MVSZ-75 - Mihályi Molnár László: Petőfi, és a Félhomály

Vasárnap, augusztus 18-án, a Magyarok Világszövetsége alapításának 75. évfordulóján ünnepi konferenciát tartanak nemzeti sorskérdésekről. Az egyik megkerülhetetlen nemzetpolitikai kérdés Petőfi Sándor halálának máig tisztázatlan körülményeire keresi a választ – Amiről nem mondunk le: Petőfi Sándor hamvainak felkutatása. A téma felvezetéseként közzétesszük az MVSZ Elnöksége tagjának, Mihályi Molnár Lászlónak, két írását.

 

 

Mihályi Molnár László

Szepsi – Felvidék

 

 

Sírjaink hol domborulnak?

 

…és hiába keresték őt

ott a csatatéren Székelykeresztúrtól Segesvár felé

amerre űzte őket a felbőszült kozák

de később látták sokan amint eltűnt a kukoricásban egy sáncban egy házban s egy körtefánál és volt aki büszkén szekérre rakta  mondván hogy róla is megemlékezhessen az utókor mert látták őt sokan később emlékeiben harcolni menekülni verset írva sebesülten hogy zsebében teleírt papírok voltak  és azt is látták hogy kabátja sem volt már s felbukkant élve is sok helyen titokban az eperfa lombja alatt mesélve tetteit a fiataloknak akiket nem marcangolt még a keserűség az elrabolt szabadság miatt

mások szerint megnyílt fölötte az ég

tollal és papírral kezében e kialvó lángoszlopot újra magasba emelte az angyalok hada mint Zrínyit a szigeti várnál hogy a hódítók meg ne gyalázhassák a tetemét… és voltak persze akik beteljesedni látták a jóslatot bár nem diadalra hívtak a harsonák és a vágtató paripák patája döngölte mélyre a testet hogy  egy új tavaszban kihajthasson belőle egy újabb márciusi ének s a dalokban itt hagyott lelke őrizze népünk reményét a feltámadásra és jókedvű duhaj legények dalolják daccal minden csárdában a faluvégeken hetykén és szabadon:  „ördög az uradba" „s agymosott cselédeidet is vidd el a pokolba magaddal végleg…"

Keresték őt nem csak azok, akik szerették, nem csak az ősi törvény isteni parancsa a szokás  a hagyomány  a  vér és az emlékezet

valamint a hitvesi hűség akarta eltemetését

mert nem lehet dicső ősökhöz méltó csak hitvány utód aki prófétáinak

nem adja meg a végtisztességet holta után…  nem is a félelem hogy megnyitja egyszer azt a síri világot ahol már mindenki látni vélte őt mert megnyugtatóbb a tragikus bizonyosság mintsem hogy egyszer csak megjelenik az ajtóban és számonkéri rajtunk  bűneinket

az árulást megalkuvást és behódolást a megszállók előtt…

nem látta őt senki sem holtan

csak hitték hogy ő lehet az

és halálra keresték a spiclik a fizetett vagy megzsarolt besúgók mindenütt

de akkor is tudták megírták Bécsben a lapok hogy félezer foglyot hurcoltak magukkal kényszermunkára a muszkák ebből a csatából akik már akkor is azt akarták megmutatni hogy világuralomra vágynak s barbárságukat megsínylette előtte a kifosztott és felperzselt Losonc

miért lett volna hát kegyelmesebb Segesvárnál a dölyfös hadvezér aki Osztrolenka hősének egész seregét szerette volna vérgőzben látni

és miért is vallotta volna meg nekik a költő hogy ő az az ifjú akit Bem apó úgy szeretett… remélte hát hogy a szlávosan zengő Petrovics Sándort ahogyan keresztlevele is szólt meg sem kínozzák és az osztrákok sem kérik kiadását hiszen azok Petőfit keresték aki március idusán magyar Prométheuszként lángot hozott amelynek világossága évszázadok sötétségét oszlatta el magyar hazánkban…

Petőfi nevét nem találták a listán s tiszti ruhája sem volt az ájultan szekérre dobott sebesültnek mehetett hát hosszú menetben a távoli Bajkál erdőirtásaira robotolni a politikai foglyok közé …

csak hét évig bírta a kényszert a magányt e furcsa magyar távol a hazától amelyet tán ugyanúgy rabságban tart a muszka amint a lengyeleket… verset is írt a honról szerelemről szabadságvágyról s a kényszerű magány kínjairól…  ott temették el ahol a sorstársait is sorban…

de nem ő volt itt az utolsó magyar

jöttek hadifoglyok az első nagy háború után s szájtátva hallgatták a helybéliek történeteit a legendás  magyar tisztről aki szabadságáért harcolt a cárja ellen aki verseket írt nekik is … oroszul … jöttek a hírek  a távoli muszkaföldről a hazatérőkkel de nem hittek nekik  sehol mert lezártnak tekintették a legendát mert csak az lehet történelem amit ők fogalmaznak nekünk

melyben nincs helye sem az ősi civilizációnak sem a hősöknek sem annak a kegyetlen ténynek  hogy az utódok nem temették el őt úgy ahogyan illik

méltón a legnagyobbjainkhoz ….

így döntöttek rólunk is a páholyban ülők

akik pénzükkel már rég megvették Magyarországot

s elosztották egymás közt mint ahogy egyszer Jézus köntösét is gyalázatukra és e bűn száll vissza fejükre mindig a hazudozóknak s nem tudják elviselni ha valaki mint akkoron Petőfi felmutatja az igazságot a világról s róluk is mert nem lehet nem szembesülni a tényekkel

és nem lehet megcsalni a Mindenhatót….

látták őt sokan sok helyen a csatában

megsebesülni elesni is

de holtan s a halottak közt senki sem látta őt akkor

hiába tudjuk hogy valahol ott nyugszanak csontjai a földben

csak nyugtalan lelke bolyong még mindig ébresztgetve az utódok rabságban sínylődő lelkiismeretét….

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Szürkület és félhomály…

(A történelmi félműveltség értékromboló káprázatáról)

 

Semmi kétség, hogy a tiszta és hiteles nemzeti önismeret egyik tartópillére a népünk történelmének pontos és hű megismerése, meglátása és tapasztalatainak leszűrése, megörökítése, vagyis az ősök lelkének, tetteinek, cselekedeteinek megszólítása és megszólaltatása. Tudják ezt azok is, akik megtartó önbecsülésünket az önismeretünk elhomályosításával szeretnék megrontani, hogy leigázó és gyarmatosító szándékaikat fizikai erőszak nélkül teljesíthessék be fölöttünk. Olyan parazita  megszállási program ez, amely által az élősködő a  cseléddé és engedelmes rabszolgává tett népek  természeti kincseiből és munkájából gyarapítja a vagyonát s terjeszti ki hatalmát. A gazdasági leigázást a szellemi kiszolgáltatottsággal és védtelenséggel kezdik el, méghozzá az oktatás, a nevelés, a tömegtájékoztatás és a kulturális értékhordozók fölötti rendelkezés megkaparintásával, kisajátításával. A szabadnak, liberálisnak és demokratikusnak csúfolt egyetemeken félig tájékozott és félművelt, értékzavaros pedagógusokat képeznek, akik majd a szellemi félhomályban tévelygő  társadalmat „kiművelik", mert az ilyen tömeg már bármikor bármire rászedhető, ha természetes szellemi védekező rendszerét elfojtották benne. Olyan ez, mintha a kertészeti egyetemen a nemesített dudvák termesztésére képeznék a mezőgazdászokat, s ez a dudva aztán elfojtja a még itt-ott megmaradt és makacskodó nemes növényeket is.  A félműveltséget a történelmi homály fenntartására úgy kondíCionálják, hogy bizonyos történelmi eseményekből és folyamatokból tényként kezelve vezetnek („tudásalapúan") le hamis következtetéseket (körülbástyázva valóban tényszerű adatok halmazával, statisztikai adatokkal, demográfiai és gazdasági táblázatokkal), amelyeket nem is engednek megkérdőjelezni, s erre fogják rá, hogy „történelmi objektivitás".  Csak a történések, események valódi kiváltó okát, előidézőjét, gerjesztőjét és főleg a haszonélvezőjét nem mutatják meg. A „terepszínű" álca alatt lapul egy másik világrend, amely országokat és népeket készül mohón felfalni telhetetlen ocsmány pofájával. Pedig olykor elegendő lenne csupán arra keresni a választ, hogy kinek vált javára, hasznára, kinek volt jövedelmező pl. a nagy francia forradalom, két világháború, koreai, vietnami, iraki, líbiai, szíriai vérontás,  avagy Kelet-Európa csődbe juttatása és olcsó felvásárlása! Aztán ezekben a körökben átvilágítani a kapcsolatokat és összefonódásokat, összefüggéseket: mikor, hogyan, miért és kik provokálták, gerjesztették, pénzelték az előkészületeket. Egy bérgyilkost hiába fognak el, hogy történelmi tényként felmutassák, hogy ő volt a tettes, de amíg a felbérlőt nem ismerjük, akkor ez csak ködösítés. Viszont az indíték, a hasznosság, az érdek megismerése közelebb vihet a valódi történésekhez.  Sajnos a félművelt történészek és történelmet oktatók a rengeteg adattal, információval meggyőzően tudnak hatni azokra, akik összetévesztik az információk ismeretét a valódi tudással, és ezzel a csalival egész nemzedékeket fertőznek meg hazugságokkal, amelyeket aztán nagyon nehéz tisztába tenni, mert előítéletként épülnek be a személyek értékrendjébe. A nemzetvesztő félrevezetést vagyonával és befolyásával manipuláló háttérhatalomnak arra is van gondja, hogy az igaságot feltáró valódi kutatókat lehetetlenné és hiteltelenné tegyék, megalázzák, bemocskolják, elhallgattassák, nevetség tárgyává tegyék, és olyanokkal bélyegezzék meg, mint összeesküvés elmélet, szakszerűtlenség, antiszemitizmus, rasszizmus, szittyálkodás, szélsőség stb. Ez a háttérhatalom nem csupán a tudományos akadémiákat, egyetemeket, tankönyvkiadókat deformálja, de gazdasági csődhelyzettel fenyegetve (mert képes rá) kormányokat dönthet és dönt meg, választási kampányokat dönthet el. A huszadik század minden kis és nagy háborújának  több tízezer milliárdos hasznából a tudatmódosító manipulációira csak néhány százmilliót költöttek, de ennyi is elegendő, mert az emberek, intézmények, televíziók, rádiók és újságok többsége megvásárolható, zsarolható, lépre csalható, ezáltal szolgaságba dönthető. Az emberekkel bármi elhitethető, ha az „jól van" csomagolva, fűszerezve, cukrozva és tálalva, ami után a többség, még ha meg is látja  az igazságot, de szégyelli beismerni, hogy hagyták magukat átverni, becsapni, félrevezetni, ezért inkább tovább éltetik a hazugságokat.  Vagy végleg elhitetik magukkal is, hogy az az igaz, amit először hallottak a szocialista realizmusban vagy a liberális senkiháziságban.

Miért nem ismerhetjük az 1789-es francia tömeggyilkos lázadás („forradalom"?) felbujtóit és téveszmés hátterét, Napóleon és pl. az amerikai elnökök titkos szabadkőműves kapcsolatait, az oroszországi hadjárat (félmilliónál több halottal) fő okát, a waterloo-i csata haszonélvezőjét, a Szuezi-csatorna építésének csődbe juttatását, mindezek után az angol és a francia nemzeti bank részvényeinek egy kézbe kaparintását és egy világháború kirobbantását, az 1929-es világgazdasági válság megszervezését a New York-i tőzsde mesterséges csődjével, a  faji felsőbbrendűséget tápláló cionista terrorszervezet programját, H. Ford történelmi dokumentumait a háttérhatalomról, a Rootschil család valódi szerepét az elmúlt kétszáz év rombolásaiban, Lincoln és Kenedy halálának valódi okát (bérgyilkosaik megbízóit), a trianoni bűntény egy évtizeddel korábban eltervezett befektetési érdekek szerinti valóságát,  Tisza István szabadkőműves  gyilkosainak kapcsolatait Jászi, Károlyi, Masaryk, Benes szintén szabadkőműves befolyású aljasságaival. … és még lehetne sorolni a Titanic és az ikertornyok tragédiájának biztosítási haszonélvezőit sem kihagyva… ???

Túl sok a kérdőjel, és sok az elsikkasztott, eltitkolt, titkosított vagy elhazudott dokumentum is. Elkeserítőek és kilátástalanságot sugallnak ezek a feltárások, de olykor elegendő egyetlen kapu kulcsát megszerezni, hogy azzal aztán egymás után sorban kinyissuk a többit is. Ám tudatosíthatjuk azt is, hogy a világ gazdaságának legalább kétharmadát uraló nyomasztó háttérhatalom torzszülött rendszerével állunk szemben, amit csak Oroszország és Kína tud részben ellensúlyozni, de mégis kártyavárként fognak összeomlani és megsemmisülni, önmaguk zsírjában elpusztulni a teljesítmény nélküli, kamatra épülő vagyonuk miatt, ha a lakosság legalább 15 százalékának felnyílik a szeme és ellenáll a csábításoknak és kísértéseknek: istenhittel, emberi tartással, nemzeti önbecsüléssel. Akik pedig ezeket a megtartó pilléreket támadják, rombolják, becsmérlik, azok a Sötétség, a Homály és a Szürkeség ügynökei.

Jó őket idejében felismerni, azonosítani és elzárni az egészséges társadalomtól! Boldogítsák egymást ott, ahová valók!

 

MVSZ Sajtószolgálat

8006/130818



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.