MVSZ-75. - Kivándorlás... - 45. rész - 1913. december 2.- Sok kivándorlónak nem hoz szerencsét Amerika, több ezren "testben, lélekben megtörve és tönkretéve jutnak vissza hazájukba..."



Az idén alapításának 75. évébe érkezett Magyarok Világszövetsége a magyarság világméretű szétszóratása történetének közreadásával tiszteleg az elődök, a ma élő nemzedék és az utókor előtt, egyszóval a nemzet színe előtt. Szeptemberig naponta teszünk közzé lapokat a magyarság első nagy kivándorlási hullámának történetéből, úgy, ahogyan azt néhai Kiss Dezső, az MVSZ levéltárosa összegyűjtötte. Tisztelgésünk Őneki is szól.

 

 

 

"...s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk... "

 

(József Attila: Hazám)

 

 

 

Kivándorlás Magyarországról Amerikába a Trianont megelőző évtizedekben

1871-1918.

 

45. rész

 

 

1913. december 2.

 

Sok kivándorlónak nem hoz szerencsét Amerika, több ezren "testben, lélekben megtörve és tönkretéve jutnak vissza hazájukba..."

 

 

A magyar belügyminiszter 1913. évi 205.578 számú körrendelete a vármegyei törvényhatóságokhoz és Fiume kormányzójához.

 

 

Valamennyi vármegye törvényhatóságának!

Székhelyén

 

 

A kivándorlás csökkentése céljából teendő kormányzati intézkedésekről. A múlt évszázad második felében megkezdődött és az Észak-Amerikai Egyesült Államok területére irányuló kivándorlás az utóbbi két évtizedben mind nagyobb arányokat öltött úgy, hogy a kivándorlók száma ez idő szerint átlag a 100.000-et jóval meghaladja.

A kivándorlottaknak egy elég tekintélyes része ugyan visszatér, másik nagyobb része azonban az országra nézve teljesen elveszettnek tekinthető. Hazánk népessége nem oly nagy, hogy állampolgáraink tömeges távozását közönyösen nézhetnénk.

 

Kétségtelenül megállapítható, hogy a kivándorlóink túlnyomó részét nem az idegen állam területén való letelepedés végleges vágya, de inkább a nagyobb keresetre való kilátás és az esetleges vagyonszerzés könnyebb alkalma indítja a kivándorlásra.

De sokan távoznak azért, hogy már előzőleg kivándorolt és megfelelő keresethez jutva letelepedett hozzátartozóikat kövessék, vagy mert látják azokat az anyagi eredményeket, melyeket ismerőseiknek elérni sikerült, de még nagyobb  azoknak a száma, kik honpolgári kötelességük teljesítése elől menekülnek, s azok, akik lelkiismeretlen ügynökök által buzdítva és támogatva szökve hagyják el az országot.

 

Kivándorlóink nem mindegyikének sikerül anyagi eredményeket elérni.

Sok ezerre tehető azoknak a száma, kik a nekik szokatlan erős munkában elvesznek vagy elsenyvednek, s testben-lélekben megtörve és tönkretéve jutnak vissza hazájukba.

 

Törvényeink mindenki részére biztosítják a szabad költözködési jogot, s nem lehet, de nem is szabad semmi olyan intézkedést tenni, amely állampolgárainkat az emberi jogukban megakadályozná.

De feltétlenül szükség van oly intézkedésekre, melyeknek célja a kivándorlás lehető csökkentése, amit elérhetünk akkor és úgy, ha kutatjuk az okokat, amelyek állampolgárainkat kivándorlásra késztetik, s ha módokat keresünk a kivándorlást indító okok megszüntetésére, ha keresetet nyújtunk ott, ahol keresethiány van és ezáltal alkalmat adunk polgártársainknak itthoni boldogulásukra is.

 

Közgazdasági helyzetünkben nem találjuk fel okát egyedül a leginkább földművesek közé tartozók kivándorlásának, mert a gazdasági téren is inkább munkáshiány van.

A nagyobb keresetre való vágyon kívül igen sok esetben lehetnek oly helyi okok is, melyek megszüntetésével is elejét lehet venni a kivándorlásnak.

 

De bármely oka is legyen a kivándorlásnak, feltétlenül szükséges, hogy azzal hatóságaink állandóan és behatóan foglalkozzanak és segítsenek ott, ahol hatósági úton is lehet segíteni, s vegyék a társadalom közreműködését igénybe ott, ahol más módon eredményre jutni nem lehet. Joggal elvárható az összes törvényhatóságoktól, hogy a kivándorlás ügyét saját, de különösen a törvényhatóság lakossága érdekében is éber figyelemmel kísérjék és hatáskörükben is tegyenek meg minden intézkedést, mellyel a ma már az országra mind súlyosabb csapásként jelentkező kivándorlás csökkentése elérhető.

 

Úgy a törvényhatóság első tisztviselőjének, mint a vármegyékben a járási főszolgabíráknak feladatává teszem, hogy amennyiben a törvényhatóság, illetőleg járásaik területén nagyobb mérvű kivándorlást észlelnek, kutassák szorgosan annak okait és állapítsák meg azokat a teendőket, melyek alkalmasak arra, hogy a bajnak eleje vétessék vagy legalább megszüntethető legyen annak további terjedése.

A legtöbb esetben azonban s különösen ott, hol a kivándorlás már nagyobb méreteket öltött, egyedül hatósági intézkedésekkel alig lehet segítni, s ily helyeken csak az összes társadalmi tényezők együttes közreműködésével lehet csupán eredményeket elérni.

 

Kívánatosnak tartom ezért, hogy az illető törvényhatóság területén a társadalom minden rétegének bevonásával külön bizottságok alakíttassanak, mely bizottságok a közigazgatási hatóságokkal egyetértően működve fejtsék ki tevékenységüket, s egyrészt tanáccsal szolgálva, másrészt a végrehajtásban segédkezet nyújtva, támogassák a hatóságokat nehéz feladatuk teljesítésében.

A kivándorlás csökkentésére irányuló akcióból ki fogja részét venni a kormány is, s minden célravezető üdvös mozgalmat a legteljesebb erkölcsi, sőt ha szükséges: megfelelő anyagi támogatásban is fogja részesíteni.

 

Magam részéről állandóan figyelemmel fogom kísérni közigazgatási hatóságaink az iránybani működését, s azt lehetőleg előmozdítani kívánom, s minthogy közigazgatási hatóságaink e részbeni eljárásának irányítását magamnak tartom fenn, elvárom a törvényhatóságok első tisztviselőitől, hogy kifejtett működésükről hozzám időszakonként jelentést tegyenek s a kivándorlási ügyekkel kapcsolatos mindennemű előterjesztéseiket és javaslataikat közvetlenül hozzám terjesszék fel.

 

Felhívom a (Címet), hogy a törvényhatósága területére nézve e leiratom vétele után a szükségesnek mutatkozó további intézkedéseket tegye meg, s e részben tett intézkedésről hozzám jelentést tegyen.

 

 

Budapest, 1913. évi december hó 2-án

 

                                                                                              Sándor János s.k.

                                                                                              belügyminiszter

 

 

Folytatjuk

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

8012/130821

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.