Borbély Zsolt Attila: Minden határon túl

A Magyarok Világszövetsége életében a 2000-es esztendővel új korszak kezdődött. Nem elsősorban azért, mert Csoóri Sándort Patrubány Miklós váltotta az elnöki székben, aki elkötelezett híve volt a programkövetésnek és az alapszabályzatnak, ellentétben elődjével. Hanem főként azért, mert a leköszönő elnök mindent megtett, hogy megnehezítse utódja dolgát, kezdve az alaptalan perekkel s befejezve az „ellenlobbis" háttértevékenységgel. Ebben a cseppet sem nemes, sőt, kifejezetten destruktív küzdelemben sajnos partnerre lelt a Fideszben és a nemzeti oldal számos tekintélyes személyiségében Fekete Gyulától Csurka Istvánig.

A legnagyobb csapás akkor érte az MVSZ-t, amikor 2000 decemberében megvonták a szervezet állami támogatását. Az MVSZ ezt is túlélte, s nemcsak túlélte, de állami források nélkül is többet tett az asztalra, mint a korábbi korszakban. Sajnos időközben olyanok is az elnök ellen fordultak, akik korábban a hívének mutatkoztak. Hogy ebben ki mekkora felelősséget visel, nehéz lenne megmondani.

Tény, hogy egy csoport, melynek legindulatosabb, legagresszívebb tagjai Geönczeöl Gyula és Kvacskay Károly, gátlástalan lejárató-kampányba kezdett az elnök ellen, amibe a fekete propaganda megannyi eszközét bevetették a sejtetéstől a szabályos rágalmazásig. Egy idő után e csoport hangnemével azonos stílusban szólalt meg „az MVSZ-ből kizártak Sajtóirodája". Óvatosan kell fogalmaznunk, mert tudomásunk szerint az említettek nem vállalták fel, hogy ők állnának e homályos feladói megjelölés mögött, híradásaikat jellemzően fantázianéven írják alá, de akadt nem egy közleményük, mely alatt e sorok írójának neve szerepelt.

Az MVSZ-ből kizártak újra és újra előjönnek a képtelen és gyalázatos szekus-váddal, amit megfejelnek mindenféle egyéb rágalommal. Nem sok értelmét láttam fröcskölődéseikkel foglalkozni, mert a reakcióm óhatatlanul is publicitást biztosított volna nekik. Most azonban elvetették a sulykot, legutóbbi jelentkezésük minden határon túlmegy.

Azt inszinuálják ugyanis, hogy Patrubány Miklós állna az egyik legnagyobb kortárs történelmi nagyság, Rácz Sándor halála mögött, s egyben más emberek láb alól való eltételével is meggyanúsítják az MVSZ elnökét.  Ilyen fokú gyalázatosság olvastán, mind emberként, mind magyarként, mind pedig MVSZ tisztségviselőként meg kell szólalnom, ha másért nem, hát azért, hogy leszögezzem azt, aminek szem- és fültanúja voltam. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke és Rácz Sándor a szervezet tiszteletbeli elnöke között olyan fokú egyetértés és barátság volt, ami a közéletben ritka. Meggyőződésem szerint a szó szoros értelmében bármelyikük tűzbe ment volna a másikért, a közös célú közös küzdelem a kívülálló számára csodálnivaló bajtársi kapcsolatot hozott létre közöttük. Isten nyugosztalja Rácz Sándort, aki tántoríthatatlan, gerinces, a nemzetért s az általa képviselt szervezetért bármilyen áldozatra kész magyarként példát mutatott mindannyiunk számára. Azok felett pedig, akik e kivételes ember halálát kicsinyes bosszújuk eszközévé tennék, majd ítélkezik a Fennvaló.

 

Borbély Zsolt Attila

 

MVSZ Sajtószolgálat

7875/130507

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.