbségi magyar életem első nagy magyar élménye volt.

 

Tizenöt évvel ezelőtt, Petőfi Sándor vélt halálának 150. évfordulóján ismét sok magyar ember gyűlt össze Fehéregyházán. Magyarország külügyminisztere és az erdélyi magyarság vezetői mondtak kései búcsúbeszédeket. A rendezvény szónokaként nem feledhetem, hogy milyen szűnni nem akaró tapssal hálálta meg az akkori emlékező magyar közösség azt a bejelentésemet – amely mindennél markánsabban mutatta be –, hogy Petőfi Sándor nem csak a magyar nemzet egyik legnagyobb fia, akinek kötelességünk megadni a nemzeti kegyeletet, kötelességünk hamvait méltó körülmények között a Haza földjébe eltemetni. Petőfi Sándor az egyetemes emberiség egyik legnagyobb alakja, akinek négysorosával – „Szabadság, szerelem!/ E kettő kell nekem./ Szerelmemért feláldozom/ Az életet,/ Szabadságért feláldozom/ Szerelmemet." – az ajkán ment a lánctalpak alá 1989. június 4-én, a Tienanmen téren tízezer kínai diák. Mert Petőfi Sándor négysorosát a másfél milliárd lelket számláló országban mindenki tudja, aki öt osztályt elvégzett – lévén kötelező tananyag. Valamennyijük számára a Petőfi-négysoros testesíti meg a szabadság eszményét.

 

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége 2010 februárjában emelte Petőfi Sándor hamvai méltó eltemetésének ügyét, a nemzeti kegyelet megadásának kötelezettségét az elsőszámú nemzetpolitikai feladattá.

 

 

Én magam Petőfi Sándor eltűnésének 161. évfordulóján ennek alapján fogalmaztam meg nyilvánosan a Petőfi hamvai ügyével kapcsolatos credo-mat:

El kell temetnünk Petőfi Sándort!

Tűnődés Petőfi Sándor fehéregyházi eltűnésének 161. évfordulóján

 

A kérdés azóta eldőlt. Legkésőbb 2013. február 16-án, amikor Petőfi-értekezletünk, amelyen a Morvai Ferenc vezette bizottság meghatározó szereplői is részt vettek, kimunkálta a 12 pontos bizonyítását, Megvannak Petőfi hamvai! címmel. És kimondta azt is, hogy ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia a soros. Őneki kell bizonyítania ennek ellenkezőjét, ha még mindig kételkedne abban, hogy Barguzinban valóban Petőfi Sándor hamvait tárták fel.

 

Annak a valószínűsége, hogy Barguzinban ne Petőfi Sándor hamvait tárták volna fel, kisebb, mint egy a háromezer milliárdhoz. A 3.000 milliárd pedig több mint százszor több annál, mint ahány ember a föld nevű bolygón összesen, az elmúlt 12.000 évben élt. Ahhoz tehát, hogy a távoli Szibériában 25 évvel ezelőtt a Morvai Ferenc vezette expedíció Petőfi Sándor hamvait tárta fel, kétség nem fér. Ettől, még lehet  DNS-vizsgálatot is végezni, összehasonlítva a költő hamvait édesanyjának földi maradványaival. Ám ez csak arra lenne bizonyíték, hogy a Kerepesi úti temető Petrovics-sírjában, még továbbra is ott vannak Hrúz Mária hamvai. (!)

 

De hol nyugodjék Ő?

Itt nyugodjék Petőfi Sándor! Itt, Budapesten, a Hősök terén!

 

 

Hívjuk Petőfi Sándor hamvainak feltáróit, azonosítóit, őrzőit: Kéri Editet, aki kiverekedte, Morvai Ferencet, aki megszervezte, holtában Kiszely Istvánt, aki azonosította és a többieket, holtukban Szuromi Lajos professzort és Nehéz Mihályt, és az élőket, Borzák Tibort, Csank Csabát, Varga Bélát, Szirti Lászlót és a többieket, nem feledve a kárpátaljai V. Pagirját és a burjátországi A.V. Tyivanyenkot, akik nélkül a kutatás talán el sem kezdődött volna. Hívjuk valamennyijüket, tartsanak velünk.

 

 

Befejezésként felolvasom Petőfi Sándor 22 éves korában írt Felhők-ciklusának utolsó, 66. versét, melynek címe: Átok és áldás. Lehet, hogy ez a vers közelebb visz a Petőfi-titok megértéséhez?

ÁTOK ÉS ÁLDÁS

Legyen átok a földön,
Hol ama fa termett,
Amelyből énnekem
Bölcső készítteték;
Legyen átkozott a kéz,
Mely e fát ülteté,
És átkozott az eső s a napsugár,
Mely e fát felnövelte!... -
De áldás légyen a földön,
Hol ama fa termett,
Melyből nekem majd
Koporsó készűl;
Áldott legyen a kéz,
Mely e fát ülteté,
Áldott az eső s a napsugár,
Mely e fát felnövelte!

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

Add meg Petőfi Sándornak a végtisztességet, add meg neki a nemzet kegyeletét, óh ma élő magyar nemzedék, és véget ér az átok, mely Világost, Trianont, a kommunizmust és a globalizmust hozta Rád, és Áldás leszen életed – MAGYARORSZÁG! Áldás leszen életed – MAGYAR NEMZET! "

 

           

 

Patrubány Miklós István Ádám,

a Magyarok Világszövetségének elnöke

 

                                                              

 

Fotók: Borzák Tibor

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8452/140810

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„A Magyarok Világszövetsége, mint az összmagyarság érdekvédelmi szervezete, védőernyőként kíván működni minden magát magyarnak valló ember számára, bárhol éljen a világon. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint." (Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

 

 

 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.