Fuksz Sándor 60. születésnepjára


Fuksz Sándor barátunk és Szövetségünk elnökhelyettese, Elnökségünk egyik oszlopa ma hatvan éves lett.

 

Trianoni rabságunk kétharmadát töltötte el eddig Felvidéken a megszálló hatalom túszaként, de soha nem megalkudva sem beletörődve ebbe a megalázó sorsba. Azon kevesek egyike ő is ott az őrhelyén, aki azzal, hogy mindig tudatosította ennek a helyzetnek a természetellenes voltát, a Szent Korona országának szolgálatát vállalta azokért is, akik nem láttak, akik eltévelyedtek, akik nem bírtak vagy nem mertek kiállni sem a népük, sem pedig önmaguk és gyermekeik érdekében. Ebben nagy szerepe volt szüleinek, akik az ungi rónán, az Ung és a Latorca közén Kaposkelecsényben, két (számunkra idegen hatalom határán) őseik nyomdokán haladva igaz keresztény és magyar emberként álltak helyt úgy, hogy tették a dolgukat: gazdálkodtak, gyermekeket neveltek, közösséget őriztek és építettek jelenlétükkel és helytállásukkal.

 

Példájuk nem hullott terméketlen talajba, s az idők viharaiban edződött palánta az 1968-as eszmélés idején, bár még csak forrongó kamaszként, de férfias feladatokra vállalkozott Nagykaposon, ahol gimnáziumi tanulmányait végezte, majd a prágai műegyetemi éveiben is. Magyar ifjúsági szövetséget szervezett, nyári magyar táborok szervezésében jeleskedett, és egyik kovásza volt a prágai magyar egyetemisták Ady Endre Diákkörének. Majd visszatért Nagykaposra, mint villamosmérnök, de ismét ott találjuk az unvidéki és bodrogközi magyarok között.

 

Az egyetlen magyar szervezet, a Csemadok egyik meghatározó egyéniségeként volt jelen térségében és az egész felvidéki magyar közéletben. 1984 tavaszán egyetlenként volt bátorsága az egyik országos közgyűlésen felolvasni Duray Miklós jogvédő levelét, amikor a pánszláv-bolsevista hatalom a magyar iskolák felszámolására készült. Természetes tehát, hogy 1989-ben a változások oldalára állt, de nem a behódolókhoz csatlakozott, hanem az önrendelkezést akaró Együttélés Mozgalomban vállalt szolgálatot, s rövidesen annak főtitkáraként talán a legjelentősebb szerepe volt abban, hogy ez a legerősebb magyar politikai szervezetté vált. Nem csoda, hogy a világban sunyin lopakodó és bomlasztó pénzügyi arisztokrácia először belülről próbálta ezt is megtorpedózni. Pénzelték a behódoló, simulékony liberálisokat, és az Együttélés radikális magyar magját médiatámadásoknak tették ki, majd 1998-ban egy sajtókampány eredményeként egybeolvasztották a három magyar politikai erőt MKP néven, ahol a liberálisok politikai hátszelét pénzelve kiszorították mindazokat, akik a trianoni diktátum igazságtalanságának jóvátételét alapelvként kezelték. Fuksz Sándor dönteni kényszerült, és a szélmalomharc helyett egy olyan szervezetben találta meg elképzeléseit, ahol  céljait is megfogalmazva látta, és testre szabott feladatok szolgálatába állhatott.

Ez volt a Magyarok Világszövetsége, amelynek felvidéki elnöki feladatait és az elnökségi munkának mindennapos gondjait is magára vette. Közben az otthoni tájon vállalkozóként embereknek ad munkát, és a Bodrogköz pusztulásra ítélt műemlékeinek megmentése terén felbecsülhetetlen értékű csodákat láthatunk ténykedése nyomán.

És ez a méltatás nem lezárása a munkásságnak, hanem csupán egy  megálló a visszapillantásra, egy életpályára, amelynek csupán néhány jelesebb állomásáról adtunk számot, de fontos, hogy ő is tudja: mindez sem előttünk, sem a nemzet emlékezetében, sem a jó Isten tekintete előtt nem marad rejtve. 

Ez a tudat adjon erőt, hitet, kitartást, szeretetet a szerettei és barátai körében ahhoz, hogy ez a szolgálat még sok szép tett és alkotás megalapozója és kivitelezője  lehessen.

Szeresse és áldja őt ezért mindig az Isten!

 

Budapest-Nagytárkány, 2012. december 5.

 

                                                                                                                                 A Magyarok Világszövetsége

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7680/121205



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.