MVSZ-75. - Kivándorlás... - 42. rész - 1911. január 2.- "...Amerikában a fősúlyt az első generáció megtartására kell fordítani..."



Az idén alapításának 75. évébe érkezett Magyarok Világszövetsége a magyarság világméretű szétszóratása történetének közreadásával tiszteleg az elődök, a ma élő nemzedék és az utókor előtt, egyszóval a nemzet színe előtt. Szeptemberig naponta teszünk közzé lapokat a magyarság első nagy kivándorlási hullámának történetéből, úgy, ahogyan azt néhai Kiss Dezső, az MVSZ levéltárosa összegyűjtötte. Tisztelgésünk Őneki is szól.

 

 

 

"...s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk... "

 

(József Attila: Hazám)

 

 

 

Kivándorlás Magyarországról Amerikába a Trianont megelőző évtizedekben

1871-1918.

 

42. rész

 

 

1911. január 2.

 

"...Amerikában a fősúlyt az első generáció megtartására kell fordítani..."

 

 

Részletek a Miniszterelnökségnek a Julián Egyesülethez – az amerikai református egyház hétvégi és szünidei magyar nyelvű iskoláinak tanterve ügyében –  írt leveléből.

 

 

A Julián Egyesületnek!

 

                                                                                  Bizalmas!

 

 

            A Magyarországi Református Egyház az Amerikai Egyesült Államokban is mindent elkövet, hogy az ott élő magyar reformátusokat nemzetünknek megtartsa. (...) E célból ott magyar egyházközségek alakíttattak, az Egyesült Államokba magyar lelkészek küldettek ki, sőt a kivándorlott magyar reformátusok gyermekei számára magyar iskolák felállítása is megkíséreltetett.

            A nem angol tannyelvű iskolák sikeres működtetésének az Amerikai Egyesült Államokban sokkal több akadálya van, mint bárhol másutt. Az UNIÓ egyes államainak törvényei ugyanis egyáltalában nem engedik meg nem angol tannyelvű nyilvános iskolák létesítését, illetve az idegen tannyelvű magániskolák látogatását nem tekintik az általános iskolakötelezettség teljesítésének. Némely államokban pedig ki van kötve, hogy bizonyos tárgyak angol nyelven taníttassanak, vagy hogy heti óraszám mellett angol tanítás legyen. /16-20 óra/ (...)

            Ezen iskolának tehát semmi esetre sem lehet nemzeti szempontból olyan eredményük, mint például a szlavóniai magyar iskoláknak, hol csak heti 3-4 órán át tanulnak a gyermekek idegen nyelven.

            Hozzájárul ehhez az a körülmény is, hogy az UNIÓ-ban, ha egyes helyeken nagy számban él is a magyarság, ezek mégiscsak be vannak ékelve a hatalmas Amerikai Egyesült Államok polgárai közé és az angol nyelvű vállalkozókkal s alkalmazottaikkal állandóan érintkezni kénytelenek. A megélhetésük kényszeríti őket az angol nyelv használatára, sőt, mivel nemzetiségük csak akadálya  a boldogulásuknak, sokszor kénytelenek magyar voltukat is eltitkolni.

            Az amerikai társadalomban élő magyarra az amerikai demokratikus intézmények, a nagyvállalatok, egyesek nagy gazdagsága is sokkal nagyobb hatást gyakorolnak, mint például a kisszerűbb szlavóniai viszonyok.

            Az egyszerű családi környezetben élőket az amerikai kultúra, nagyarányú közéleti és társadalmi tevékenység látása elkápráztatja, mintegy magához vonzza. Ezért a kivándorolt magyarság második generációjának megtartására nem sok reményünk lehet, miért is az amerikai iskolaügyi akciónak nem is lehetnek azok a céljai, mint a szlavóniainak. Ezért Amerikában a fősúlyt az első generáció megtartására és ezekben a visszavándorlási vágy ébren tartására kell fordítani s a kivándoroltak  gyermekeivel szemben csak arra kell törekednünk, hogy ezek magyarul írni-olvasni megtanuljanak, Magyarország földrajzát, történelmét s általában viszonyait annyira megismerjék, hogy anyanyelvük és a hazai föld ne legyen előttük idegen s szüleik hazatérését a gyermekek elnemzetlenedése ne akadályozza.

            Az amerikai magyar iskolaügyi akciónak tehát csak az lehet célja, hogy a kivándoroltak gyermekei legalább annyit tanuljanak meg magyarul, hogy a szülőket a hazajöveteltől ne tartsa vissza az a félelem, hogy gyermekeik Magyarországon nehezen élhetnek meg.

            E cél elérése az amerikai magyar reformátusok körében folyó nemzeti akciónál teljesen elégségesnek látszik, ha például a református akció keretében az ottani magyar református lelkészek az egyházközségükhöz tartozó gyermekek részére szombat-vasárnapi és szünidei iskolákat tartanak fenn.

            Az UNIÓ-ban fennálló nyilvános iskolában ugyanis szombat és vasárnap nincs tanítás és ezenkívül a nyári szünidő is tovább, azaz legalábbis 4-5 hónapig tart. Az így rendelkezésre álló időtartam alatt az említett tananyag, vagyis a magyar írás-olvasás, a magyar földrajz és történelem elemei földolgozhatók.

            Tekintettel azonban arra, hogy ezen iskolákban a tanítást nem szakképzett tanítók, hanem oktatással csak ritkábban foglalkozó lelkészek végzik, csak akkor remélhető a tanítás sikere, ha a lelkészek munkája részletes és módszeres utasításokkal ellátott tanterv alapján megkönnyíttetik s e tanterv figyelembevételével az egyes vasárnapi- és szünidei iskolák részére a szükséges felszerelési tárgyak és tankönyvek jegyzéke is megállapíttatik.

 

            Egy amerikai  magyar református tanító már dolgozott is ki ilyen tantervet, melyet ide mellékelve – visszakérőleg – van szerencsém a T. Egyesület rendelkezésére bocsátani. (...) Kérem ezt pedagógiai és célszerűségi szempontból átvizsgáltatni és a szükséges módosításokat megtétetni (...)

 

            Szíves fáradozásáért címnek előre is köszönetet mondok.

 

            Fogadja tiszteletem őszinte nyilvánítását.

 

Budapest, 1911. január 2.

 

                                                                                                                       Petri Pál

 

 

Folytatjuk

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7999/130814

 

 

 

 

 

 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.