MVSZ-75. - Kivándorlás... - 25. rész - 1903. március 11. - Az első magyarországi törvény a kivándorlás korlátozásáról


Az idén alapításának 75. évébe érkezett Magyarok Világszövetsége a magyarság világméretű szétszóratása történetének közreadásával tiszteleg az elődök, a ma élő nemzedék és az utókor előtt, egyszóval a nemzet színe előtt. Szeptemberig naponta teszünk közzé lapokat a magyarság első nagy kivándorlási hullámának történetéből, úgy, ahogyan azt néhai Kiss Dezső, az MVSZ levéltárosa összegyűjtötte. Tisztelgésünk Őneki is szól.

 

 

 

"...s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk... "

 

(József Attila: Hazám)

 

 

 

Kivándorlás Magyarországról Amerikába a Trianont megelőző évtizedekben

1871-1918.

 

25. rész

 

 

1903. március 11.

 

Az első magyarországi törvény a kivándorlás korlátozásáról

 

Kivonatok az 1903. évi IV. törvényből.

 

"...TÖRVÉNY-CZIKK

a kivándorlásról

(Szentesítést nyert 1903. évi március 11-én. Kihirdettetett az ‹‹Országos Törvénytár›› 1903. évi március 14-én kiadott 2. számában.)

 

I. fejezet

A kivándorlásról általában

 

1.§. E törvény alkalmazása szempontjából kivándorlónak tekintetik az, a ki tartós kereset céljából bizonytalan időre – külföldre távozik.

2.§. A kivándorlás tekintetében a következő korlátozások állanak fenn:

            a/ azok, a kik a véderőtörvényen alapuló állítási vagy szolgálati kötelezettség alatt állanak, csak az erre illetékes hatóságoktól nyert engedéllyel vándorolhatnak ki;

            b/ azok, a kik ellen szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, nemkülönben az elítéltek a büntetés végrehajtása előtt nem vándorolhatnak ki;

            c/ kiskorúak csak atyjuk vagy gyámjuk által írásban adott és hatóságilag hitelesített beleegyezés mellett s a 15 éven alóli férfiszemélyek és a kiskorú nőszemélyek ebben az esetben is csak úgy vándorolhatnak ki, ha megbízható, felnőtt személy kíséretében utaznak s rendeltetési helyükön elhelyezésükről gondoskodva van; nem vándorolhatnak ki továbbá:

            d/ azok a szülők, a kik 15 éven alóli gyermeküket itthon hagyni szándékoznak, a nélkül, hogy azok kellő gondozását biztosították;

            e/ azok, a kik a rendeltetési helyig való utazáshoz szükséges pénzösszeggel nem bírnak, vagy azon feltételeknek, amelyek abban az államban, hová kivándorolni akarnak, a bevándorlásra vonatkozólag meg vannak szabva, meg nem felelnek:

            f/ végül, a kik részére valamely külállam kormánya, vagy valamely gyarmatosító vagy hasonló társulat vagy magánszemély által tervezett telepítés céljából egészen vagy részben ingyenes szállítás vagy a szállítási költségek előlegezése helyeztetett kilátásba.

3.§. Minden kivándorlónak abba az államba szóló útlevéllel kell ellátva lennie, amelybe kivándorolni szándékozik.

4.§. A belügyminiszter gondoskodik, hogy a kivándorlók – kérelmükre – annak az államnak vagy vidéknek, hova kivándorolni szándékoznak, összes itt tekintetbe jöhető viszonyairól kimerítő és megbízható tájékoztatást nyerjenek.

5.§. Felhatalmaztatik a belügyminiszter, hogy a kivándorlást olyan államba vagy országba, hol a kivándorlók élete, egészsége, erkölcse vagy vagyona komoly veszélynek van kitéve, általában, vagy csak bizonyos foglalkozású egyénekre nézve ideiglenesen megtiltassa.

6.§. Felhatalmaztatik a belügyminiszter, hogy a kivádolást olyan meghatározott oly útvonalra vagy útvonalokra szoríthassa, a melyek az állami felügyelet és a kivándorlók megóvása szempontjából legmegfelelőbbnek mutatkoznak.

 

 

 

II. fejezet

A szállító-vállalkozók és meghatalmazottak

 

7.§. Annak, a ki kivándorlók szállításával akar foglalkozni, erre engedéllyel kell bírnia.

Az engedélyt a belügyminiszter adja meg.

8.§. Engedélyt nyerhetnek:

1.      hazai vállalkozók, úgy egyesek, mint társaságok;

2.      külföldi vállalkozók, egyesek vagy társaságok (...)

(A 9-34.§-ok a szállítóvállalkozók személyével, működésével, ügykezelésével, a vállalkozó és a kivándorló közötti jogviszonyból adódó kötelezettségekkel összefüggő rendelkezéseket tartalmaznak. Szerk.)

 

IV. fejezet

A kivándorlási alap

 

 

35.§. Első sorban a hazájukba visszatérni szándékozó vagyontalanok útiköltségeinek részben vagy egészben fedezésére, továbbá a kivándorlottaknak a külföldön való útbaigazítására, munkával ellátására, részükre menedékhelyek létesítésére, jótékony célokra, vallási és szellemi szükségleteik istápolására külön alap létesítendő.

Ez az alap létesíttetik:

a/ az állami költségvetésbe e célra felveendő összegekből,

b/ az út-levélkiállítási díj czimén befolyó összegnek a bélyeg- és kiállítási költségek levonása után fennmaradó részéből,

c/ a szállító-vállalatok által fizetendő és az engedély-okiratban meghatározandó díjakból,

d/ a kivándorlottak pénzének kezelésével és hazaszállításával megbízandó pénzintézet által fizetendő s szerződésileg megállapítandó évi jutalékból.

36.§. A kivándorlási alap a belügyminiszter kezelése és rendelkezése alatt áll, ki arról az évi zárszámadásokban számol el.

37.§. Utasíttatik a miniszterium, hogy a kivándorlottak által megtakarított pénz elhelyezésének, kezelésének és hazaszállításának biztosításáról a m. kir. postatakarékpénztár, vagy valamely megbízható hazai pénzintézet bevonásával lehetőleg gondoskodjék.

 

V. fejezet

Kivándorlási hatóságok.

 

38.§. A kivándorlásra vonatkozó kérdések szakszerű tárgyalása, s a belügyminiszterek ez ügykörben való támogatása végett kivándorlási tanács szerveztetik.

39.§. E tanács elnöke a belügyminiszter, akadályoztatása esetén az államtitkár, tagjai pedig a miniszterelnök egy kiküldöttje, a belügyminiszter kettő, a pénzügyi, igazságügyi, vallás- és közoktatási, kereskedelemügyi, földmívelési és honvédelmi miniszterek egy-egy kiküldöttje, továbbá a belügyminiszter által a kereskedelmi és iparkamarák, gazdasági egyesületek kebeléből, valamint a földmíveléssel, ipar- és kereskedelemmel foglalkozók sorából kinevezendő 10 tag.

40.§. A kivándorlási tanács szervezetét és ügyrendjét a belügyminiszter állapítja meg.

41.§. E törvény végrehajtásának ellenőrzésére és az egész kivándorlási ügynek közvetlen felügyeletére a belügyminiszter állami tisztviselői jelleggel kivándorlási biztost és e mellé a szükségeshez képest megfelelő segélyszemélyzetet alkalmazhat.

42.§. A kivándorlási biztos jogosítva van a kivándorlókat szállító hajók vizsgálatánál (32.§.) jelen lenni, sőt önálló vizsgálatot is teljesíteni. Az általa esetleg észlelt hiányosságokról és szabálytalanságokról a belügyminiszternek jelentést tesz, esetleg a helyi hatóságot értesíti. A kivándorlókat szállító hajók vezetői kötelesek a biztos kívánatára a hajó összes viszonyairól és útjáról a valóságnak híven felvilágosítást adni s neki a hajó és a hajóiratoknak megtekintését bármikor megengedni.

43.§. A kivándorlási biztos közvetlen a belügyminiszter alá van rendelve; úgy az ő, mint a mellé rendelt segédszemélyzet illetményei az évi költségvetésben állapíttatnak meg; részletes szolgálati teendőiket pedig a belügyminiszter rendeletileg szabályozza. (...)

 

(A VI. Fejezet 44-49. §-ai a kivándorlási vállalkozókkal, hajóvezetőkkel, ügynökökkel, illetve az általuk okozott kihágásokkal kapcsolatos büntető határozatokat tartalmazzák. Szerk.)

 

 

VII. fejezet

Záróhatározatok.

 

 

50.§. A 34.§. értelmében létesítendő kivándorlási alap céljaira az 1903. évre 80.000 korona engedélyeztetik.

51.§. E törvény életbeléptével az 1884. évi XXXVIII. tc. és a kivándorlásra vonatkozólag kiadott összes rendeletek hatályon kívül helyeztetnek.

52.§. E törvény életbeléptetése idejének megállapításával és végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg.

 

Magyar Törvénytár, 1903. év 49-69. oldal.

 

A törvénytervezet indoklásában számos adat található a kivándorlás történeti fejlődésére, annak okaira, gazdasági és politikai következményeire, a külföldi államok kivándorlási rendeleteire. Az indokolásban olvasható, hogy "a hazai kivándorlás körül szerzett észleletek szerint kivándorlóink túlnyomó részben azzal a szándékkal mennek külföldre, hogy ott munkát találva, néhány év múlva, miután már nagyobb összeget megtakarítottak, hazájukba visszatérjenek". Az indoklásban amerikai hivatalos statisztikai adatok is találhatók a magyarországi kivándorlók számáról, azok nemzetiségi megoszlásáról. A kivándorlás tényezőit elemezve az indoklás készítője többek között a következőket állapította meg:

"...A kivándorlás megindulásának kétségen kívül a kedvezőtlen gazdasági viszonyok, vagyis a keresethiány, fejlődésének pedig tagadhatatlanul a csábítás voltak a fő okai, a melyekhez az utóbbi időben a gyors meggazdagodás után való törekvés, mondhatni a kalandvágy is járult. A kivándorlási mozgalommal szemben, mihelyt az jelentékenyebb mérveket öltött, a hatóságok közbelépése nem maradhatott el.

Kezdetben tiltó rendszabályok, mint az útlevél megtagadása, a határról való visszautasítás által igyekeztek annak gátat vetni; azonban ez azt eredményezte, hogy a visszautasított kivándorlók útlevél nélkül, szökve mégis kimentek. A kivándorlás közvetítése kezdetben főleg a külföldi hajós vállalatoknak Bécsben székelő ügynökségei által eszközöltetett, melyek a hazai hatóságok ellenőrzése alól magukat kivonva üzletüket akadály nélkül folytatták. Hogy ezeknek a működése ellensúlyoztassék s az ügynökségek ellenőrizhetők legyenek, hazai kivándorlási ügynökségek engedélyezése vétetett czélba s így alkottatott a kivándorlási ügynökségekről szóló 1881. évi XXXVIII. tc., a mely a kivándorlásnak bárminemű közvetítését a belügyminiszter engedélyéhez köti.

E törvény azonban nemcsak hiányos, hanem végrehajtva sem lett és kivándorlás közvetítésére egyetlen egy engedély sem adatott ki. Így azután a külföldi vállalatok és ügynökségek működése részint a posta, részint az ország területén megnyert titkos ügynökök közvetítésével tovább folyt.

Ennek megakadályozása végett a külföldről beküldött kivándorlási nyomtatványok a postai szállításból kitiltattak, s midőn e rendszabály folytán ezek a nyomtatványok zárt levelekben küldettek be, gondoskodás történt, hogy azok a címzetteknél lefoglalhatók és terjesztésük meggátolhatók legyenek.

A titkos ügynökök működésének ellensúlyozása céljából, a lakosság az egyes külföldi államok kedvezőtlen viszonyaira, a kivándorlókra váró veszélyekre és lelketlen ügynököktől való óvakodásra több ízben figyelmeztetve lett. Mindezek az intézkedések azonban elégteleneknek bizonyultak, s a kivándorlás évről-évre növekedett s az 1901. évben csak a tengerentúli kivándorlás, a fentebbi statisztikai kimutatás szerint már 70.941 főre emelkedett. Hogy ez az arányaiban valóban megdöbbentő kivándorlás mennyiben és mily gazdasági okokra vezethető tisztán vissza, annak a kutatása és taglalása e, csak a kivándorlás szabályozását célzó törvényjavaslat indoklásának keretén kívül esik.

Hogy a csábítás ma is nagy tényező a kivándorlás terjedésében, az kétségtelen, sőt ennek veszélyessége még fokozódik a csábításnak utóbbi időben fellépő, ellenőrizhetetlen és nem büntethető újabb faja által. Míg eddig ugyanis csak a nyereségre törekvő, idegen ügynökök csábították a szegény népet, addig most maguk a kivándoroltak is csábítanak a kivándorlásra, a mennyiben rózsás színben festik itthon maradó rokonaik, ismerőseik s falubeliek előtt az idegenben levő állapotokat s pénzt is küldenek haza; minek folytán előállott az a szomorú helyzet, hogy a kivándoroltak rokonaikat, ismerőseiket a kivándorlásra ösztönzik. A kivándorlásra így megnyert anyagra vetik aztán magukat az ügynökök s azokat a kész hajójegyeknek reájuk tukmálása által szándékukban elősegítik. "(...)

A negyedik fejezettel kapcsolatban az indoklásban az olvasható, hogy az "anyaország kötelessége a boldogulást külföldön kereső állampolgárairól gondoskodni, mert a kivándorolt az előtte ismeretlen új viszonyok közt kezdi csak érezni elhagyatottságát (...) Már az emberiesség is megköveteli, hogy az állam, még külföldön is, mindjárt a kezdet nehézségeinek közepette, kivándorolt fiainak gyámolítására siessen.

De a politikai, különösen nemzeti és gazdasági érdekei is parancsolják, hogy az anyaország és kivándorlottak közti kapocs fenntartassék. (...)

Svájc, Német- és Olaszországok e tekintetben is követésre méltó példával járnak elöl. (...)"

"A svájci kivándorlási törvény elrendeli, hogy a svájci consulok a kivándorlottak panaszait díjtalanul megvizsgálják, illetve jegyzőkönyvbe vegyék, továbbá a szövetségtanácsnak feladatává tétetett, hogy a költségvetésben nyert hitel korlátai közt kellőleg intézkedjék, hogy a kivándorlók a főbb indulási és érkezési kikötőben segélyben és tanácsban részesüljenek.

A kivándorlásról 1897. évben alkotott német birodalmi törvény egyik fő célját képezte, mint ezt indoklása mondja: az anyaországnak fokozott mértékben való gondoskodása a kivándorlókról, azoknak a külállamokban való eltelepülésük után is.

Ezek érdekeinek védelmét a birodalom külföldi képviselőire és consulaira bízza, kik mellé szükség esetén külön biztosok, kisegítő közegek alkalmazhatók. (41.§.3. bekezdés.) E tekintetben a consuloknak utasítás is adatott ki. "

Még messzebb menő rendelkezéseket tartalmaz az 1901. évben alkotott olasz törvény (12.cz.).

"E szerint azokban az államokban, a melyekbe az olasz kivándorlás főleg irányul, a külügyminiszter az illető állam kormányának beleegyezésével segélyező, tudakozó és munkaközvetítő hivatalokat állíthat fel, ezenfelül felügyelőket nevezhet ki, kik az illető külföldi államokban utazva, az olasz kivándorlók helyzetéről adatokat gyűjtenek és ezeket a kivándorlási bizottságnak beterjesztik; továbbá úgy ezek a felügyelők, mint a consuli hivatalnokok a kivándorló hajókat vizsgálják.

Az államnak a kivándorlási ügyből folyó összes, úgy a bel-, mint a külföldön felmerülő költségei fedezésére a szállítók által fizetett díjakból, pénzbüntetésből és egyéb jövedelmekből kivándorlási alap alkottatik.

A magyar kivándorlók támogatása érdekében eddig is történtek intézkedések, ilyenek nevezetesen, hogy a New York-i kikötőbe való érkezésnél az amerikai hatóságok által eszközölt vizsgálat alkalmával az ottani consulatusnak egy alkalmazottja kiküldetik, hogy a New York-i magyar segítőegyesület újjá szerveztetett s a kivándorlót támogatás céljából állami segélyben részesítik, hogy némely helyen új consulatusok állíttattak fel, stb.

Azonban a kivándorlók száma váratlanul oly rohamosan felszaporodott, hogy ezek az intézkedések a rendelkezésre álló eszközök elégtelensége folytán azzal lépést nem tarthattak.

Szükséges tehát, hogy a kivándorlottak védelmének ügye, a változott viszonyoknak megfelelően, tervszerűen rendeztessék, s az ehhez megkívántató anyagi eszközök megszereztessenek. (...)

Az anyaország gondoskodása igen sokoldalú lehet, pl:

-          gondoskodni a kivándoroltak itthon hagyott családtagjairól, gyermekeiről;

-          a rendeltetési kikötőbe érkezésekor útbaigazítást adni a szálláshelyről, a kínálkozó munkalehetőségről;

-          gondoskodni a jogi védelmükről, megvédeni a külföldi munkaadó kapzsiságától;

-          ápolni a magyarság iránti hazafias összetartásukat;

-          magyar egyesületek létesítése, magyar könyvekkel ellátása, gyermekeik magyar nyelvű képzése;

-          megtakarított pénzük hiánytalan hazajuttatása;

-          a hazatérésben segítség nyújtása, stb.

Fontos tehát, hogy a Kivándorlási Alap megfelelő vagyon felett rendelkezzék. (...)"

 

 

 

Folytatjuk

 

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7973/130720

 

 

 

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.