Vértanúk és élő holtak - Patrubány Miklós beszéde a Kazinczy Emlékcsarnoknál Széphalmon

Az Aradi Vértanúk és Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzésének 164. évfordulóján Széphalmon, a Kazinczy Emlékcsarnoknál rendezett megemlékezésen Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mondott beszédet, amelyben a vértanúk mellé emelte a nemzet emlékezetében mindazokat, akik túlélték ugyan az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc vérbefojtását, élükön Petőfi Sándorral, de a haza megfeledkezett róluk. Lehet hogy honvédek ezreinek hamvai porladnak a messzi Szibériában, és csak azért nincs róluk hír, nehogy kitudódjék, hogy Petőfi Sándor is közöttük volt. A magyar nemzetnek, ha élni akar, fel kell számolnia e kolosszális hazugságokat – üzente a ma élő nemzedéknek az MVSZ elnöke.

A Magyarok Világszövetsége számára nem kétséges, hogy Petőfi Sándort, a fehéregyházi csata után elhurcolták Szibériába. Több száz, esetleg ezernél is több honvéddel együtt. Történt mindez két hónappal korábban, ugyanabban a szabadságharcban, amelynek vérbefojtásáról október 6-án emlékezik meg a magyarság. Ezért kell az Aradi Vértanúk napján Petőfi Sándorról is beszélni – fejtette ki Patrubány Miklós.

Ez az a hely, ahol erről, Petőfi sorsáról nem lehet hallgatni. Itt, a Magyar Nyelv Múzeumánál nem lehet nem beszélni Petőfi Sándor sorsáról – nyomatékosította az elnök. Elmondta, hogy a Magyar Köztársaság elnöke 2013-ban hivatalos levélben üzente meg a Magyarok Világszövetsége elnökének, hogy ne foglalkozzanak Petőfi Sándor szibériai (barguzini) életszakaszával. Ez elfogadhatatlan. Létezhet-e 21. századi magyar nemzet Petőfi Sándor nélkül? – kérdezte hallgatóságát a szónok.


A hely szülöttéről, a 29. életévében 1849. október 25-én, ugyancsak Aradon kivégzett Kazinczy Lajosról is megemlékezett az MVSZ elnöke. Utalt arra, hogy édesapja, Kazinczy Ferenc annak a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak volt házitanítója, aki egyik kései naplóbejegyzésében – amelyet a Magyar Tudományos Akadémia kutatói is ismernek – ekként sóhajtott fel: Petőfi, aki az én fiam, és akinek anyját hagytam elpusztulni, mint annyi mást…

 

A magyar nemzetnek, ha élni akar fel kell számolnia azokat a kolosszális hazugságokat, amelyek nem engedik, hogy megismerjük a legnagyobb magyar költő sorsát.

 

Arad maga a gyász a magyar nemzet életében. Ugyanott, 18 évvel korábban, 1931-ben temették el Skultéty Lászlót, a legtöbb szolgálati évet teljesített magyar huszárt. Ám sírját Románia és Szlovákia – Magyarországot meg sem kérdezve – az idén felbontotta, és földi maradványait Szlovákiába, szülőfalujába, Hegyesmajtényba szállíttatta.

Ha Magyarország sokáig késlekedik Petőfi Sándor hamvainak méltó eltemetésével, még megérhetjük, hogy a szlovákok eltemetik majd, mint nagy szlovák költőt, mondjuk, hogy az onnan nem messze lévő Nepcálon, ahol Petőfi Sándor édesanyja, Hrúz Mária és az aradi vértanú Lahner György is született! – zárta figyelmeztetve, óva intve, emlékbeszédét Patrubány Miklós.

A széphalmi megemlékezésen, amelyet a Magyarok Világszövetsége Zemplén Tagozat és Sátoraljaújhely Város Önkormányzata szervezett, Végsőné Fazekas Aranka t.b. elnök rendezésében megható emlékműsort szolgáltatott az Inrevox Női Kar és a Jókai Mór Tanintézmény Dramatikus Szakköre. Az egybegyűlteket Komporday Levente, a Zemplén Tagozat idén megválasztott elnöke köszöntötte.

Kazinczy Lajos vértanú szobránál koszorúzott Szamosvölgyi Péter polgármester, a járási kormányhivatal, az MVSZ elnöke két ausztráliai tisztségviselő, Ferenczy Zsuzsa és Balla József társaságában, a pártok, valamint közel húsz iskola és civil szervezet.

 

MVSZ Sajtószolgálat

8054/131009

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.