A közbéke érdekében - cseh fordítás - Trianon-ellenes áfium

A Magyarok Világszövetsége 2013. június 4-én Versailles-ban hirdette ki a szervezet Elnöksége által 2013. február 17-én elfogadott felhívást, amelyet a világ magyarságának és minden jóhiszemű embernek rendelkezésére bocsát a trianoni és a párizsi békeparancsok elleni harchoz való segédeszközként. Korábban közzétettük a Trianon-ellenes „áfium" angol, francia  és német fordítását, most pedig a cseh nyelvűt adjuk közre.  Arra biztatjuk tagjainkat és híveinket, hogy terjesszék azt minél szélesebb körben, és használják mindennapi vitáikban, valahányszor a trianoni békeparancs igazságtalanságát, tarthatatlanságát szeretnék bizonyítani.

 

 

 

V zájmu míru

Výzva Světového svazu Maďarů iniciovaná László Botosem

 

Budoucnost naší vlasti, zmrzačené trianonským mírovým diktátem ze dne 4. června 1920, je pochybná, jakož i stav našeho národa je neudržitelný. Téměř jedno století již trvá rozdělení maďarského národa, bez toho, že by byl třeba jen na ideové úrovni nalezen účinný „protilék". VIII. Světový kongres Maďarů a jím přijatá nová definice maďarského národa již ve svém názvu vytváří ideový základ vystoupení proti trianonskému a pařížskému mírovému diktátu: Budoucnost ve znamení Svaté Koruny.

 

Nová definice maďarského národa, přijatá v roce 2012 hlásá: „Nejvýznamnější příspěvek maďarského národa k rozvoji univerzálního lidstva je ztělesněn ve vytvoření takového státního řádu, který, bez ohledu na pohlaví, rasu, národnost a náboženství jedinečným způsobem umisťuje do svého středobodu lidskou důstojnost. Tento stát založili naši předkové na učení o Svaté Koruně, a nazýváme ho zemí Svaté Koruny."

 

U příležitosti 93. výročí trianonského mírového diktátu poskytujeme světovému maďarstvu a všem lidem dobré vůle prostředek, který účinněji než všechny předchozí, s argumenty Světového kongresu Maďarů shodnými s hodnocením dvou vynikajících českých intelektuálů, podporuje pravdu maďarského národa, neudržitelnost Trianonu. Tedy: 

 

Český politolog Rudolf Kučera ve své knize Kapitoly z dějin střední Evropy uvádí a komentuje argumentaci uznávaného českého historika Františka Palackého (str. 56-57).

 

František Palacký ve stati Idea státu rakouského podal toto hodnocení uherské ústavy: „Jádro zemských institucí uherských je samo v sobě tak zdravé a zdárné, že by dle mého soudu zasloužilo býti chováno také v jiných zemích; jest v něm živý zárodek pravé autonomie zemské, bez níž svoboda občanská a politická nikde dlouho státi a trvati nemůže; jest i zásada reformy a zdokonalitelnosti nekonečné, bez níž všecky lidské instituce hynouti a zahynouti musejí. Z toho také pochopiti a vyložiti se dá všeobecná Uhrův (netoliko Maďarův) láska ke své constitutio avitica, i neobyčejná energie k jejímu zachování a hájení; Uhrovi pod byrokracií živu a blahu býti nelze…" (Palacký, František: Úvahy a projevy, Melantrich, Praha, 1977, str. 376).

Jaká tedy byla tato ústava a jaký byl její historický význam? Nejprve uveďme, že lpění Uhrů na vlastní ústavní kontinuitě, kontinuitě tisícileté, tvořilo základ existence uherského státu. Hlavní předností této ústavy byla dělba moci mezi panovníkem a stavy, přičemž vlastní „demokratičnost" spočívala v rozsáhlé decentralizaci, v existenci autonomních zemských institucí. Na prvním místě jmenujme zemský sněm, který diskutoval o všech královských propozicích a volil ze svého středu palatina, králova zástupce a ten za pomoci konsilia locumtenentiale prováděl plány, sjednané mezi králem a stavy. Jeho zástupce, zemský soudce, předsedal královskému apelačnímu soudu, známému jako tabula septemviralis. Vlastním základem decentralizované zemské moci byly pak tzv. komitáty, správní jednotky pro jednotlivé oblasti království, v jejichž čele stáli tzv. comes (Obergespan – župan) a vicecomes a převážně zdola volení místní úředníci. Každý komitát vysílal dva zástupce na zemský sněm. Komitátní sjezdy, kterých se účastnilo všechno svobodné obyvatelstvo, volily úřednictvo spravující komitátní záležitosti.

„Zákony na sněmu přijaté a králem schválené musily býti na komitátních sjezdech oznamovány, aby potom komitátními úřady byly prováděny. Také opatření nejvyšších orgánů státních musila oznamována býti prostřednictvím komitátních úřadů a sjezdy komitátní měly právo, aby proti nařízením, jež by pokládaly za „gravanimální" podávaly „representace" (protesty) a zastavovaly provádění až do vyřízení těchto protestů. Šlo-li o nějaké nepopulární nařízení, sdělovaly si jednotlivé komitáty navzájem obsah representací; v tom spočíval prostředek, že v Uhrách mohlo se vystupovati proti neoblíbeným nařízením hromadně, ba že provedení jich mohlo odporem komitátů býti překaženo.

Tato rozsáhlá komitátní samospráva byla nezdolným štítem, kterým Uhři uhájili svoji státní samostatnost a kterou zvítězili proti sjednocovacím snahám panovníků" (Palacký, František: Česká politika, díl druhý, část první, Praha. 1907, str. 159).

Boj Uhrů za uherskou ústavu byl ovšem dlouhý a krvavý, jako každý boj za politickou svobodu. Tento boj tvoří jednu z nejvelkolepějších stránek středoevropských dějin a měl by být v budoucnu součástí každé učebnice historie střední Evropy. Náš současný zápas za lidská a občanská práva zde má tradici, k níž by se mělo hlásit, namísto toho, aby se nereflektovaně oslavoval vznik národních států ve střední Evropě. Národní státy sice dočasně uskutečnily četné národní aspirace, přinesly národní svobodu některým národům, jiným ji však zase vzaly, a co je nejdůležitější, politickou svobodu trvale nezajistily a mír (...) do střední Evropy nepřinesly.

 

Je třeba jasnějších argumentů a důkazů, než které uvádějí František Palacký és Rudolf Kučera, že země Svaté Koruny vytvořená maďarským národem neutlačovala v menšině žijící národy?

 

Sotva. Požadavek, uvedený v nové definici maďarského národa, jehož splnění očekáváme, je tedy oprávněný:

 

„Odvolávaje se na velkorysé státní zřízení, které po staletí umožnovalo, aby se národy, žijící v zemi Svaté Koruny, které se později po Trianonu staly zakladately nástupnických států, rozvíjely, na oplátku očekáváme, aby tyto národy vtělily do svých ústav, že maďarská společenství, která byla pod jejich vládu násilně vehnány, jsou i nadále a nezměnitelně částmi maďarského národa."

 

 

Přijalo předsednictví Světového svazu Maďarů dne 17. února 2013 v Budapešti. Vyhlášeno ve Versailles, na místě trianonského mírového diktátu dne 4. června 2013.

 

 

 

A közbéke érdekében

A Magyarok Világszövetségének

Botos László által kezdeményezett felhívása

 

Az 1920. június 4-én a trianoni békeparanccsal megcsonkított Hazánk jövője kétséges, és bírhatatlan népünk állapota. Közel egy évszázada tart a magyar nemzet szétdaraboltatása anélkül, hogy ennek hatásos ellenszerét a magyarság akár eszmei szinten is felmutatta volna. Viszont a Magyarok VIII. Világkongresszusa és az általa elfogadott új magyar nemzetmeghatározás már címében is megteremti az eszmei alapot a trianoni (1920) és párizsi (1947) békeparancsok elleni fellépéshez: Jövő a Szent Korona jegyében.

 

„A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szent Korona tanra alapozták, és a Szent Korona országának nevezzük" – hirdeti a 2012-ben elfogadott új nemzetmeghatározás.

 

A trianoni békeparancs 93. évfordulóján a világ magyarsága és minden jó szándékú ember rendelkezésére bocsátjuk azt az eszközt, amely minden eddiginél hatásosabban, két kiemelkedő cseh értelmiséginek a Magyarok Világkongresszusának értékelésével egybecsengő érveivel támasztja alá a magyar nemzet igazságát, Trianon tarhatatlanságát. Íme:

 

Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)

 

František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egész­séges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más or­szágokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonó­mia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a re­form és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül min­den emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Eb­ből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrá­cia alatt élnie és boldogulnia nem lehet..."34 Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapít­suk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonossá­gukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam lét­alapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság" a széles körű decentralizáción, az autonóm or­szágos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségé­vel végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott ter­veket. A decentra­lizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, me­lyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a több­nyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden várme­gye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vár­megye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vár­megyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlés­nek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérel­mesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézé­séig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben."35 A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben min­den Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kel­lene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdel­münk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozat­lan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen meg­valósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzet­nek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadsá­got, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.

 

Kell-e František Palacký és Rudolf Kucera érvelésénél fényesebb bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa nem nyomta el a kisebbségben élő népeket?

 

Aligha. Jogos és elvárható tehát az új magyar nemzetmeghatározás követelése:

 

Annak a nagyvonalú állami berendezkedésnek fejében, amely évszázadokon keresztül lehetővé tette, hogy a Szent Korona országában a későbbi trianoni utódállamok államalapító nemzetei fejlődhessenek, elvárjuk, hogy e nemzetek rögzítsék alkotmányukban azt a tényt, hogy az uralmuk alá politikai kényszerrel sodort magyar nemzeti közösségek továbbra is, és megváltoztathatatlanul a magyar nemzet részei."

 

 

Elfogadta az MVSZ Elnöksége 2013. február 17-én, Budapesten

Kihirdetve 2013. június 4-én, Versailles-ban, a trianoni békeparancs helyszínén

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7928/130614

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.