MVSZ-75. - Kivándorlás... - 24. rész - 1903. február 28. - A magyar király tájékoztatása a kivándorlás főbb kérdéseiről, különös tekintettel a magyar ajkú lakosság kivándorlására


Az idén alapításának 75. évébe érkezett Magyarok Világszövetsége a magyarság világméretű szétszóratása történetének közreadásával tiszteleg az elődök, a ma élő nemzedék és az utókor előtt, egyszóval a nemzet színe előtt. Szeptemberig naponta teszünk közzé lapokat a magyarság első nagy kivándorlási hullámának történetéből, úgy, ahogyan azt néhai Kiss Dezső, az MVSZ levéltárosa összegyűjtötte. Tisztelgésünk Őneki is szól.

 

 

 

"...s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk... "

 

(József Attila: Hazám)

 

 

 

Kivándorlás Magyarországról Amerikába a Trianont megelőző évtizedekben

1871-1918.

 

24. rész

 

 

1903. február 28.

 

A magyar király tájékoztatása a kivándorlás főbb kérdéseiről, különös tekintettel a magyar ajkú lakosság kivándorlására

 

 

Részletek Széll Kálmán magyar miniszterelnök legfelsőbb előterjesztéséből.

 

Legkegyelmesebb Úr!

 

Múlt évi január hó 8-án 3806. és múlt évi június hó 3-án 1887. szám alatt tett legalázatosabb felterjesztéseimben bátor voltam főbb vonásaiban ismertetni az Amerikába s főleg az Egyesült Államokba vándorolt magyar állampolgárok nemzetiségi viszonyait, valamint azon akciót, mely a ki nem elégítő helyzet megváltoztatása céljából tervbe vétetett s részben megindult. Azóta úgy a hazai, mint a külföldi hírforrásokból további adatokat és értesüléseket szereztem be, melyeknek rendszeres feldolgozása közben mindinkább meggyőződtem annak szükséges voltáról, hogy az amerikai akciót érdeklő összes kérdéseket az ottani viszonyokat tapasztalásból ismerő konzuli szerv, valamint az összes érdekelt hazai tényezők bevonásával a legapróbb részletekig kiterjedő szóbeli megbeszélés tárgyává kell tenni. Erre való tekintettel felkértem Felséged közös külügyminiszterét, hogy Nuber Sándor chicagói konzult, ki az akciót annak idején kezdeményezte, s ki rendkívüli bizalomnak és szakértelemnek adta számos tanújelét, bocsássa rendelkezésemre, s Felséged külügyminisztere e kívánságomnak készséggel eleget is tett. Itthoni részről pedig – élve császári és apostoli királyi Felségednek múlt évi június hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározásában adott legkegyelmesebb felhatalmazásával – Magyarország hercegprímása útján felhívtam a magyar püspöki kar figyelmét az Amerikában történőkre, mire a múlt év őszén tartott püspöki konferencia bizottságot, mely kebeléből Szmrecsányi Pál szepesi püspököt küldte ki, aki ilyen minőségben részt is vett az amerikai akció megbeszélésére tartott konferencián.

 

A tanácskozás megkönnyítése végett az eddig egybegyűjtött anyagot, valamint a tett speciális tanulmányok eredményeit az A, B és C betűkkel jelzett és hódolatteljes tisztelettel idezárt memorandumokba foglaltattam össze, melyeknek alapulvételével az amerikai akció folyó évi január hó 12-étől 15-éig itt beható megbeszélés tárgyát képezte, s az eredményeket a legalázatosabban ugyancsak idecsatolt jegyzőkönyv tartalmazza. (...) (Az 1903. január 12-15. közötti tanácskozás jegyzőkönyvét 23. sz. közleményünkben közzétettük már. MVSZ Sajtószolgálat)

 

A magyar ajkú kivándorló kizárólag gazdasági okokból távozván, természetszerűleg magával viszi azt a szívós hazaszeretetet, mely a magyar népnél annyira jellegzetes, s ez megóvja őt attól, hogy az Újvilágban államveszélyes üzelmek áradatába sodortassék. A magyar kevés kivétellel azon szándékkal megyen ki, hogy ha majd kis vagyont gyűjt össze, úgy visszatér, s életét magyar földön fejezi be. A dolgok így állván, a magyar ajkú kivándorlott mindazt, ami részünkről oly célból történik, hogy az elhagyott haza iránt való szeretet ébren tartassék s a faji jelleg és nyelv megőriztessék, a legmélyebb hálával fogadja. (...)

 

A magyar ajkú kivándorlottak visszatérésének elősegítése végett mindenekelőtt a nemzeti öntudat folytonos ébren tartására van szükség, mire a legbiztosabb eszköz az egyházi szervezkedés, iskolák létesítése és a hazafias sajtó támogatása.

 

Igen fontos az iskolaügy. A visszavándorlásnak ugyanis jelentékeny akadályát képezhetné, hogy magyar tannyelvű iskolák nemlétében az új nemzedék az egyébként is idegen környezetben nem sajátítaná el teljesen anyanyelvét, vagy legalább az elemi ismereteket nem magyar nyelven szerezné meg, minek folytán azután a gyermekek itthon való boldogulása, de legalábbis továbbképzése nagyobb nehézségekkel járna. Gyermekének kétes jövője pedig sok gondos szülőt visszatart  a hazatéréstől. Erre való tekintettel minden életképes magyar hitközség, mely az amerikai törvények által előírt angol tanító fizetésére hajlandó, hazulról magyar tanítót kap. Az ilyen Amerikába kibocsátott tanító 1.000 K. fizetéséhez 1.500 koronát, valamint öt év után további 500 K. pótlékot kap, s nyugdíjjogosultságát is megtartja.

 

Gondom lesz végül arra is, hogy a jóravaló magyar sajtó megfelelő támogatásban részesíttessék, és főleg, hogy királyhű, hazafias és visszavándorlást nyomatékosan sürgető cikkek minél gyakrabban lássanak napvilágot. (...)

 

Midőn a fentiekben bátor voltam az amerikai akcióban történteket és tervezetteket császári és apostoli királyi Felséged előtt feltárni, hódolatteljes tisztelettel kérem Felségedet, méltóztassék az akció jövő munkaprogramját legkegyesebben jóváhagyni. A legfőbb elhatározásnak ilyen értelemben szerkesztett tervezetét mély alázattal idezárom.

 

                                                                                                          Széll Kálmán

 

Idegen kézzel:

 

Ezen előterjesztés tartalmát tudomásul vettem.

 

 

Folytatjuk

 

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7970/130719

 

 

 

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.