A közbéke érdekében - német fordítás - Trianon-ellenes áfium

A Magyarok Világszövetsége 2013. június 4-én Versailles-ban hirdette ki a szervezet Elnöksége által 2013. február 17-én elfogadott felhívást, amelyet a világ magyarságának és minden jóhiszemű embernek rendelkezésére bocsát a trianoni és a párizsi békeparancsok elleni harchoz való segédeszközként. Korábban közzétettük a Trianon-ellenes „áfium" angol és francia fordítását,  most pedig a német nyelvűt adjuk ki. Arra biztatjuk tagjainkat és híveinket, hogy terjesszék azt minél szélesebb körben, és használják mindennapi vitáikban, valahányszor a trianoni békeparancs igazságtalanságát, tarthatatlanságát szeretnék bizonyítani.

 

 

Im Interesse des Friedens

Aufruf des Weltbundes der Ungarn,

initiiert von László Botos

 

Die Zukunft unseres, am 4. Juni 1920 mit dem Friedensdiktat von Trianon verstümmelten Landes ist zweifelhaft und der Zustand unserer Nation ist unerträglich. Seit fast einem Jahrhundert dauert schon die Zergliederung der ungarischen Nation ohne, daß die Ungaren sogar auch nur auf geistlicher Ebene wirksame Gegenmittel dagegen vorgezeigt hätten. Aber der VIII. Weltkongreß der Ungaren und die dort verabschiedete neue Definition der ungarischen Nation schafft schon in seinem Titel die ideale Basis zum Auftreten gegen dem Friedensdiktat von Trianon (1920) und Paris (1947): Zukunft im Geiste der Heiligen Krone.

"Der herausragendste Beitrag der ungarischen Nation zur Entwicklung der gesamten Menschheit verkörpert sich in der Gestaltung der Staatsordnung, welche in einem einzigartigen Grade sich auf die Menschenwürde konzentriert, ohne Unterscheidung der dort lebenden Menschen, dessen Geschlecht, Nationalität und Religion. Diesen Staat haben unsere Vorfahren  auf die Lehre der Heilige Krone gegründet, und nannten es das Land der Heiligen Krone" – verkündet die im Jahr 2012 angenommene neue Definition der Nation.

Am 93. Jahrestag des Trianon Friedensdiktats stellen wir allen Ungarn und allen wohlwollenden Menschen wichtige Argumente zur Verfügung, welche in der Beurteilung von zwei prominenten tschechischen Intellektuellen bestehen, und welche Beurteilung mit der Bewertung der Weltkongress der Ungarn übereinstimmt. Diese Argumente beweisen mehr als je zuvor die erlittene Ungerechtigkeit der ungarischen Nation und die Unhaltbarkeit des Diktats von Trianon:

Rudolf Kučera, tschechischer Politologe,  in seinem, in 2008 veröffentlichten Buch  „Die Geschichte der Länder Mitteleuropas durch die Augen eines tschechischen Politologe", Seiten70-71, zitiert selbst die Argumente eines anerkannten tschechischen Historikers, František Palacký:

František Palacký in seinem Werk  „Übersicht über die österreichische Staatsidee" beurteilt die ungarische Verfassung so: "Der Kern der ungarischen Institutionen ist in sich selbst so gesund und lebenskräftig, dass man ihn meiner Ansicht nach auch in anderen Ländern pflegen sollte; er birgt in sich einen lebensfrischen Keim der wahren Landesautonomie, ohne die weder die bürgerliche noch politische Freiheit lange andauern kann und dazu eine unendliche Reform- und Verbesserungsmöglichkeit, ohne die alle menschlichen Institutionen welken und fallen müssen. ... Daraus läßt sich nun wohl die Liebe aller Ungarn (nicht bloß Magyaren, sondern alle Einwohner des Landes der Heiligen Krone) gegenüber ihrer constitutio aviatica begreifen und erklären, und ihre ungewöhnliche Energie bei ihrer Wahrung und Verteidigung. Ein Ungar kann unter Bürokratie nicht leben und glücklich sein."34 

Wie war diese Verfassung, und was war ihre historische Bedeutung? Zuerst sollen wir feststellen, dass die Existenzgrundlage des historischen ungarischen Staates das Festhalten an  der tausendjährigen Verfassung war. Der Hauptvorteil dieser Verfassung, lag in der  Machtteilung zwischen dem Monarchen und dem Adel, während die tatsächliche "Demokratie" sich auf eine Vielzahl von Dezentralisation und die autonomen nationalen Institutionen stützte. An der ersten Stelle sollten wir das Parlament erwähnen, welches jeglichen königlichen Vorschlag besprochen hat, aus seinen eigenen Reihen den Stellvertreter des Königs, den Nádor (Palatínus) gewählt hat und  die durch König und Stände vereinbarte Pläne mit Hilfe des Gouverneurrats  durchgeführt hat. Die Grundlage der dezentralen  Macht des Landes war eigentlich das Komitat, die örtliche Verwaltungseinheit des Königreiches, welche von Gespan, Vizegespan und meist von unten gewählten lokalen Beamten geleitet wurden. Jedes Komitat war durch zwei Botschafter im Parlament vertreten. Die Sitzung eines Komitates, die von der gesamten freien Bevölkerung besucht wurde, wählte die Beamten des Komitats.

Die von dem Parlament verabschiedete und vom König bewilligte Gesetze mußten an der Sitzung des Komitats veröffentlicht werden, damit die Komitatsbehörden  sie durchführen sollten. Auch die Verordnungen der höchsten Staatsorganen mußten durch die Komitats-Behörden veröffentlicht werden, und das Komitat war berechtigt Einspruch einzulegen. Die Umsetzung dieser Verordnungen war bis zu der Erledigung dieses Protestes suspendiert. Gegen unpopuläre Verordnungen haben die Komitate gemeinsam protestiert. Dadurch waren die Möglichkeit und das Mittel gegeben, womit der Widerstand der Komitate im geschichtlichen Ungarn missliebige Verordnungen sogar verhindern konnte.

Diese  weitgehende und umfängliche Selbstverwaltung der Komitate war der unbesiegbare Schild, womit die Ungarn ihre staatliche Souveränität verteidigt haben und gegen die Zentralisierungsversuche  der Herrscher erfolgreich waren."35

Der Kampf der Ungarn für die ungarische Verfassung war  ein langer und blutiger Kampf, wie jeder, welcher für die politische Freiheit geführt wird. Dieser Kampf bildet die schönsten Seiten der mitteleuropäischen Geschichte, und in der Zukunft sollte Teil jegliches Geschichtelehrbuchs sein. Bei unserem heutigen Kampf für Menschen- und Bürgerrechte ist es eine Tradition, die man übernehmen sollte, statt des unbegründeten Verherrlichen der Entstehung der mitteleuropäischen Nationalstaaten. Diese Nationalstaaten implementierten vorübergehend eine Reihe von nationalen Bestrebungen, erbrachten einigen Nationen die Freiheit, hingegen entnahmen sie die Freiheit von anderen, und vor allem das wichtigste, sie versicherten nicht dauerhaft die politische Freiheit, brachten weder den Frieden in Mitteleuropa.

Benötigt man hellere Beweise als die Argumentation von František Palacký und Rudolf Kučera, daß die ungarische Nation in dem durch sie gestalteten Land der Heiligen Krone, die Minderheits-Völker nicht unterdrückt hat?

Kaum. Daher sind die Forderungen der  neuen Definition der ungarischen Nation berechtigt und zumutbar:

"Als Gegengabe für das großzügige staatliche System, welches im Laufe der Jahrhunderte im Land der Heiligen Krone  die Entwicklung der Nationen erlaubt hat und dadurch nach Trianon die Gründung ihrer Nationalstaaten ermöglichte, erwarten wir, dass diese Nationen in ihrer Verfassung  die Tatsache verankern, daß die durch politischen Zwang unter ihre  Herrschaft gebrachte ungarische Gemeinschaften weiterhin Bestandteil der ungarischen Nation sind und auch unabänderlich bleiben."

 

Das Präsidium des WBU am 17. Februar 2013, Budapest

Veröffentlicht am 4. Juni 2013, in Versailles, auf dem Gelände des Friedensdiktats „Trianon"

 

 

A közbéke érdekében

A Magyarok Világszövetségének

Botos László által kezdeményezett felhívása

 

Az 1920. június 4-én a trianoni békeparanccsal megcsonkított Hazánk jövője kétséges, és bírhatatlan népünk állapota. Közel egy évszázada tart a magyar nemzet szétdaraboltatása anélkül, hogy ennek hatásos ellenszerét a magyarság akár eszmei szinten is felmutatta volna. Viszont a Magyarok VIII. Világkongresszusa és az általa elfogadott új magyar nemzetmeghatározás már címében is megteremti az eszmei alapot a trianoni (1920) és párizsi (1947) békeparancsok elleni fellépéshez: Jövő a Szent Korona jegyében.

 

„A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szent Korona tanra alapozták, és a Szent Korona országának nevezzük" – hirdeti a 2012-ben elfogadott új nemzetmeghatározás.

 

A trianoni békeparancs 93. évfordulóján a világ magyarsága és minden jó szándékú ember rendelkezésére bocsátjuk azt az eszközt, amely minden eddiginél hatásosabban, két kiemelkedő cseh értelmiséginek a Magyarok Világkongresszusának értékelésével egybecsengő érveivel támasztja alá a magyar nemzet igazságát, Trianon tarhatatlanságát. Íme:

 

Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)

 

František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egész­séges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más or­szágokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonó­mia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a re­form és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül min­den emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Eb­ből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrá­cia alatt élnie és boldogulnia nem lehet..."34 Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapít­suk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonossá­gukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam lét­alapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság" a széles körű decentralizáción, az autonóm or­szágos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségé­vel végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott ter­veket. A decentra­lizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, me­lyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a több­nyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden várme­gye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vár­megye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vár­megyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlés­nek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérel­mesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézé­séig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben."35 A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben min­den Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kel­lene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdel­münk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozat­lan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen meg­valósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzet­nek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadsá­got, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.

 

Kell-e František Palacký és Rudolf Kucera érvelésénél fényesebb bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa nem nyomta el a kisebbségben élő népeket?

 

Aligha. Jogos és elvárható tehát az új magyar nemzetmeghatározás követelése:

 

Annak a nagyvonalú állami berendezkedésnek fejében, amely évszázadokon keresztül lehetővé tette, hogy a Szent Korona országában a későbbi trianoni utódállamok államalapító nemzetei fejlődhessenek, elvárjuk, hogy e nemzetek rögzítsék alkotmányukban azt a tényt, hogy az uralmuk alá politikai kényszerrel sodort magyar nemzeti közösségek továbbra is, és megváltoztathatatlanul a magyar nemzet részei."

 

 

Elfogadta az MVSZ Elnöksége 2013. február 17-én, Budapesten

Kihirdetve 2013. június 4-én, Versailles-ban, a trianoni békeparancs helyszínén

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7926/130613

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.