A közbéke érdekében - román fordítás - Trianon tarthatatlan

A Magyarok Világszövetsége 2013. június 4-én Versailles-ban hirdette ki a szervezet Elnöksége által 2013. február 17-én elfogadott felhívást, amelyet a világ magyarságának és minden jóhiszemű embernek rendelkezésére bocsát a trianoni és a párizsi békeparancsok elleni harchoz való segédeszközként. Korábban közzétettük a Trianon tarthatatlanságáról szóló felhívás angol, francia, német, cseh, szlovén, orosz és szlovák  fordítását, most pedig a román nyelvűt adjuk közre.  Arra biztatjuk tagjainkat és híveinket, hogy terjesszék azt minél szélesebb körben, és használják mindennapi vitáikban, valahányszor a trianoni békeparancs igazságtalanságát, tarthatatlanságát szeretnék bizonyítani.

 

 

În interesul păcii

Apelul Uniunii Mondiale a Ungurilor

iniţiat de către László Botos

 

Viitorul patriei noastre, mutilată în anul 1920, la data de 4 iunie, prin dictatul de la Trianon, este incert, iar starea naţiunii noastre este de nesuportat. Dezmembrarea naţiunii maghiare durează de aproape un secol, fără ca maghiarimea să fi găsit un antidot eficient nici măcar la nivel teoretic. Însă cel de-al VIII-lea Congres Mondial al Ungurilor şi noua definiţie a naţiunii maghiare adoptată de acesta, creează deja prin titlul ei – Viitor sub semnul Sfintei Coroane – baza ideologică de acţiune împotriva Dictatelor de pace de la Trianon (1920) şi Paris (1947).

           

„Contribuţia cea mai de seamă a naţiunii maghiare la ridicarea universală a omenirii, se întruchipează prin constituirea acelei organizări statale care se concentrează într-o măsură unică pe demnitatea umană a celor care trăiesc acolo, indiferent de sex, rasă, naţionalitate şi religie. Acest stat creat de înaintaşii noştri are la bază doctrina Sfintei Coroane şi se numeşte Ţara Sfintei Coroane" – declară noua definiţie a naţiunii, adoptată în 2012.

           

Cu oazia celei de-a 93-a aniversări a Tratatului de la Trianon, punem la dispozitia maghiarimii şi tuturor oamenilor cu intenţii bune acel instrument care susţine într-un mod mai eficient decât toate cele de până acum, dreptatea naţiunii maghiare şi intenabilitatea dictatului de la Trianon, folosind argumentele a doi eminenţi intelectuali cehi, argumente în consens cu evaluarea Congresului Mondial  a Ungurilor. Iată:

 

Rudolf Kučera în cartea sa publicată în 2008 cu titlul Istoria Europei Centrale prin ochii unui politolog ceh citează argumentarea renumitului istoric ceh František Palackỳ. (p. 70-71)

 

František Palackỳ în lucrarea sa cu titlul Doctrina statală austriacă,  comentează constituţia maghiară astfel: „Miezul instituţiilor statale ungare în sine, este atât de sănătos şi benefic, încât după părerea mea ar merita să fie aplicat şi în alte ţări; conţine în sine germenul viu al autonomiei naţionale, fără de care libertatea civică şi politică n-ar putea exista îndelungat şi durabil nicăieri; conţine principiul reformei şi perspectiva de perfecţionare nelimitată, fără de care orice instituţie omenească este sortită pieirii şi deci, trebuie să piară. Din aceasta se înţelege şi se explică afecţiunea comună a oamenilor „hungarus" (nu numai a ungurilor) faţă de constituţia lor străveche şi energia extraordinară investită pentru susţinerea şi apărarea ei; unui hungarus îi este imposibil să trăiască şi să prospere în birocraţie..."34

 

Cum a fost deci această constituţie, şi care a fost importanţa ei istorică? Să constatăm prima dată că ataşamentul hungaruşilor la continuitatea constituţiei lor milenare a reprezentat baza vitală a statului istoric maghiar. Principalul avantaj al acestei constituţii a fost divizarea puterii între domnitor şi nobilime, în timp ce „democratismul" ei propriu zis a constat într-o descentralizare largă, în instituţiile autonome ale statului. Să menţionăm pe primul loc parlamentul, care a dezbătut toate propunerile regelui şi a ales din propiul sân palatinul (nádor), locţiitorul regelui şi cu ajutorul Consiliului Locţiitor (Helytartótanács) a pus în aplicare planurile aprobate de comun acord de către rege şi nobilime. De fapt baza puterii statale descentralizate au fost în realitate judeţele, unităţile administrative teritoriale competente ale regatului, în fruntea cărora se afla câte un prefect (főispán, comes), un subprefect (alispán) şi reprezentanţii locali, aleşi în majoritatea lor de jos. Fiecare judeţ trimitea câte doi deputaţi în parlament. Convenţiile judeţene la care lua parte întreaga populaţie liberă alegeau corpul administrativ al judeţului.

 

„Legile adoptate în parlament şi sfinţite de rege trebuiau publicate în convenţiile judeţene, pentru ca autorităţile judeţene să le pună în aplicare. La fel trebuiau publicate pe calea oficiilor judeţene şi măsurile luate de autorităţile supreme ale statului, dar convenţiile judeţene aveau dreptul de a înainta „proteste" impotriva tuturor  reglementarilor pe are le considerau cu prejudiciu şi de a opri aplicarea acestora până la rezolvarea „protestelor". Dacă a fost caz de o reglementare nepopulară, judeţele au comunicat între ele conţinutul „protestelor" lor; acesta a fost mijlocul principal, prin  care în Ungaria istorică s-au putut contesta în masă reglementările nedorite şi prin care  împotrivirea judeţelor putea chiar  să oprească executerea acestor reglementări.

 

Această autoguvernare judeţeană largă a fost scutul invincibil cu care maghiarii au protejat suveranitatea statală şi prin care au învins strădaniile de uniformizare ale regilor"35.

 

Lupta maghiarilor pentru constituţia Ungariei a fost lungă şi sângeroasă, ca toate luptele duse pentru libertate politică. Această luptă ocupă un loc distins pe cele mai luminoase pagini de istorie central-europeană şi în viitor ar trebui să apară pe paginile fiecărui manual care se ocupă de istoria Europei Centrale.  Ea reprezintă în luptele noastre de azi, duse pentru drepturile umane şi civile  o tradiţie demnă de urmat, în locul glorificării nefondate a constituirii statelor naţionale central-europene. Statele naţionale chit că au împlinit temporar numeroase aspiraţii naţionale, au adus unor popoare libertatea naţională, dar au privat alte popoare de aceasta şi cea ce este cel mai important, nu au asigurat libertatea politică pe termen lung, neaducând nici pacea în Europa Centrală.

 

Trebiue oare dovezi mai strălucitoare decât argumentarea lui František Palackỳ şi a lui Rudolf Kučera că statul făurit de naţiunea maghiară, Ţara Sfintei Coroane nu a oprimat popoarele minoritare?

 

Improbabil. Este deci justificată şi legitimă revendicarea noii definiţii a naţiunii maghiare:

 

„În schimbul acestei organizări statale generoase, care de-a lungul secolelor a făcut posibil ca în Ţara Sfintei Coroane, naţiunile ce după dictatul de la Trianon au devenit fondatoare de state să se dezvolte, ne aşteptăm ca aceste naţiuni să stipuleze în constituţia lor faptul că, acele comunităţi naţionale maghiare care prin constrângere politică au fost împinse sub dominaţia lor, sunt în continuare şi neschimbabil părţi ale naţiunii maghiare".

 

 

Aprobat de Preşedenţia Uniunii Mondiale a Ungurilor la Budapesta la 17 februarie 2013.

Publicat la 4 iunie 2013 la Versailles, la locul dictatului de pace de la Trianon.

 

 

 

A közbéke érdekében

A Magyarok Világszövetségének

Botos László által kezdeményezett felhívása

 

Az 1920. június 4-én a trianoni békeparanccsal megcsonkított Hazánk jövője kétséges, és bírhatatlan népünk állapota. Közel egy évszázada tart a magyar nemzet szétdaraboltatása anélkül, hogy ennek hatásos ellenszerét a magyarság akár eszmei szinten is felmutatta volna. Viszont a Magyarok VIII. Világkongresszusa és az általa elfogadott új magyar nemzetmeghatározás már címében is megteremti az eszmei alapot a trianoni (1920) és párizsi (1947) békeparancsok elleni fellépéshez: Jövő a Szent Korona jegyében.

 

„A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szent Korona tanra alapozták, és a Szent Korona országának nevezzük" – hirdeti a 2012-ben elfogadott új nemzetmeghatározás.

 

A trianoni békeparancs 93. évfordulóján a világ magyarsága és minden jó szándékú ember rendelkezésére bocsátjuk azt az eszközt, amely minden eddiginél hatásosabban, két kiemelkedő cseh értelmiséginek a Magyarok Világkongresszusának értékelésével egybecsengő érveivel támasztja alá a magyar nemzet igazságát, Trianon tarhatatlanságát. Íme:

 

Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)

 

František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egész­séges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más or­szágokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonó­mia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a re­form és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül min­den emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Eb­ből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrá­cia alatt élnie és boldogulnia nem lehet..."34 Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapít­suk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonossá­gukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam lét­alapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság" a széles körű decentralizáción, az autonóm or­szágos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségé­vel végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott ter­veket. A decentra­lizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, me­lyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a több­nyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden várme­gye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vár­megye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vár­megyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlés­nek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérel­mesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézé­séig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben."35 A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben min­den Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kel­lene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdel­münk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozat­lan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen meg­valósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzet­nek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadsá­got, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.

 

Kell-e František Palacký és Rudolf Kucera érvelésénél fényesebb bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa nem nyomta el a kisebbségben élő népeket?

 

Aligha. Jogos és elvárható tehát az új magyar nemzetmeghatározás követelése:

 

Annak a nagyvonalú állami berendezkedésnek fejében, amely évszázadokon keresztül lehetővé tette, hogy a Szent Korona országában a későbbi trianoni utódállamok államalapító nemzetei fejlődhessenek, elvárjuk, hogy e nemzetek rögzítsék alkotmányukban azt a tényt, hogy az uralmuk alá politikai kényszerrel sodort magyar nemzeti közösségek továbbra is, és megváltoztathatatlanul a magyar nemzet részei."

 

 

Elfogadta az MVSZ Elnöksége 2013. február 17-én, Budapesten

Kihirdetve 2013. június 4-én, Versailles-ban, a trianoni békeparancs helyszínén

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7972/130720

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.