Petőfiért! – 11. rész - Petőfi és a színészet – Hódolat Petőfi Sándornak


Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. július 17-én tárta fel a Morvai Ferenc vezette expedíció Szibériában Petőfi Sándor hamvait. A magyar költészet messiása 165 évvel ezelőtt 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában, ahonnan súlyosan sebesülten Szibériába hurcolták. A Magyarok Világszövetsége a két dátumot egyszerre idézi a magyar nemzet emlékezetébe. Július 31-én, este 8 órakor a Hősök terén figyelemfelkeltő, emlékező megmozdulást szervezett Petőfi a segesvári csatában – NEM HALT MEG! címmel. De ki is volt Petőfi Sándor? Hódolva nagysága előtt, naponta közlünk adatokat, okmányokat és képeket  Petőfi Sándor diadalútjáról, egy nagyszerű kiadványból, amely 1910 körül, a Pesti Napló kiadásában jelent meg.

 

 

 

Petőfi és a színészet

 

           11. rész

 

 

„Hol volnának ma homokba írt alakításai? Megérnék ma nekünk az ő elpárolgott ködalakjai a „Homer és Ossziánt" vagy a „Talpra magyart", melynek tüzével életünk fogytáig acélozza a lelkünket!

Mi maradt volna a szabadság költőjének villámterhes mennydörgés-szózatából a színpadon? Intendáns uraknak mondott volna vele selymes üdvszónoklatokat?

Színész létére nem írta volna meg a verseit.

A színészet megolvasztja és aprópénzre váltja az ember lelkét. Nem marad benne nagyság, csak félénkség és – még valami; amivel szükségtelen eldicsekednünk, úgy-e pályatársaim? Ezt az egyet úgyis untig tudják különben rólunk.

A színésznek sok a gazdája; az egész közönség. Sok urat érez maga fölött, akinek nemcsak a pénzéből, hanem a jóindulatából növekszik, ez a körülmény fosztja meg a bátorságától.

Nincs mindnyájunknak olyan kevés féltenivalója, mint a szegény, nagy Szathmárynénak, akinek másfél inge maradt halála után.

Igaz, hogy ő volt az, aki, mikor 1850-ben fölment a Nemzeti Színház intendánsához fizetésjavítást kérni, „mert 25 forint havi fizetésből nem bír megélni", ezt a választ kapta: „Asszonyságod a zászlót vitte! Asszonyságod hallgasson!" és ezt mindaddig ismételte, fölhúzott szemöldökkel, dühösre sétálva magát, „gutgesinnt" fölháborodásában az akkori méltóságos urunk, míg a megriadt kérelmező ki nem hátrált az ajtón. Attól az órától fogva sohase jött meg többé szegénykének a bátorsága. Nem is tett egész hosszú élete alatt többé kísérletet fizetésjavítás iránt. Nem is volt egyebe egy kis kutyájánál, amit azért tartott, hogy a hitelezőknek az sírjon. Fölállt a Pamela két lábra, körülnézett, hol van a legközelebbi fal, annak nekidűlt és keservesen sírt. Rendesen célt is értek: a hitelezők nem mindig olyan gutgesinntek, mint az intendánsok.

Szegény jó Szathmáryné! Igaz, hogy biz ő vitte 1848. március 15-ikén a diákoknak a zászlót át a Lánchídon, föl Budára, de másodszor már ő se vitte volna,  ha a Nemzeti Színház tagja marad.

Itt az a másik nagy művész, az a bécsi zeneköltő is eszembe jut, akit kommunista érzelmeiből főrangú barátai egy értékes porcellán szervisszel gyógyítottak ki, melyet neki ajándékoztak. Így ni mondták megnyugodva, most már neki is van mit féltenie, már nyugodt polgár lesz.

Nagy kár lett volna, ha Petőfinek színésztehetsége lett volna. Elvesztettük volna „Petőfit".

Kétségtelennek látom, hogy korán megismerte Shakespearet. Bizonyos, hogy ennek példája járt előtte, ennek nyomdokaiban óhajtott haladni, azért ismétli szívós következetességgel, valahányszor jövőjéről beszél, hogy „színész és literator" lesz. Mind a három színpadi próbálkozását megelőzte az a körülmény, hogy egész addigi világa kigurult az ő lábai alól is."

 

 

(folytatása következik)

 

 

 

 

 

 

 

A Hódolat Petőfi Sándornak jegyében eddig közölt szövegek:

Petőfiért! – 165 éve tűnt el, 25 éve találták meg hamvait – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – Petőfi gyermek- és diákkora - 1 . rész – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 2. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 3. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 4. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 5. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 6. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 7. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 8. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 9. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 10. rész - Petőfi és a színészet – Hódolat Petőfi Sándornak

 

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8447/140805

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„A Magyarok Világszövetsége, mint az összmagyarság érdekvédelmi szervezete, védőernyőként kíván működni minden magát magyarnak valló ember számára, bárhol éljen a világon. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint." (Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.