Téglásy Imre: Földfogyatkozás?


 

Földfogyatkozás?!

 

            Történelmi jelentőségű az a zarándoklat, amelynek „ötletgazdája" a XVI. századi egri várvédők mai utóda: Váradi Miklós. Az éppen 33 éves, tehát „krisztusi korban" lévő hazafi nem felejtette el hős földijének, az Eger várában hazáját is védő Dobó István kapitánynak és várvédő harcostársainak esküjét. Ez (Gárdonyi nyomán) ma így is hangozhatnék:

 

Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a haza földjének és népének védelméért szentelem. Az anyaföld eladásáról,

nemzetem elveszejtéséről sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Boldogasszony Anyánk s hazánk Szent Koronáját,

és édes anyaföldjét külföldinek el nem adom!

 

            Váradi Miklós a hazát jelentő anyaföld védelmére valami egészen különleges szertartást mutatott be.

 

            Április 27-én, Úr napján, az egri harangok vasárnap reggeli zúgásával kezdődött. Az ősök vérétől átitatott, egri anyaföldet honfitársaival együtt „furikra", azaz talicskára emelték, hogy azt maguk előtt tolva mintegy 130 kilométer megtétele után május 1-én megérkezzenek elanyátlanodott anyaországunk fővárosába.

 

            De még e „földindulás" előtt Eger 56-os emlékoszlopa előtt a vezető, Ferenczi Henrik beszélt a kis csapat indítékairól. Elmondta, hogy nem a termő anyaföldet kéne odaadni, hanem a meddő homokot kellene a mai árulókra szórni.

 

            Nem kétséges, hogy a „mai árulók" kifejezés azokra vonatkozik, akik mintegy 502 millió külföldi vevőnek szabadforgalmú tőketárgyként akarják elárulni, azaz prostituálni az édes anyaföldet.

 

            Azt az édes anyaföldet gyaláznák meg, amelynek igazi birtokosa – történelmi alkotmányunk tanúsága szerint – sosem volt az éppen regnáló király vagy a hatalmon lévő miniszterelnök. Ennek tulajdonosa pedig végképp nem lehet a terméketlen, gyermekeinek minden éltető jussát, a létezés minden elemét, a tüzet és a vizet, a földet és a levegőt is zsibvásárra vivő, mostoha és meddő „Európa"!

           

Ezzel szemben első, Szent István királyunk óta tudjuk, hogy ki az az Égi Királynő, aki hazánknak, földünknek egyetlen és igazi tulajdonosa! Birtokaink igazi Úrnője az anyafölddel gyermekeinek áradó jólétet és termékeny bőséget ajándékozó Boldogasszony, a Magyarok Nagyasszonya: a Szép Babba Szűz Mária!

            

 

Ezt az ősi és keresztény anyaföldet – amely nem csak Boldogasszony-Szűz Máriánk miatt édes – nem csak egy hitéhez, őseihez és nemzetéhez hű politika nem árverezhetné el. Nem engedhetné kifosztását egy mindannyiunk megmaradásáért, égi és földi boldogulásáért egyaránt felelős egyházpolitika sem.

           

 

Bár az anyaföldvédők szerették volna, ha zarándoklatukat pap áldja meg, s a földet ekként megszentelve hozhatják magukkal, sajnos nem így történt. Az áldásosztástól – úgy tudjuk – az egri érsek elzárkózott, sőt a zarándoklatot – annak politikai jellege miatt – határozottan megtiltotta!

           

De hát akkor vajon nem bitangolt politikába a történelmi egyházak, köztük a római katolikus püspöki konferencia főpapjainak a nyelve, amikor – az erről szóló, 2003. évi népszavazás előtt, sőt úgy, hogy a csatlakozási szerződés tartalmát még csak nem is ismerték – máris „igen" szavazatra hívták mellé híveiket?!

           

Ezt a minapi érseki tiltást egy lelkiismereti szabadságunkat gúzsba kötő politika diktálta. Ezért az egy lelkében szabad, magyar emberre nem is lehet kötelező. De sem mi, sem pedig a mi Égi Édesanyánk, Boldogasszony-Babba-Szűz Máriánk nem tartozik azoknak a júdásoknak a joghatósága alá, akik ma már nyíltan is megtagadják Krisztust, akik akár a templomon kívül vagy azon belül vannak, cinkosan összekacsintanak Bizánc vagy Róma, Sztambul vagy Bécs, Moszkva vagy Brüsszel birodalmi uraival. Ezért aztán azt sem tilthatta meg az érsek a Fekete Madonnának, hogy Égi Vezércsillagként vezesse országának útján az ő hűséges fiait, Eger igaz hőseit, sőt mosollyal megköszöni, hogy azt teszik érte, amit elődeik. Az Ő méltó, örök és  elidegeníthetetlen jussát, a szent királyaink és hőseink vére által már megszentelt anyaföldet Égi Királynőnk jussaként akarják ők is megvédeni – az utolsó rögig. Megvédeni pedig azért, hogy a Regnum Marianum területén minden anya s minden apa megédesülhessen, hogy nemzetünk s nemzetségünk (családunk) magyar maradjon.

           

Világrészek – köztük Európa – tragikus népességfogyásának korában élünk. Oly korban, amikor a nem hivatalos 0.8 gyermek számadata azt mutatja, hogy nemzeti vészkorszakba sodródott, „magyar" országunkban családonként – statisztikailag – immár egyetlen magyar gyermek sem születik meg.        

           

A nemzetüket fertőző, pusztító, két évszázados népfogyatkozást immár a földfogyatkozás sietteti. Ezért ezt az intő napot – május 1-et – a Földfogyatkozás Napjaként, de – a tiltakozásunkat jelentő kérdőjellel rójuk mától történelmünk tépett oldalára. A nemzetünk vészkorszakát, a nemzethalált fehér halállal, fehér népirtással előkészítők tudják: ahol nincs anyaföld, ott se hon, se otthon, se baba, se haza bizony már meg nem terem. Ott nem lesz magvető férfi, ott nem szül „jövőt" az asszony. Mi, megmaradtak érezzük még valahogy ezt a veszélyt. S úgy tervezzük „folytatjuk" az életadó termékenység, embertermő édesanyák, s a magyarokat tápláló anyaföld megvédését!

            Ezt a végveszélyt jelzi a legújabb egri csillag: Váradi Miklós. Törött, gipszelt karjával is furikba mentett egy hazát, azzal indult világgá, országos útjára. És e tiszta jelbeszédet nem értette meg a „földi", az érseki palotában székelő főpap. Lelki érzékszervéhez pedig, jaj, eljuthatott volna sírás, nyikorgás, csikorgás és nyögés, mindaz, mit a furik nyöszörg. Ha meghallja, megértheti azt is, hogy nem alantas zaj ez, hanem igaz, tiszta zene… Üteme is az az ősi, mit a vendég Gellért püspök hallott úgy vagy ezer éve egy kézi malmot forgató, munkáját énekkel végző, dolgos, magyar asszonytól: symphonia ungarorum. Magyar sorsszimfónia!  Aki pedig előadja, nem más, mint a maradék hont talicskában mentő, toló, egyetemlegesen tiltó, (katolikusként protestáns, protestánsként katolikus) fájó, magyar Sors!

            Ha erre s nem arra ügyel, hogy tiltásával befogja a még szólni tudók száját, ha nem takarja el a még hallók fülét, látók szemét, akkor talán fölsejlik neki egy alapvető, istenigazság is.

           

Az, hogy még a Teremtőt is megilleti némi agyagos föld, meg egy szemgödörnyi könny, amiből összegyúrhatja majd az első embert – vagy az utolsó magyart!

                                                                                                                                                       

Téglásy Imre

 

 

Továbbította az MVSZ Sajtószolgálat

8318/140505

 

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége által a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért, a magyar nemzet határmódosítások nélküli újraegyesítésért folytatott egy évtizedes, következetes és szakszerű harcának egy demokratikus jogállamban utolsó lehetséges lépése – annak betetőzése – volt, a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete." (Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.