MVSZ-75. - Kivándorlás... - 28. rész - 1904. március 31. - A magyar ajkú népesség nagyobb arányú kivándorlásának előidézői Szabolcs vármegyében


Az idén alapításának 75. évébe érkezett Magyarok Világszövetsége a magyarság világméretű szétszóratása történetének közreadásával tiszteleg az elődök, a ma élő nemzedék és az utókor előtt, egyszóval a nemzet színe előtt. Szeptemberig naponta teszünk közzé lapokat a magyarság első nagy kivándorlási hullámának történetéből, úgy, ahogyan azt néhai Kiss Dezső, az MVSZ levéltárosa összegyűjtötte. Tisztelgésünk Őneki is szól.

 

 

 

"...s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk... "

 

(József Attila: Hazám)

 

 

 

Kivándorlás Magyarországról Amerikába a Trianont megelőző évtizedekben

1871-1918.

 

28. rész

 

 

1904. március 31.

 

 

A magyar ajkú népesség nagyobb arányú kivándorlásának előidézői Szabolcs vármegyében

 

Szabolcs vármegye főispánjának felirata a miniszterelnökhöz.

 

Nagyméltóságú

boros-jenői és szegedi Gróf Tisza István

m. kir. Ministerelnök, valóságos belső titkos tanácsos, stb.

Úrnak!

Budapesten

 

Kegyelmes Uram!

 

Fent hivatkozott rendeletében a kormányzatomra bízott vármegye lakosságának nagymérvű kivándorlása folytán utasítani méltóztatott, hogy egyrészről a közölt statisztikai adatokat a megyére vonatkozó statisztikai anyaggal összehasonlítsam s másrészről a magyar ajkúak kivándorlásának okairól és azok orvoslási eszközeiről emlékiratban számoljak be. Ezen utasítást illetőleg, mielőtt a felvetett kérdésekre válaszomat megadnám, előrebocsátom, hogy a kivándorlási mozgalom nagy emelkedéséről állandóan értesülve voltam. A kivándorlás apasztására irányított törekvés azonban hiú reménynek mutatkozott, mert a kivándorlás tulajdonképpeni okát tekintve a mozgalom meggátlására eredményt kilátásba helyező intézkedést tenni nem lehetett. Sem a vármegye társadalma, sem a kormányzatomra bízott vármegye közönsége a kivándorlás okaival és ezeknek megszüntetésével komolyan és behatóan nem foglalkozott, de tekintettel a fent felhozott körülményre, valamint arra is, hogy az útlevelek kiadásának jóformán semmi gát sem vettetett, a kérdéssel komolyan nem is foglalkozhatott volna.

 

Jelentésemnek beltartalmát és alakját illetőleg mély tisztelettel felemlítem, hogy az ebben foglaltak részben saját tapasztalataimon alapulnak, részben a vármegye alispánjának és a járási főszolgabírák jelentéseiből vétettek.

 

Tekintettel pedig azon körülményre, hogy a szerzett adatok a vármegye majdnem minden vidékére nézve kis eltérésekkel egyenlők, nem láttam szükségét annak, hogy a megye kivándorlási vidékekre osztassék. Nagyméltóságod leiratában foglalt figyelmeztetés szerint ez által a mozgalom ellensúlyozására tervezett intézkedések végrehajtása meg lesz nehezítve. Ennek dacára másképpen nem járhatok el, mert mint említettem, egyrészt a felderített adatok egymástól alig különböznek, másrészt pedig Nagyméltóságod a kivándorlás ellensúlyozására rendelkezésre álló eszközökről nem méltóztatott nyilatkozni, ezeknek ismerete nélkül pedig javaslatot tenni nehéz.

 

Én egyelőre intézkedni fogok, hogy a helybeli munkások az aratási munkánál kellőképpen részeltessenek és községenkint fel fogom deríteni, hol nem részeltetik a lakosságot feles és harmados földekkel.

 

I. Nagyméltóságod rendeletének első pontjára jelentem, hogy a cartogramm statisztikai adatai a nagykállói és tiszai járásokat illetőleg egyáltalán nem, a kiváradi, nyírbátori, nyírbogdányi és dadai alsó járásokra vonatkozólag csak elenyésző csekély részben, egyedül a dadai felső járás adataira nézve megközelítőleg egyezik és megegyezik a Nyíregyháza rendezett tanácsú városra nézve bejegyzett adatokkal, amennyiben az utóbbinál az eltérés csak egy kivándorlásra szorítkozik.

 

Éppen ezeknél fogva szükségesnek tartottam az 1902. évi statisztikai adatokat beszerezni és ezeket Nagyméltóságodnak mellékelve rendelkezésére bocsátani.

 

De egyúttal czélravezetőnek tartottam az 1903-ik évi kimutatásokat is bekövetelni, hogy a mozgalom hullámzása összehasonlítható legyen.

 

II. A nagymérvű kivándorlás okait az egész vármegyére kiterjedőleg több évi tapasztalat legfőképpen a vagyonszerzési vágyban és a téli munkahiányban ismertem fel. Bizonyos mértékben közrehat a köztartozásokkal való túlterhelés is. Azonfelül a legtöbb járásban jelentkezik a földhiány, amennyiben a nép harmados és feles földek művelésére alkalmat csak kis mértékben nyer. Az 1903. évi kivándorlási statisztikai adatokra vetett pillantás, mely szerint a kivándorlottak az 1903-ik év alatt összesen 710.960 korona megtakarított összeget küldöttek vissza, azonnal meggyőződést nyújt arra nézve, hogy a vagyonszerzési vágy a kivándorlási mozgalom leghatékonyabban működő rugója. Az 1900 és 1901 években a mozgalom még kis arányú volt. A távolabbi múltban jóformán kizárólag a dadai felső járás Paszab, Berczel és szomszédos községeire szorítkozott. Az egyes szerencsés kivándorlók által visszaküldött nagy összegekről elterjedt hírek, ezen felül természetszerűleg a kivándorlási ügynökök buzgólkodása is, a kiknek üzelmei csak egyes esetekben voltak felderíthetők, megtették a magukét oly annyira, hogy a mozgalom fokozva a téli munkahiány és a nép nehéz megélhetési viszonyai által, a jelenlegi mérvig fokozódott. Sőt nézetem szerint ezen mozgalom még terjedni fog, mert eleintén a cselédek és munkások kivándorlására szorítkozott, ma pedig már nagyon sok esetben az ingatlanvagyonnal bíró kisgazdák is megterhelt vagyonuk értékesítése után szintén kivándorolnak.

 

A kimutatások adatai szerint a kivándoroltak tekintélyes része ismét visszatér, sok esetben azonban a kivándorlók családjukat is átköltöztetik.

 

Nem mulaszthatom el felemlíteni, hogy az általános gazdasági depressio hatása alatt a nagybirtokoknak és középbirtokoknak kezelési módja alapjában véve megváltozott. A gazdaságok egy részében dívott azon rendszer, hogy a községi lakosok egy része feles és harmados földeknek kiosztásával keresetet nyer, mindinkább szűkebb körre szorítkozik, amiben nem kis része van az uradalmak egy részének bérbeadása és a megyei lakosság munkakedvének hiánya is, de legfőképpen azon körülmény, hogy az aratási gazdasági munka elvégzésére most sokkal nagyobb munkacsoportok állíttatnak be, mint hajdanában és ezen learatási mód mellett a munkások természetszerűleg kevesebb keresetet kapnak. Az aratási időszakban a felvidéki és galícziai munkások nagy csoportokban szerződtetve lévén, a bennszülött lakosság egy részét keresetüktől megfosztják. Ismétlem azonban, hogy a megyebeli lakosság munkabírása és munkakedve nem megfelelő. De nem kis mértékben járultak ezen viszonyok előidézéséhez a szociáldemokrata izgatások, amelyek e népben igen termékeny talajra találtak és melyek végeredményükben a népet a birtokos és úri osztálytól még nagyobb mértékben elidegenítették. Mint másutt – itt is a hiteligények helytelen irányban való kielégítése, nemcsak a középbirtok, de főleg a kisbirtok és földmívelő osztályt eladósodására vezetett.

 

A kivándorlási ügynökök működése szintén nagy mértékben közrehatott. Ismételve az elmondottakat, a kivándorlás okait a vagyonszerzési vágyban, a téli munkahiányban, a földéhségben, a munkakedv hiányában, a gazdasági  és hitel viszonyokban találom.

 

A vagyonszerzési vággyal szerény nézetem szerint megbirkózni egyáltalán nem lehet. Az ezen okból kivándorlókat csak az útlevelek kiadásának megtagadásával lehetne a kimenetelben megakadályozni. – Ezt azonban komoly megfontolás után célravezetőnek nem tekinthetem, mert ez könnyen az útlevél kiváltása nélküli kimenetelre csábítana, hacsak a kilépő állomások szigorúbb felügyelet alá nem helyeztetnek.

 

A téli munkahiány különböző módon volna orvosolható. A hatósági közegek által ajánlott vasút és kőút építés nézetem szerint nem igen vezet célra, mert ezek is csak időleges munkát nyújtanak, minthogy állandóan ilyen építkezéseket folyamatban tartani nem lehet. Nézetem szerint legmegfelelőbb lenne egy keresetet nyújtó háziipart fejleszteni és részben a gyáripar fejlesztésével is a munkásoknak állandó keresetet nyújtani. Már régebben foglalkozom egy háziipar egyesület alapításával. Minthogy a vármegye különböző helyein a háziipar sok ágát meghonosítani lehetne, javaslom, hogy az egész vármegye területére kiterjeszkedőleg felállítandó háziipar-egyesület alakítása céljából a tárgyalások velem közvetlenül folytattassanak és a megalakulás esetére messzemenő állami támogatás biztosíttassék.

 

A tiszai járásból egy keményítő és szeszfinomító gyár lésítése javasoltatott. Ezen javaslatokat illetőleg jelzem azonban, hogy a vármegyében vállalkozási kedv és tőke nem igen áll rendelkezésre.

 

A gazdasági viszonyok javítására vonatkozólag jelentem, hogy azoknak javítása nagyon nehezen érhető el, mert a gazdaközönség szabad rendelkezési jogát megkötni nem lehet. De a helyzet javulását eredményezhetné, ha később megállapítandó, különösen veszélyeztetett helyeken a birtok parcellások állami segéllyel elősegíthető, terhes váltó és takarékpénztári kölcsöneik olcsóbbakra convertálhatók lennének, és a kisebb, megbízhatóbb gazdák teherviselési képessége a belterjesebb gazdálkodás elősegítésével, esetleg dohány engedélyek nyújtásával fokoztatnék.

 

Ezekben bátorkodtam jelentésemet előterjeszteni és kérem szükség esetén a további utasítást.

 

Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletem nyilvánítását.

 

Nyíregyháza, 1904. évi március hó 31-én.

 

 

                                                                                  Báró Feilitzsch Berthold

 

 

 

Folytatjuk

 


 

MVSZ Sajtószolgálat

7979/130725


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.