Madéfalva 250 - A székely nép

Vasárnap, január 5-én háromnapos rendezvénysorozat kezdődött Madéfalván, a Madéfalvi veszedelem  néven ismertté vált székelyellenes népirtás 250. évfordulójának emlékére. A nyitónap szentmiséjét Darvas-Kozma József c. esperes celebrálta, emlékbeszédet pedig Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mondott. Csíki és háromszéki hagyományőrzők szabadtéri rendezvény keretében adták elő az 1764. január 7-én hajnalban, a Madéfalván tanácskozásra összegyűlt székelyek ellen Mária Terézia osztrák katonái által elkövetett székelymészárlást, amelynek a helyszínen 200 áldozata, következményeiben pedig több tízezer székely hontalanná válása volt az eredménye.

Darvas-Kozma József c. esperes az egész szentmisét a székely nép sorskérdéseinek, a székelység hitéletének szentelte. Szentbeszédében kihangsúlyozta, hogy egy halálos fenyegetettségben levő népet csak hősök menthetnek meg. A székely nép életét behatóan elemezve kimutatta, hogy az lényeges elemeiben Istennek tetsző, az evangéliumi tanításokkal összhangban lévő. Nyomatékkal emlékeztetett arra, hogy a székely nép kereszténnyé válásáról a hivatalos írások semmit nem jegyeztek fel. Ez azért történt – mondta –, mert a székely nép jóval Szent István keresztény államalapítása előtt már római katolikus vallású volt.

Szentes Csaba meghívásának eleget téve, a madéfalvi megemlékezés nyitónapjának díszvendége Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke volt, aki a szentmise végén a templomban tartotta meg ünnepi beszédét. Az MVSZ elnöke a Madéfalván 250 évvel ezelőtt történteket székelyellenes népirtásnak, az emberiség ellen elkövetett, soha el nem évülő bűncselekménynek nevezte, amely máig hatóan rányomta a bélyegét a székely nép életére, hiszen a Madéfalvi veszedelemmel kezdődött el az az exodus, amelynek során székelyek tízezrei hagyták el szülőföldjüket, Moldvába és Bukovinába – Istensegíts, Fogadjisten, Andrásfalva, Józseffalva, Hadikfalva – menekülve. Utódaik máig nem kerültek vissza a Székelyföldre, hanem szétszóratva maradtak az Al-Dunánál – Székelykeve, Sándoregyháza, Hertelendifalva –, Déva környékén, Bácskában, Tolnában és Baranyában.

Patrubány Miklós a székelységet népként nevezte meg, amely rendelkezik a népekre jellemző valamennyi ismérvvel és tulajdonsággal: van saját nyelve, amely a magyar, van saját írása, a székely rovásírás,van saját területe – egy közel Szlovénia nagyságú terület, amelyen közel egymillió ember él, amelynek 86%-a székely, van saját történelmi jogalkotása és igazságszolgáltatása, évszázadok óta bizonyítottan saját maga kormányozza életét. A székely nép nem nemzet – mondta a szónok. A székely nép nemzetté akkor válik, amikor és ha megfogalmazza és kinyilatkozza önrendelkezési igényét. Addig is a székely nép a magyar nemzet szerves, elválaszthatatlan része marad. Az MVSZ elnöke részletesen beszélt a Székely Nemzetgyűlés történelmi jelentőségéről, hangsúlyozva, hogy azt sorsfordító időben mindig össze kell hívni.

A zsúfolásig megtelt templom hívei – Székelyföldön szokatlan módon – tapssal köszönték meg a Magyarok Világszövetsége elnökének emlékbeszédét.

MVSZ Sajtószolgálat

8170/140106

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.