A közbéke érdekében - ír fordítás - Trianon tarthatatlan

A Magyarok Világszövetsége 2013. június 4-én Versailles-ban hirdette ki a szervezet Elnöksége által 2013. február 17-én elfogadott felhívást, amelyet a világ magyarságának és minden jóhiszemű embernek rendelkezésére bocsát a trianoni és a párizsi békeparancsok elleni harchoz való segédeszközként. Korábban közzétettük a Trianon tarthatatlanságáról szóló felhívás angol, francia, német, cseh, szlovén, orosz, szlovák, román, ukrán, szerb és ruszin fordítását, most pedig az ír nyelvűt adjuk közre.  Arra biztatjuk tagjainkat és híveinket, hogy terjesszék azt minél szélesebb körben, és használják mindennapi vitáikban, valahányszor a trianoni békeparancs igazságtalanságát, tarthatatlanságát szeretnék bizonyítani. De ajánljuk mindenkinek, akinek fáj Trianon, hogy mielőtt a civil diplomácia itt rendelkezésre bocsátott eszközének használatára elszánná magát, olvassa el az Igazságot Európának! című petíciót a trianoni (1920. június 4.) és a párizsi (1947. február 10.) békeparancsok fölülvizsgálatáért.

 

Ar Mhaithe leis an tSíocháin

 

Achomhairc Chónaidhm Domhanda na nUngárach arna thionscain ag László Botos

 

 

Tá todhchaí na hUngáire, teasctha ar an 4 Meitheamh 1920 ag cinntí Trianon, i mbaol, agus tá staid na nUngárach féin dofhulaingthe. Tá beagnach céad bliain ann ó rinneadh an náisiún Ungárach a theascadh, gan aon fhreasúra éifeachtach, fiú go hintleachtúil, ina choinne i measc na nUngárach. Ach sa sainmhíniú nua ar 'an Náisiún Ungárach' atá glactha ag Comhdháil Dhomhanda na nUngárach VIII, tá bonn intleachtúil ceaptha (sa teideal freisin) chun cur i gcoinne Deachtaithe Síochána Trianon (1920) agus Pháras (1947): Todhchaí i spiorad na Corónach Naofa.

 

Deir an sainmhíniú nua seo, a glacadh i 2012:

'Is é an cúnamh ba mhó a thug an násún Ungárach do dhul chun cinn na daonnachta i gcoitinne ná cruthú chóras an stáit, a léiríonn meas ar leith ar na daoine atá ina gcónaí ann gan idirdhealú a dhéanamh eatarthu ar bhonn gnéis, cine, náisiúntachta ná creidimh. Bhunaigh ár sinnsear an stát seo de réir theagasc na Corónach Naofa agus, dá bharr, tugaimid Tír na Corónach Naofa air.'

 

Ar chomóradh 93ú bliain Dheachtú Síochána Trianon, cuirimid smaointe nua ar fáil, samointí a thabharfadh tacaíocht níos éifeachtaí d'Ungáraigh an domhain agus do gach duine dea‑thoile maidir le fírinne an náisiúin Ungáraigh agus go bhfuil Trianon féin dofhulaingthe. Tagann na smaointí seo ó bheirt intleachtóirí Seiceach cáiliúil agus tagann na haragóintí seo glan le modh smaointeorachta Chomhdháil Dhomhanda na nUngárach.

 

Luann Rudolf Kučera, eolaí polaitíochta na Seice, ina leabhar Stair Lár na hEorpa de réir Eolaí Polaitíochta na Seice a foilsíodh i 2008, argóint staraí aitheanta na Seice František Palacký (ll. 70-71):

 

Ina leabhar Idea Státu Rakouského (Coincheap an Stáit san Ostair) rinne František Palacký meastóireacht ar an mBunreacht Ungárach ar an gcaoi seo a leanas: "Tá institiúidí an Stáit Ungáraigh, go bunúsach, chomh sláintiúil agus chomh beannaithe go mbeadh siad, i mo thuairimse, tairbheach do thíortha eile a ghlacfadh leo. Tá an síol beo fíorfhéinrialach náisiúnta iontu, agus gan é, ní mhairfeadh saoirse shibhialta agus polaitiúil i bhfad in áit ar bith; tá meicníocht an athchóirithe ann chomh maith le prionsabal an fheabhsuithe neamhtheoranta, agus gan é, bheadh deireadh le gach foras daonna sa stát. Dá bharr is féidir an grá coiteann atá ag na hUngáraigh (ag gach saoránach na hUngáire, ní hamháin ag na Magyars) dona mbunreacht ársa féin (constitutio avitica) agus an fuinneamh neamhghnách a chaitheann siad á choimeád agus á chosaint a thuiscint. Ní féidir leis na hUngáraigh maireachtáil go sona sásta faoi mhaorlathas." [1]

Mar sin, cén cineál bunreacht a bhí ann agus cén tábhacht stairiúil a bhain leis? Ar an gcéad dul síos, ní mór dúinn a lua gurb é bonn sheasamh an Stáit Ungáraigh stáiriúil ná leanúnachas a bhunreacht le míle bliain. Ba é an buntáiste is mó leis an mbunreacht seo ná roinnt na cumhachta idir an rialtóir agus na heastáit, agus gur bunaíodh an fíor‑"dhaonlathas" ar dhílárú agus ar na hinstitiúidí stáit féinrialaitheacha. Rinne An Tionól Náisiúnta, an Pharlaimint, díospóireacht ar gach togra de chuid an Rí agus thug sé faoi na pleananna ar aontaigh an rí agus na heastáit le cabhair a chomhairle leo (consilium locumtenentiale) a chur i gcrích. Toghadh an Palaitíneach, Leasionadaí an Rí, as rannpháirtithe an Tionóil féin. Bhí an Tiarna Príomh-Bhreitheamh i gceannas ar chúirteanna ríoga na n-achomharc, a dtugtar 'septemviralis tabula' orthu. Ba é sna contaetha, aonaid údairithe riarcháin phoiblí i gcríocha éagsúla na ríochta, fíorbhunús na cumhachta sa stát díláraithe. Bhí Fear Ionad an Rí (comes), Leas-Ionadaí an Rí, agus oifigigh tofa áitiúla eile i gceannas ar na contaetha. Sheol gach contae beirt ionadaithe chun An Tionól Náisiúnta. Thogh na Comhthionóil Contae, inar ghlac an daonra saor áitiúil páirt, comhlacht na n-oifigeach a rinne cúram de ghnó an chontae.

 

Bhí na dlíthe ar ghlac An Tionól Náisiúnta leo agus a cheadaigh an rí, le fógairt ag an Tionól Contae, ionas go bhféadfadh na húdaráis chontae iad a fhorghníomhú. Bhí na bearta a thóg eagraíochtaí b'airde an stáit le fógairt ag na hoifigigh contae chomh maith, agus bhí ceart ag An Tionól Contae agóid a dhéanamh in aghaidh na ndlíthe a cheap siad a bheith díobhálach (gravaminalis). Bhí orthu a n-agóidí a chur faoi bhráid (representacio) agus chuir an Tionól forghníomhú na ndlíthe sin ar fionraí gur cuireadh réiteach ar an bhfadhb. Má bhí dlí a raibh míghean air i gceist, chuaigh na contaetha éagsúla i gcomhairle lena chéile maidir le hábhar a n-agóide. Bhí na daoine in ann agóid in aghaidh dlíthe a raibh míghean orthu agus cosc a chur lena gcur i ngníomh.

 

Ba é an córas forleathan fhéinrialtas na gcontaetha seo an sciath dhochloíte, lena raibh na hUngáraigh in ann a gcuid féinchinnidh a chosaint agus dianiarrachtaí aontaithe na rialtóirí a dhíothú.[2]

 

B'fhada agus b'fhuilteach streachailt na nUngárach ar son a gcuid bunreachta, cosúil le streachailt ar bith ar mhaithe le saoirse pholaitiúil. Baineann an streachailt seo leis na leathanaigh is glórmhaire i stair Lár na hEorpa agus ba chóir dó sa todhchaí a bheith ina chuid de gach leabhar scoile a phléann le stair na hEorpa. Seo traidisiún atá bainteach le streachailt ar bith ar son chearta an duine agus cearta sibhialta sa lá atá inniu ann agus ar chóir dúinn a ghlacadh leis seachas glóiriú neamhchriticiúil a dhéanamh d'fhoirmiú náisiún-stáit i Lár na hEorpa. Na náisiún-stáit, in aon chás, bhain amach a gcuid n-iarrachtaí iomadúla náisiúnta ach amháin go sealadach; thug siad saoirse do roinnt pobail, cé gur bhain siad í as pobail eile, agus, an rud is tábhachtaí, ní raibh siad in ann saoirse pholaitiúil fhadtéarmach a chinntiú, ná níor dhaingnigh siad síocháin i Lár na hEorpa – agus, de réir Naoimh Agaistín, is í sprioc na sochaí daonna ná an tsíocháin: 'Tá grá mór ag daoine do shíocháin agus is é an grá seo do shíocháin a chuimsíonn iad ina sochaí.'

 

An dteastaíonn cruthúnas níos diongbháilte uainn ná argóintí František Palacký agus Rudolf Kučera chun cur ina luí orainn nár chur tír na Corónach Naofa, cruthaithe ag an náisiún Ungárach, in aghaidh na mionlach a bhí ina gcónaí laistigh dá teorainneacha?

 

Ar éigean. Dá bhrí sin, is ceart agus cóir éileamh ar shainmhíniú nua ar an náisiún Ungárach:

'Mar chúiteamh ar na socraithe stáit mórscála a bhí i bhfeidhm i dtír na Corónach Naofa leis na céadta bliain agus a chinntigh go mbeadh na pobail rannpháirtithe inti in ann forbairt agus, i ndeireadh na dála, fás ina náisiún-stáit féin, táimid ag éileamh go leagfadh na náisiúin seo ina mbunreachtanna áirithe síos ceart a bheith ag na pobail Ungáracha mionlacha dúchasacha caite sna stáit seo go neamhtoilteanach a mhaireachtáil mar chuid den náisiún Ungárach.

 

Glactha ag Ceannasaíocht Chomhdháil Domhanda na nUngárach ar 17 Feabhra 2013 i mBúdaipeist

Fógartha ar 4 Meitheamh 2013 i Versailles (An Fhrainc) ar an suíomh Dheachtú Síochána Trianon

 

 

 

[1] Palacký, František: Úvahy a projevy, Melantrich, Praha, 1977., p. 376.

2 Palacký, František: Ceská politika, Praha. 1907., Vol.2. Part 1, p. 159

 

 

 

A közbéke érdekében

A Magyarok Világszövetségének

Botos László által kezdeményezett felhívása

 

Az 1920. június 4-én a trianoni békeparanccsal megcsonkított Hazánk jövője kétséges, és bírhatatlan népünk állapota. Közel egy évszázada tart a magyar nemzet szétdaraboltatása anélkül, hogy ennek hatásos ellenszerét a magyarság akár eszmei szinten is felmutatta volna. Viszont a Magyarok VIII. Világkongresszusa és az általa elfogadott új magyar nemzetmeghatározás már címében is megteremti az eszmei alapot a trianoni (1920) és párizsi (1947) békeparancsok elleni fellépéshez: Jövő a Szent Korona jegyében.

 

„A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szent Korona tanra alapozták, és a Szent Korona országának nevezzük" – hirdeti a 2012-ben elfogadott új nemzetmeghatározás.

 

A trianoni békeparancs 93. évfordulóján a világ magyarsága és minden jó szándékú ember rendelkezésére bocsátjuk azt az eszközt, amely minden eddiginél hatásosabban, két kiemelkedő cseh értelmiséginek a Magyarok Világkongresszusának értékelésével egybecsengő érveivel támasztja alá a magyar nemzet igazságát, Trianon tarhatatlanságát. Íme:

 

Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)

 

František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egész­séges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más or­szágokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonó­mia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a re­form és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül min­den emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Eb­ből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrá­cia alatt élnie és boldogulnia nem lehet..."34 Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapít­suk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonossá­gukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam lét­alapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság" a széles körű decentralizáción, az autonóm or­szágos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségé­vel végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott ter­veket. A decentra­lizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, me­lyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a több­nyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden várme­gye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vár­megye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vár­megyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlés­nek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérel­mesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézé­séig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben."35 A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben min­den Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kel­lene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdel­münk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozat­lan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen meg­valósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzet­nek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadsá­got, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.

 

Kell-e František Palacký és Rudolf Kucera érvelésénél fényesebb bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa nem nyomta el a kisebbségben élő népeket?

 

Aligha. Jogos és elvárható tehát az új magyar nemzetmeghatározás követelése:

 

Annak a nagyvonalú állami berendezkedésnek fejében, amely évszázadokon keresztül lehetővé tette, hogy a Szent Korona országában a későbbi trianoni utódállamok államalapító nemzetei fejlődhessenek, elvárjuk, hogy e nemzetek rögzítsék alkotmányukban azt a tényt, hogy az uralmuk alá politikai kényszerrel sodort magyar nemzeti közösségek továbbra is, és megváltoztathatatlanul a magyar nemzet részei."

 

 

Elfogadta az MVSZ Elnöksége 2013. február 17-én, Budapesten

Kihirdetve 2013. június 4-én, Versailles-ban, a trianoni békeparancs helyszínén

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8309/140405

 

 

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„Az MVSZ legfőbb célja a magyar nemzet világméretű egységének megjelenítése, ezen belül a magyar önazonosság megőrzése és a nemzet épülése. Ennek megvalósítása érdekében szervezi működését." (Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

 













[1] Palacký, František: Úvahy a projevy, Melantrich, Praha, 1977., p. 376.

[2] Palacký, František: Ceská politika, Praha. 1907., Vol.2. Part 1, p. 159

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.