A vértanú magyar katolikus püspök - Boldog Meszlényi Zoltán emléknap és dombormű


Meszlényi-domborművet avattak Kistarcsán

 

·        

Kistarcsa a XX. század első negyedében gyári lakótelepnek épült településrésze a nagy gazdasági világválság idején került a  Belügyminisztérium tulajdonába. Már az 1930-as években internálótábor működött itt. A II. világháború idején a koncentrációs táborokba deportálandó zsidók gyűjtőhelye volt, majd 1949 és 1953 között a kommunista diktatúra internálótáboraként működött.

Sokan szenvedtek a kistarcsai táborban ártatlanul, bírósági tárgyalás és ítélet nélkül. Voltak, akiket annyira meggyötörtek, hogy nem élték túl a szörnyű megpróbáltatásokat. Közéjük tartozott Meszlényi Zoltán püspök is.

A 2009-ben boldoggá avatott mártír püspököt 1950. június 29-én internálták Kistarcsára. A cellájában uralkodó áldatlan körülmények és az embertelen bánásmód következtében 1951. március 4-én meghalt. Mivel ítélet nélkül halt meg, nem tömegsírba temették. Sírját a Rákoskeresztúri Újköztemetőben egy temetőőr gondozta. 1966-ban kiemelték a holttest maradványait, és minden feltűnést kerülve az esztergomi bazilika kriptájában temették el. 2004-ben kezdődött a boldoggá avatási eljárása, majd XVI. Benedek pápa 2009-ben jóváhagyta a boldoggá avatást. A szertartásra 2009. október 31-én, ünnepi szentmise keretében került sor az esztergomi bazilikában Erdő Péter bíboros vezetésével. XVI. Benedek pápa apostoli levelében március 4-ét, a vértanú püspök halálának napját jelölte meg boldog Meszlényi Zoltán ünnepéül.

Az ünnephez kapcsolódva, 2014. március 2-án avatták fel a Kistarcsai Kulturális Egyesület által készíttetett kerámiadomborművet. A Meszlényi Zoltán portréját ábrázoló alkotást – Szabó Kata keramikus művét – a volt internálótábor falába építették be.

A vértanúhalált halt püspök emlékéhez méltó ünnepségen visszaemlékezések, irodalmi és zenei művek hangzottak el. Beszédet mondtak Solymosi Sándor polgármester és Görbe József plébános. A leleplezett alkotást Beer Miklós váci megyéspüspök áldotta meg.

Az ünnepség befejezéseként Meszlényi Zoltán unokaöccse és unokahúga koszorút helyeztek el az emlékfalon – tájékoztatta szerkesztőségünket Kereszti Ferenc.

 

 

Boldog Meszlényi Zoltán emléknapja

 

·        

1951. március 4-én halt meg a 2009 októberében boldoggá avatott Meszlényi Zoltán vértanú püspök. 2014. március 4-én immár ötödik alkalommal ünnepeljük liturgikus emléknapját.

Meszlényi Zoltán Lajos 1892. január 2-án Hatvanban, sokgyermekes családban született. Kisszeminaristaként az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd Vaszary Kolos hercegprímás jóvoltából a római Gregoriana Egyetemen hallgatott teológiát. 1912 júliusában filozófia doktorátust szerzett. Az I. világháború miatt 1915-ben Innsbruckba kényszerült, ahol a Leopold-Franzens Egyetemen tanult tovább, ott szentelte pappá október 28-án Franz Egger brixeni herceg-püspök.

A teológiai doktorátus megszerzése után visszatért az esztergomi egyházmegyébe, s Komáromba kapott kápláni kinevezést, de Csernoch János bíboros már alig néhány hónap után, 1916 decemberében a prímási kancellária hivatalába rendelte. Egyre jelentősebb feladatokat bízott rá, így 1917 tavaszán már érseki levéltáros és szertartó lett. A fiatal papot 1920-ban az Esztergomi Érseki Főszentszék jegyzőjévé, majd érseki titkárrá nevezték ki. Főpásztora bizalma töretlen volt iránta, így 1926. január 30-án hercegprímási és érseki titkár lett.

Tudományos munkássága egész életében fontos szerepet játszott: 1927-ben jelent meg Házassági köteléki perek című műve. A következő évben a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara bekebelezett hittudorrá választotta. Székfoglaló értekezését a Szent István Akadémián a kánonjogi tanulmányok fontossága témában tartotta 1930-ban. 1934-től az Egri Érseki Jogakadémia egyházjogi magántanáraként működött, 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára kapott rendkívüli tanári kinevezést, és ugyanebben az évben a Hittanárokat Vizsgáztató Bizottság elnöke lett.

A Csernoch Jánost az esztergomi érseki székben követő Serédi Jusztinián mellett Meszlényi egyre jelentősebb egyházi pozíciókat töltött be: 1931-től kanonokként a főkáptalan tagja, 1934-től a Prímási Főszentszék zsinati bírója. 1937-ben szentelte Sinope címzetes püspökévé XI. Piusz pápa kinevezésével Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Breyer István győri megyéspüspök és Kriston Endre püspök. Az újdonsült főpásztor 1938-ban a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus aktív résztvevője volt. Több, egyházilag elismert mozgalmat támogatott, köztük a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségét, amelynek 1939 júliusától volt elnöke.

Püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte; a háború utolsó napjaiban, 1945 januárjában a szeminárium pincéjében papokat szentelt. Serédi Jusztinián bíboros halálát követően a hercegprímás végrendeletének ő volt a végrehajtója. Miután Mindszenty József hercegprímást 1948 karácsonyán letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, Drahos János került a kormányzói posztra. Drahos azonban nem sokkal később meghalt, így a káptalan döntésének megfelelően Meszlényi lett az egyházmegye vezetője, noha a kiépülő kommunista diktatúra mást akart a helyére. „Krisztus hű pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!" – ezekkel a szavakkal zárta esküjét Meszlényi Zoltán esztergomi érseki helynök. Már 1946 szeptemberétől kezdve készültek róla ügynöki jelentések. A székeskáptalan döntését, melyben Meszlényit választották helynöknek, Rákosi Mátyás pártfőtitkár a kormánnyal szembeni ellenséges cselekedetnek minősítette a szerzetesek elhurcolásának körülményei miatt panaszt tevő püspököknek. Meszlényi nem ijedt meg a fenyegetésektől, legfontosabb feladatának a főpásztori feladatok áttekintését és folytatását tartotta.

1950. június 20-án első és egyetlen alkalommal volt jelen a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, a püspökkari ülésen. Néhány nappal később, június 29-én Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva, mindenkitől szigorúan elkülönítve. Az érseki helynöknek éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva kellett tartania cellája ablakát, fűtetlen szobában kellett a telet elviselnie. Őrei szadista módon bántalmazták, gyakran rúgták és bottal ütötték. Meszlényi Zoltán ráadásul nem volt teljesen egészséges ember, gyógyszerekre is szüksége volt, már akkor is, amikor elvitték. Gyógyszert azonban  nem lehetett  bevinni, sőt semmilyen kapcsolatot nem tarthatott a külvilággal. Sem letartóztatásának tényéről, sem vádemelésről nem jelent meg semmiféle nyilvános híradás. Egy rabtársa visszaemlékezése szerint, amikor halkan kifejezte részvétét a püspöknek, Meszlényi ujját az égre emelve csak annyit mondott: „Ő többet szenvedett."

Sok szenvedés után 1951. március 4-én a Mosonyi utcai kórházba már a halott főpásztort szállították, majd 10-én temették el. Halálát utólagosan anyakönyvezték 1954 júniusában. 1966. június 22-én hamvait exhumálták a rákoskeresztúri új köztemetőben, majd az esztergomi bazilikába kerültek földi maradványai.

2004-ben Erdő Péter bíboros indította el boldoggáavatási eljárását. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában, és ugyanabban az évben október 31-én boldoggá avatták az esztergomi bazilikában. Boldoggáavatásakor ereklyéjét az esztergomi bazilika Szent Adalbert-mellékoltárban helyezték el.

Mindenható örök Isten, aki Zoltán püspököt és vértanút apostoli buzgóságáért a dicsőség koronájával ékesítetted, add meg kérünk, hogy példáját követve, nevedet bátran megvallva élhessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Magyar Kurír

Továbbította az MVSZ Sajtószolgálat

8245/140305

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.