Petőfiért! - Fuksz Sándor: A politika kiszolgálójává süllyedt ez a ház.


Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora volt az MTA székháza előtt megtartott, Petőfi Sándornak szentelt Március 15-i rendezvény vezérszónoka.

 

Miként az előtte szóló Kiss Endre József is tette, Fuksz Sándor is tetemre hívta a Magyar Tudományos Akadémiát:

 

„Itt állunk az Akadémia épülete előtt, ahol tudományos életpályák épültek és virágoztak ki a Petőfi-igazság tagadásán. Az ő magyarázatuk szerint a magyar népnek nem az igazságra, hanem legendákra van szüksége…

Mi ezen uraknak azt üzenjük, hogy rosszul ismernek bennünket. A magyar nép az igazság népe, az igazság a mi Istenünk!

 

Az igazság, amit elhozott az idő, és eldöntötte, ami nem az… szolgának szegődött, a politika kiszolgálójává süllyedt ez a ház."

 

Alább közzétesszük Fuksz Sándor beszédének teljes szövegét, amely a világhálón is megtekinthető, a rendezvényről készült felvétel 01:09:00 pillanatától kezdve.

 

 

 

 

Az idő igaz, s eldönti ami nem az…

 

 

Armando Lucifero Petőfi Sándor Szibériában c. eposzának utolsó soraiban így mutat Petőfi az országgyűlés tagjaira:

 

Ők túlságosan félnek tőlem. Egy sírt

keresnek Szeben pusztáin hiába,

hogy ne legyen a hun szívnek reménye

viszontláthatni engem, csak a rabság

rámnehezedő bilincse maradjon

állandó e hazug békeidőben,

mely bosszúért fog kiáltani egy nap.

Jöjjön e pillanat mihamarabb el

s meglátjátok, hogy fékét elszakított

csikóként fogok rontani közétek,

hogy új győzelmi himnuszokra keljek,

s a hős lelkeket új életre rázzam,

s a zsarnokok csontját taposva büszke

Lábbal, hallassam, babérövezetten

a szent kiáltást: Minden lánc letörve,

szabad a Hun, s zsarnoka csak az Isten!

 

Mi itt és most úgy érezzük, hogy eljött az idő és az idő döntött. Eldöntötte, ami nem igaz. Amit több mint másfél száz év óta nem szabad tudnunk, már tudjuk – megdönthetetlenül.

 

Ma nincs igaz magyar, ki ne őt ünnepelné, nincs igaz szó, amivel nem az Ő szelleme üzen, nincs igaz szív, amely nem az Övével dobban és Tőle várja vágyai beteljesülését. Nem volt még költője a világnak, akihez olyan mélyen kötődik népe, és aki szinte néhány év alatt az egész világot meghódította.

És nem volt még ennyire szeretett költő és hazafi, akiről népe még a legnagyobb hazugságot is elhitte.

 

Elhittük Róla, hogy elesett, de nem zendült ajkán örömteli végszó, mert a paripák nem diadalra száguldottak. Elhittük, hogy nemzetével együtt porba hullt Ő is. Elhittük a legfondorlatosabb mesét, amelyben nem a legkisebb fiú, nem az igaz győzedelmeskedik. Elhittük a sátán meséjét, amelytől árva lesz a lélek és bátortalan a szív. Amit nagyon nehéz kiheverni.

 

Mert vesztett csatában szembefordulni a halállal kivételes hősiesség és megszentelt áldozat, de neki ott más küldetése, Vele a Teremtőnek más terve volt. A Teremtő Vele mutatta meg az igazságot, az Ő életének megmaradt halvány fénye, lángot lobbantani tudó szikrája kellett és kell ma is a remény, reményünk életben tartásához. Annak a reménynek és hitnek, hogy nem a halál jussa mindenkinek, aki szembeszegül a zsarnokkal.

 

Mert ezt akarták, azt akarják ma is elhitetni velünk: nincs kegyelem és esély, pusztulás a sorsa mindenkinek, aki lázadni merészel.

 

Kegyelem, az valóban nem volt, népünk és a velünk testvériségre szövetkezettek legjobbjai szenvedtek kegyetlen halált, olyat, amire nincs példa és szó. De a nemzetünket századokon át nyúzó zsarnok család még többet akart és ördögi tervet szőtt: elvenni  legnagyobb, legtisztább fiát a nemzetnek – ködbe veszettnek, semminek, keresztfa nélküli halottnak hazudva. Közben örökös vesszősuhogtatással bénítva a feszülő kart, hajlítva a gerinceket és mérgezve a nemes öntudatot.

 

Voltak sokan, akik lázadtak a képtelenség ellen, mondva: a köd nem fogad be örökre embert, előbb vagy utóbb el kell oszlania. De többen voltak a kishitűek és sokan a törpék, akik nagyobbnak látszani reménykedtek Petőfi hiányában és híján. Nem véletlen, hogy az egyetlen igaz barát, Arany János is érezte az igazságot és hantot nyesni sürgetett a képzelt, de tiltott sír fölé.

 

Behantozatlan áll
Hamvai fölött a hely.
Hol, merre nyugszik ő,
Nem mondja semmi kő,
Nem mondja semmi jel.

S hazám leányi közt
Nincs egy Antigoné,
Ki sírját fölkeresve,
Hantot föléje nyesve,
Virággal hintené!

 

Hiába kérte Török Aurél, az antropológia nemzetközi hírű professzora, hogy felkutathassa a fehéregyházi csatamezőt, mert mint mondta, millió közül is felismerné azt a furcsán nőtt szemfogat, kegyeleti okokra hivatkozva - nincs új a nap alatt – akadályozták meg, hogy méltó temetést kapjanak a valóban elesett hős honvédek, mert Petőfi Sándor már a szibériai Barguzinban nyugodott.

 

Ne szépítsük a dolgot és nem lesz nehéz beismerni, hogy a zsarnok uralkodói házról és lakájairól az egész nemzetre gyalázat szállt. A döblingi Széchenyi, a turíni Kossuth és néhány hű menekültön kívül letérdelt új király előtt a nemzet és elveszejtette a fényesen épülő-szépülő hazát.

 

Hiába hozta a hírt a Szibériában raboskodó Petőfiről Wisznievski és Malinovski, hiába özönlöttek Szibériából első világháborús hadifoglyok hírei, hogy látták Petrovics Alexander sírját, hiába hozta a hírt Malackára Jozef Hallon egy unokától, hogy Petőfi nagypapa itt élt.

 

Süket fülek és ügyes kezek nyomán süllyedt minden a feledésbe Svígel Ferenc fényképétől Eliaszov professzor felfedező üzenetéig Barguzinból.

Dörgés és földindulás helyett gyáva, megbocsájthatatlan közöny és büntetésre váró praktikák a mai napig.

 

Bizonyítékok bizonyíték hátán, nehéz már írni a kilenceseket a valószínűség mérőszámába, de még mindig nem elég. A legfrissebbet Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko hozta Ulan Ude-ból, amelyet szerdán hallottunk Tőle a Magyarok Világszövetsége székházában: amikor 1987-ben – két évvel a Morvai Ferenc által szervezett expedíció előtt – a Petőfi Irodalmi Múzeumban kutatótársaival bemutatták bizonyító dokumentumaikat Kiss József akadémiai tisztségviselőnek és Fekete Sándor Petőfi-mindenesnek, azt a választ kapták, hogy köszönik szépen, nem kíváncsiak a dokumentumokra, mert nekik is vannak már hasonlóak, de ezeket ők nem tartják elegendőnek.

 

Itt állunk az Akadémia épülete előtt, ahol tudományos életpályák épültek és virágoztak ki a Petőfi-igazság tagadásán.

 

Az ő magyarázatuk szerint a magyar népnek nem az igazságra, hanem legendákra van szüksége, szerintük mi nem tudnánk Petőfinek megbocsájtani, hogy képes volt rabként élni és tudott még szeretni Júlia után.

 

Mi ezen uraknak azt üzenjük, hogy rosszul ismernek bennünket. A magyar nép az igazság népe, az igazság a mi Istenünk!

 

Az igazság, amit elhozott az idő, és eldöntötte, ami nem az.

A hazugságok, elhallgatások, félrevezetések nyomán már hallani vélem a robajt itt a hátam mögött.

 

Az lehet, arra bizony utalnak jelek, hogy szolgának szegődött, a politika kiszolgálójává süllyedt ez a ház.

Ezt sugallja köztársasági elnökünk Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének küldött üzenete, miszerint tiltva van Petőfi szibériai életének kutatása, ahogy őstörténetünké is. Ha így van, ezért vált méltatlanná nevéhez és megálmodójához, Széchenyi Istvánhoz is az Akadémia.

 

A Magyarok Világszövetsége három és fél évvel ezelőtt tette közé felhívását:

El kell temetnünk Petőfi Sándort! 

Csokorba gyűjtöttük a régi bizonyítékokat az azóta felmerült újakkal és tiszta szívvel, nyugodt lelkiismerettel mondjuk:

 

Nincs kétség és nincs további vizsgálatokra szükség!

A szibériai Barguzinban halt meg 1856-ban Petőfi Sándor.

 

Megszentelt földi maradványait hazája földjébe el kell temetni!

Hogy elmúljon a gyalázat és virradhasson új jövő!

 

Adja Isten, hogy így legyen!

 

 

 

Magyar Tudományos Akadémia

 

MVSZ Sajtószolgálat

8262/140317

 

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

„Az MVSZ legfőbb célja a magyar nemzet világméretű egységének megjelenítése, ezen belül a magyar önazonosság megőrzése és a nemzet épülése. Ennek megvalósítása érdekében szervezi működését." (Alapszabály)

 

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

 

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

 

 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.