A közbéke érdekében - francia fordítás - Trianon-ellenes áfium

A Magyarok Világszövetsége 2013. június 4-én Versailles-ban hirdette ki a szervezet Elnöksége által 2013. február 17-én elfogadott felhívást, amelyet a világ magyarságának és minden jóhiszemű embernek rendelkezésére bocsát a trianoni és a párizsi békeparancsok elleni harchoz való segédeszközként. Korábban közzétettük a Trianon-ellenes „áfium" angol fordítását, most pedig a francia nyelvűt. Arra biztatjuk tagjainkat és híveinket, hogy terjesszék azt minél szélesebb körben, és használják mindennapi vitáikban, valahányszor a trianoni békeparancs igazságtalanságát, tarthatatlanságát szeretnék bizonyítani.

 

 

Dans l'intérêt de la paix

Appel de la Fédération Mondiale des Hongrois

fait à l'initiative de M. Botos László

 

Le dictat de traité de Trianon du 4 juin a mutilé l'avenir de la Hongrie. Depuis près d'un siècle perdure le démembrement de la nation hongroise sans que le peuple hongrois ait pu manifester au moins sur le plan des idées un remède efficace. En revanche, le VIIIe Congrès Mondiale des Hongrois a adopté une nouvelle définition de la nation hongroise laquelle déjà dans son intitulé établit les bases conceptuelles d'une action efficace contre les dictats de paix de Trianon (1920) et de Paris (1947): L'avenir sous le signe de la Couronne Sacrée.

 

« La contribution la plus éminente de la nation hongroise à la cause transcendante de l'humanité se concrétise dans l'initiation d'un ordre étatique laquelle assure une place centrale à la dignité humaine, sans distinction de sexe, de race, de nationalité ou de religion. Cet Etat a été fondé par nos ancêtres sur les principes de la Couronne Sacrée qui porte le nom: pays de la Couronne Sacrée » – c'est ce que proclame la nouvelle définition de la nation hongroise adoptée en 2012.

 

A l'occasion de la 93e anniversaire du dictat de Trianon nous mettons à la disposition de tout homme de bonne volonté l'instrument jusqu'à présent le plus efficace émanant de deux éminents intellectuels tchèques étant en harmonie avec les conclusions du Congrès Mondiale des Hongrois.

Rudolf Kučera, politologue tchèque, dans son livre intitulé: « Histoire de l'Europe Centrale vue par un politologue tchèque », publié en 2008 cite le raisonnement d'un historien tchèque de grande réputation František Palacký (pp. 70-71) en précisant:

 

František Palacký dans son étude sur Le concept de l'Etat autrichien (Idea státu rakouského) donne l'appréciation suivante de la constitution hongroise: « L'essence des institutions hongroises est tellement saine et bienfaisante qu'à mon avis il serait souhaitable de les introduire dans d'autres pays également; elle contient le germe de la véritable autonomie d'un pays sans laquelle la liberté civile et politique ne peut nulle part se maintenir longtemps et durablement; elle contient également le principe de la réforme et du perfectionnement indéfini sans laquelle tout institution humaine est appelée à se détruire et à disparaître. C'est à partir de cela qu'on peut comprendre et expliquer l'attachement profond  des hungarus (c'est-à-dire non seulement les hongrois/magyars mais de tous ceux qui vivaient dans le royaume de la Couronne Sacrée) à leur constitution ancestrale et l'énergie extraordinaire qu'ils consacrent à la sauvegarde et la défense de celle-ci; pour les hungarus, vivre sous la burocratie est inconcevable. 

» Quelle était donc cette constitution et en quoi consiste son importance historique?Constatons avant tout que c'est l'attachement des hungarus à la continuité millénaire de leur constitution qui signifiait le fondement de l'existence de l'État hongrois historique. L'avantage principal de cette constitution résidait dans la division du pouvoir entre le monarque et les ordres, division complétée par une „démocratie" basée sur une large décentralisation, c'est à dire, sur des institutions administratives autonomes.Tout d'abord, il faut mentionner la diète qui débattait toute motion royale et élisait de son propre corps le nádor(palatin), suppléant au roi, lequel à l'aide du Conseil de lieutenance (consilium locumtenentiale) exécutait les projets adoptés conjointement par le roi et les ordres. Ce sont les comitats qui formaient les bases du pouvoir décentralisé, c'est à dire,  les divisions administratives compétentes dans les diverses régions du royaume. Le comitat était dirigé par le comes ou főispán (délégué par le roi) et le alispán (« vice-comes », représentant de l'assemblée du comitat composé par les fonctionnaires locaux élus). Chaque comitat envoyait deux délégués à la diète. L'assemblée du comitat (à laquelle participait la population libre toute entière) nommait de ses propres rangs les membres de l'exécutif.

«Les lois adoptées par la diète et entérinées par le roi devaient être promulguées à  l'assemblée du comitat  avant d'être mises en application par les autorités du comitat.Les dispositions des autorités suprêmes de l'Etat devaient être également promulguées par le biais des instances du comitat et l'assemblée du comitat était autorisée à contester, voire même à arrêter les mesures qu'elle considérait comme contraires à ses intérêts jusuq'au règlement de leur contestation. Quand il s'agissait d'un décret impopulaire, les comitats s'informaient mutuellement du  contenu de leur grief. Voilà ce en quoi consistait le moyen puissant par lequel les Hongrois contrecarraient les amandements qui déplaisaient, les comitats pouvant aller jusqu'à bloquer la mise en application de ceux-ci.

C'est cette large autonomie des comitats de la Couronne Sacrée qui formait un bouclier  invincible à l'aide duquel les Hongrois ont défendu leur indépendance et ont combattu les ambitions unificatrices de leur monarque.»

La lutte pour la constitution hongroise a été longue et sanglante comme toute lutte menée pour la liberté politique.  Cette lutte s'inscrit  sur les pages les plus lumineuses de l'histoire de l'Europe Centrale et dans l'avenir elle devrait faire partie de tous les manuels ayant trait à l'histoire de l'Europe Centrale. Elle représente pour nos luttes contemporaines pour les droits civils et humanitaires une tradition que nous devrions tous assumer au lieu de faire l'éloge sans fondement de la création des Etats-nations de l'Europe Centrale. Ces derniers ont réalisé à titre provisoire un certain nombre des aspirations nationales. Ils ont apporté la liberté pour certaines nations mais en ont privé d'autres. Et ce qui est le plus important, ils n'ont pas assuré de manière durable la liberté politique ni apporté la paix pour l'Europe Centrale.

 

A-t-on besoin d'une preuve plus brillante que celle donnée par František Palacký et Rudolf Kučera du fait que le pays de la Couronne Sacrée créé par la nation hongroise n'a pas opprimé les peuples minoritaires?

 

Certainement pas. Il est donc légitime et acceptable l'exigence de la nouvelle définition de la nation hongroise:

 

« En contrepartie de la générosité de la structure étatique du pays de la Couronne Sacrée laquelle a permis pendant les siècles que les nations des Etats fondateurs, successeurs du diktat de Trianon, puissent évoluer, nous exigeons que ces nations inscrivent dans leurs constitutions le fait que les communautés hongroises soumises de force sous leurs pouvoirs continuent à rester, et d'une façon immuable, partie intégrante de la nation hongroise. »

 

Texte accepté par le Conseil d'Administration de la Fédération Mondiale des Hongrois, le 17 février 2013 à Budapest.

 

Communiqué le 4 juin 2013 à Versailles, sur le lieu du diktat de Trianon.

 

 

 

A közbéke érdekében

A Magyarok Világszövetségének

Botos László által kezdeményezett felhívása

 

Az 1920. június 4-én a trianoni békeparanccsal megcsonkított Hazánk jövője kétséges, és bírhatatlan népünk állapota. Közel egy évszázada tart a magyar nemzet szétdaraboltatása anélkül, hogy ennek hatásos ellenszerét a magyarság akár eszmei szinten is felmutatta volna. Viszont a Magyarok VIII. Világkongresszusa és az általa elfogadott új magyar nemzetmeghatározás már címében is megteremti az eszmei alapot a trianoni (1920) és párizsi (1947) békeparancsok elleni fellépéshez: Jövő a Szent Korona jegyében.

 

„A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szent Korona tanra alapozták, és a Szent Korona országának nevezzük" – hirdeti a 2012-ben elfogadott új nemzetmeghatározás.

 

A trianoni békeparancs 93. évfordulóján a világ magyarsága és minden jó szándékú ember rendelkezésére bocsátjuk azt az eszközt, amely minden eddiginél hatásosabban, két kiemelkedő cseh értelmiséginek a Magyarok Világkongresszusának értékelésével egybecsengő érveivel támasztja alá a magyar nemzet igazságát, Trianon tarhatatlanságát. Íme:

 

Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)

 

František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egész­séges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más or­szágokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonó­mia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a re­form és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül min­den emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Eb­ből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrá­cia alatt élnie és boldogulnia nem lehet..."34 Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapít­suk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonossá­gukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam lét­alapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság" a széles körű decentralizáción, az autonóm or­szágos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségé­vel végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott ter­veket. A decentra­lizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, me­lyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a több­nyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden várme­gye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vár­megye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vár­megyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlés­nek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérel­mesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézé­séig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben."35 A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben min­den Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kel­lene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdel­münk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozat­lan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen meg­valósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzet­nek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadsá­got, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.

 

Kell-e František Palacký és Rudolf Kucera érvelésénél fényesebb bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa nem nyomta el a kisebbségben élő népeket?

 

Aligha. Jogos és elvárható tehát az új magyar nemzetmeghatározás követelése:

 

Annak a nagyvonalú állami berendezkedésnek fejében, amely évszázadokon keresztül lehetővé tette, hogy a Szent Korona országában a későbbi trianoni utódállamok államalapító nemzetei fejlődhessenek, elvárjuk, hogy e nemzetek rögzítsék alkotmányukban azt a tényt, hogy az uralmuk alá politikai kényszerrel sodort magyar nemzeti közösségek továbbra is, és megváltoztathatatlanul a magyar nemzet részei."

 

 

Elfogadta az MVSZ Elnöksége 2013. február 17-én, Budapesten

Kihirdetve 2013. június 4-én, Versailles-ban, a trianoni békeparancs helyszínén

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7921/130610

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.