vitéz Szamosszegi Bodó Sándor (Szamosszeg, 1920 - Budapest, 2013) emlékezete


Bodó Sándor képzőművész (festő-, szobrász és éremművész)  életének 94. évében, július 23-án, Budapesten, a Szent János kórházban csendben elhunyt. Két fia az USA-ból, halála előtt néhány nappal megérkezett és meglátogatták édesapjukat a betegágyánál. Édesapjuk a szeme villanásával még tudta őket üdvözölni, de  ezt követően meghalt. Olyan akaraterő volt benne, hogy fiai megérkezését  megvárta!

 

Bodó Sándor a Szabolcs-Szatmár-Bereg  megyei Szamosszeg községben született, gazdálkodó parasztcsalád gyermekeként. A község bírája határozott fellépéssel  – felismerve a fiatal fiúban kibontakozó művészi tehetséget  –  felhozta Budapestre, ahol az Iparművészeti Főiskolán középiskolai tanulmányok nélkül is, azonnal felvették. Itt ismerkedett meg Fábián Ilona diáktársával, aki textilművészetet tanult és összeházasodtak. A  diktatúra éveiben, a Pénzverdében dolgozva, a „Békekölcsön” díszes rajzai  közé bujtatva beírta, hogy: „Ezt sose kapjátok vissza!...” Ezt a feliratot a kinyomtatás előtt az üzem vezetője véletlenül észrevette és Bodó Sándort feljelentette. Ezért  1954-ben elítélték és az 1956. október 23-i forradalom a kőbányai  gyűjtőfogházból szabadította ki. Hazatért családjához budai lakásukba, de a november 4-i szovjet agresszió utáni napokban feleségével és 3 éves kisfiával, Sándorral, a Hanság mocsarain keresztül, félig lábbeli nélkül, az andaui hídon jutottak át sok ezer magyar társukkal együtt Ausztriába. Bécsből a baptista egyház segítségével Washingtonba kerültek, ahol Amerika magyar származású hőséről, a karcagi születésű  Fabriczy Kováts Mihály huszár ezredesről elnevezett egyházi otthonba kerültek. Itt ismerkedtek meg az amerikai Függetlenségi Háború magyar hősének emlékével.  Innen ered Karcag város iránti érdeklődésük és későbbi segítőkészségük.

 

Washingtonból egy különös szerencse folytán, a nyugatabbra fekvő Tennessee  állam fővárosában, Nashville-ben telepedtek le. Itt saját kertes házat építettek és  művészeti munkájuk itt  bontakozott ki sikeresen. Eleinte a padlásokról leszedett régi, amerikai történelmi és családi képek restaurálásából tudtak megélni, de éppen ez hívta fel a figyelmüket az amerikai történelemre és híres családokra. A restaurálás után ezért tértek át Amerika szabadságharcának, polgárháborújának és életformájának,  valamint a magyar-amerikai kapcsolatoknak művészeti bemutatására.  Ennek során találtak kapcsolatot  államuk  kormányzati, művészeti vezetőivel, és Al Gore kormányzóval, aki nemsokára az USA alelnöke lett. Ezért  tudtak kiállítást rendezni a Capitoliumban is, de nem feledkeztek el  Nyugat-Európáról sem. Sok kiállítást rendeztek és sikeresen tudták művészetüket széles körben bemutatni. Sándor  paraszt fiúként kitűnően ismerte a lovak mozgását és testalkatát, csodálatosan szép és tökéletes lovas ábrázolásai vannak. Ezért figyelme sok egyéb mellett, a huszár múzeumok felé fordult, nem csak Amerikában, hanem Nyugat-Európában is, majd végül hazánkban, Sárváron is.

 

Felesége, Ilona   textilművészetét  finom ízlés jellemzi, varázslatos anyagokból  készített ruhatervei dekoratívak, formagazdag mintázatúak. E mellett nagyon  szépek virágcsendélet  festményei és kipróbálta a történelmi naiv festészetet is. Művészi munkája mellett jó háziasszony, feleség és anya volt, egyben férjének művészeti bemutatásában legkitűnőbb menedzsere,  a rengeteg angol és magyar nyelvű levelezésének lebonyolítója. Ők ketten egymást nagyszerűen ki tudták egészíteni.

 

Második fiuk, László már az USA-ban született. Mindketten ott maradtak, családot alapítottak, de a szülőkhöz a későbbiekben, Budapestre rendszeresen hazalátogattak.

Fontos esemény volt, hogy Buda vára török alóli felszabadulásának 300. évfordulójára 1986-ban, Bodó Sándor egy gyönyörű ezüst és arany veretű érem-sorozatot alkotott, amelyet a jubileumi ünnepségekre, az amerikai magyarságnak, számos magyarországi  intézménynek és közéleti vezetőnek  – már aki ezt megérdemelte – ajándékozott.  Ezenkívül a világ szabadságharcos hőseiről is készített egy nyolcrészes ezüst éremsorozatot, benne a karcagi Fabriczy Kováts Mihályt is szerepeltette. Bodó Sándorékkal, amerikai magyarokkal való illegális kapcsolataim révén kerültem ismeretségbe és 1989-ben arra kértek, hogy a budavári királyi palotában lévő Budapesti Történeti Múzeumban, Mohos Márta főigazgató-helyettes  szervezésében készülő életmű kiállításukhoz, a rendkívül szép művészeti katalógusuk kinyomtatásának ügyét vállaljam el. Innen ered a személyes barátságunk. 1990-ben, májustól – szeptemberig tartott életmű kiállításuk a Királyi Palota Budapesti Történeti Múzeumában, az emelet teljes hosszát igénybe véve, kitűnően sikerült.

 

Bodóné Fábián Ilonát egyik hazalátogatásakor, feleségemmel  rábeszéltük hazatelepülésükre és közreműködtünk olyan lakás szerzésében, ahol mellette műterem is rendelkezésre áll. Ez, véletlen szerencsének köszönhetően, Budán, nagyon jól sikerült és így  1998-ban hazánk javára és örömére  hazaköltöztek. Magyarországi életük a lakás melletti műteremből kiindulva, számos kiállítás megrendezését tette lehetővé, még Karcagon is.  Bodó Sándornak festménye van a Parlamentben, a debreceni Református Kollégiumban, és egy egész szobát tölt meg „Bodó-terem” néven a budavári Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Történelmi festményeiből kiemelkednek: az ’56-os szabadságharcunkról, a Szent Korona Parlamentbe történő ünnepélyes átszállításáról és az egri 1552. évi ostromról szóló festményei.

 

Bodó Ilona művészeti kiállítását a XII. kerület Művelődési Házában rendeztük meg. Sajnos azon a napon, amikor a kiállítást megnyitottuk, a kórházból megérkezett Bodó Ilona halálhíre. Az összegyűlt vendégsereg Ilona lelki üdvéért együttesen imádkozta el a Miatyánkot. Ilonát 2002-ben,  ifjúkori lakhelyének városában, Pécelen temettük el.

 

Bodó Sándorék budai műtermét  sokan, közéleti emberek  is meglátogatták,  így minden amerikai nagykövet is.

           

1991-ben Karcagon  a Kálvin-utcai általános iskolát dr. Fazekas Sándor polgármester úr kezdeményezésére Fabriczy Kovács Mihályról nevezték el és 1992-től kezdve, amerikai hősi halálának napján, minden évben emlékművénél  ünnepséget  rendeznek, amelyen a budapesti USA  nagykövetség mindig képviselteti magát. Itt  a magyar nemzeti  zászló mellett nem csak az USA nemzeti zászlóját tűzik ki, hanem a magyar Himnusz után, az USA  Himnuszát is eljátsszák. Bodó Sándorék  azonnal bekapcsolódtak ezekbe az ünnepségekbe,még amerikai tartózkodásuk idején is és az iskola kiváló tanulói részére jutalmazási lehetőséget alapítottak. A jutalom átadására távollétükben engem  bíztak meg, majd hazaköltözésük után, személyesen  is részt vettek,  Ilona halála előtt ketten velem együtt, Ilona halála után, már csak Sándorral. 5-7 tanuló kitüntetésére nyílt lehetőség. Sajnos Sándor betegsége miatt, idén már csak én képviselhettem őket.

 

Kitüntetéseik:

 

Pro Kultúra Hungarica, még  Ilonával közösen,

Erdélyi Becsületrend,

Hűség a Hazáért Érdemkereszt,

a Honvédelmi Minisztérium arany emlékérme,

Karcagért emlékérem,

a Honvédelemért, kitüntetési cím,

2011-ben Budapesten vitézzé avatták,

Szamosszeg község díszpolgára,

Szamosszegen a házasságkötő termet „Bodó Terem”-nek nevezték el,

2013. március  15-én a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt Polgári Tagozatát kapta.

 

Élete alkonyán Bodó Sándor fontosnak tartotta, hogy sok értékes festményével, éremgyűjteményével és szobraival, felesége ifjúkorának városában Pécelen, a Pekáry-kastélyban megalapítsa,  az önkormányzat egyetértő támogatásával, a Magyar-Amerikai múzeumot. Sajnos  felavatását már nem érhette meg. Ennek befejezése a magyar társadalmi és művészi világ feladata!

 

Családján kívül búcsúznak  a magyar és amerikai művészvilágból, akik jól ismerték, valamint szülőföldje, Szamosszeg község önkormányzata és lakossága,  Karcag város és a karcagi Kováts Mihály általános iskola tanári kara és tanulói, a Budavári Hadtörténeti Intézet és  Múzeum, és számos barátja, ismerőse. Temetéséről a hamvasztása után történik intézkedés.

 

A fenti megemlékezést Bodó Sándor  és  Bodó László fiaival egyetértésben barátjuk, a budapesti Hábel család írta.

        

Budapest, 2013. július 24.

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7982/130726

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.