Petőfiért! – 5. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak


Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. július 17-én tárta fel a Morvai Ferenc vezette expedíció Szibériában Petőfi Sándor hamvait. A magyar költészet messiása 165 évvel ezelőtt 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában, ahonnan súlyosan sebesülten Szibériába hurcolták. A Magyarok Világszövetsége a két dátumot egyszerre idézi a magyar nemzet emlékezetébe. Július 31-én, este 8 órakor a Hősök terén figyelemfelkeltő, emlékező megmozdulást szervez Petőfi a segesvári csatában – NEM HALT MEG! címmel. De ki is volt Petőfi Sándor? Hódolva nagysága előtt, naponta közlünk adatokat, okmányokat és képeket  Petőfi Sándor diadalútjáról, egy nagyszerű kiadványból, amely 1910 körül, a Pesti Napló kiadásában jelent meg.

 

Kéry Gyula: Petőfi gyermek- és diákkora

 

5. rész

 

„Koren tanár vezetése alatt a fiú ismét kedvet kapott a tanulásra, úgy hogy már a következő iskolai évben minden tantárgyból a legjobb osztályzatot érdemelte ki. Az írása pedig az összes tanulóké közt a legszebb volt és szépírási füzeteit dicsekedve mutogatták az aszódi iskola vendégeinek. Azonkívül ügyesen rajzolt s még zongorázni is megtanult. Önművelésére is nagy gondot fordított, s itt annyiban nyílt alkalma arra, mert volt egy könyvtár, melyet Podmaniczky János alapított szorgalmas és jóviseletű tanulók számára. Sándor szomjúhozván az ismereteket, mohón olvasta a könyveket és a szabadban órákat töltött olvasgatva. Főkép a történelmi és költői műveket szerette. Horatius ódáiért pedig úgy rajongott, hogy könyv nélkül tudta őket, és egy kisalakú kiadását folyton a zsebében hordta. Ebben az időben fejlődött ki a gyermek serdülő ifjúvá. Vékony, hosszúnyakú, előrehajlott termetű fiú volt, éles fekete hajjal, észrevehető orrhanggal és télen is kihajtott inggallért viselt. Ámbár komoly fiú volt s tudása, határozottsága és ötletei némi fensőbbséget szereztek számára tanulótársai előtt, de azért romlatlan kedélyével szívesen részt vett a diákok mulatságain és osztozott is csínyjeikben, sőt rendesen a vezérük volt. Jellemző a fiú önérzetére, hogy mikor a tanár egy diákcsíny után a cinkosokat a tábla mellé kitérdepeltette, Sándor nem akart kiállni. Nagynehezen mégis kiment, de nem a táblához, hanem a tanár elé állt és határozott, majdnem követelő kemény hangon kérte Koren tanárt, hogy:

        Domine professor, inkább megtanulok száz latin közmondást, de letérdepelni nem fogok.

        Jól van, – válaszolta a professor – tanulj meg hát száz példaszót.

És Sándor meg is tanulta, csakhogy ne kelljen térdepelnie.

Mikor apja később István fiát is az aszódi iskolába küldte, Sándor mutatta be őt Koren tanárnak.

– Tanár úr – mondá Sándor – meggyőződtem, hogy itt engem nagyon jól tanítanak, azért elhoztam öcsémet is, ajánlom pártfogásába!

Az aszódi diákévek alatt ébredt föl szívében a szerelem, melynek első tárgya Cancriny Emília nevű iskolásleányka, egy evangélikus lelkész özvegyének a leánya volt. Ekkor ébredez költői hajlama is, a leánykához titokban verseket írt. Ezeket a verseket nem ismerjük. Az egyetlen vers, amely aszódi tanuló korából reánk maradt, a „Búcsúzás 1838-ik évben". Ebben a versben hexameterekben búcsúzik az iskolától s már tanuságot tesz költői rátermettségéről.

1838-ban színészek vetődtek Aszódra. Sándor, kinek már pesti kis diák korában hajlama mutatkozott a színészet iránt, naponta megnézte az előadásokat és bolondult a színészekért. Eközben beleszeretett a társaság egyik színésznőjébe és már-már veszedelembe sodorta őt pezsdülni kezdő vére. Egy álmatlan éjszaka után elhatározza, hogy maga is fölcsap színésznek. Korán reggel beállított Koren tanárhoz s kérte a bizonyítványát, mert ő színésznek megy. Koren természetesen nem adta ki a bizonyítványt, hanem keményen megfeddte, bezárta az iskolába és megírta a dolgot apjának. Az apa még idején értesülvén a bajról, Aszódra sietett és az utcán, ahol fiával találkozott, bottal a kezében úgy ellátta tanáccsal, hogy ezek nyomai még hetek multán is meglátszottak rajta. Ez az utcai botrány, ez a lealázó büntetés földig lesújtotta a fiút. Tanárában és apjában zsarnokot lát, akiktől szabadulnia kell."

(folytatása következik)

 

 

 

 

A Hódolat Petőfi Sándornak jegyében eddig közölt szövegek:

Petőfiért! – 165 éve tűnt el, 25 éve találták meg hamvait – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – Petőfi gyermek- és diákkora - 1 . rész – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 2. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 3. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Petőfiért! – 4. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

 

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8416/140722

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„A Magyarok Világszövetsége, mint az összmagyarság érdekvédelmi szervezete, védőernyőként kíván működni minden magát magyarnak valló ember számára, bárhol éljen a világon. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint." (Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.