A Székely Himnusz népünk közös imája - a szerző halálának 90. évfordulója

A Székely Himnusz népünk közös imája - a szerzõ halálának 90. évfordulója

Összetartozik a magyarság - nem számít, ki, hol született, a határ egyik
vagy a másik oldalán - a Kárpát-medencében és a világon mindenütt.
Mihalik Kálmán, a Székely Himnusz zeneszerzõje halálának 90.
évfordulójára a Belvárosi temetõben rendezett megemlékezésen Magyar
Anna, a megyei közgyûlés elnöke, hangsúlyozta: a himnusz tulajdonképpen
ennek az összetartozásnak az egyik maradandó jelképe.
Gál Imre, a Mihalik Alapítvány elnöke üdvözölte a megemlékezésen is
jelen lévõ Mihalik Kálmán leszármazottjait, a Budapesten élõ Szekács
Verát (született Mihalik) és Mihalik Lajost, majd emlékbeszédében
hangsúlyozta: a Székely Himnusz jeleni az összetartozást és a vigaszt, a
reményt a világon szétszóródott valamennyi magyar és székely számára.
Viharvert, hányatott sorsú kis népünk közös imája.
A gyûlölet, az irigység nemzetünk, népünk betegsége, ha mindezt nem
tudjuk legyõzni, elveszünk. Magyarságunknak hitre, szeretetre,
bölcsességre van szüksége. Az egység iránt akkora az igény, mint még
sohasem. Fogjuk meg egymás kezét szorosan, mert sorsunkon csakis mi
segíthetünk. Az Úristen megadta a lehetõséget, kérdés csak az, élünk-e
vele vagy elveszünk, hangsúlyozta Fazekas János, Erdélybõl jött vendég.
A megemlékezésen Kalmár Ferenc (a KDNP alelnöke) országgyûlési
képviselõ, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagja mondott beszédet.
A Székely Himnusz összetartó erõvé vált, akik énekelték, tudták, miért
teszik, tudták, hova tartoznak. Kapcsolatot jelentett a gyökerekkel,
minél inkább tiltották, annál inkább erõsödött, népszerûvé vált, a
közösségek megtartó szimbólumává lett. A képviselõ szerint a Székely
Himnuszt nem lehet elválasztani a trianoni békediktátumtól. Ha
Trianonról vagy a himnuszról beszélünk, akkor óhatatlanul a megmaradás
kérdése is felmerül.
Ha a külsõ falak leomlanak, a vár is összedõl
Ha európai szemszögbõl szemléljük a kérdést, meg kell állapítani, hogy
az ókontinenssel is nagy baj van. A tõsgyökeres európai nemzetek
képtelenek megújulni, fogynak, mint ahogyan mi is. Sokan mondják
Magyarországon, miért kell annyit foglalkozni a határon túli
magyarokkal, foglalkozzunk elsõsorba az itteniekkel, mert Magyarországon
is nehéz. Ez így van nyugtázta a képviselõ, de azt látni kell, ha egy
vár külsõ bástyái leomlanak, akkor elõbb-utóbb maga a vár is összedõl.
Mindenképpen foglalkoznunk kell a határon túli magyarokkal, és meg kell
adni nekik minden segítséget, hogy ne asszimilálódjanak. Ugyanis két
nagy veszély fenyegeti õket: az asszimiláció és az elvándorlás. Ezeknek
a megállítására a jelenlegi magyar kormány úgy gondolta -- nagyon
helyesen --, hogy a kettõs állampolgárságot meg kell adni minden határon
túli magyarnak, aki azt kéri.
Amit ugyancsak teljes mértékben támogat a magyar kormány, az a székely
autonómia ügye. A képviselõ a Strasbourgban elért eredményeket
ismertette. Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselõvel módosító indítványt
nyújtottak be, amit elfogadott az Európa Tanács. Ennek következtében
megkapták a Székely Nemzeti Tanácstól a Gábor Áron-díjat. A székely
autonómia elõrehaladott, kidolgozott kezdeményezés, ami nagyon fontos az
egész magyarság számára. Meg kell mutatni, véli Kalmár, hogy a
Kárpát-medencében Magyarországon kívül is létre lehet hozni egy jogilag
tiszta magyar autonóm tartományt. Ez példa lehet a máshol élõ magyarok
számára is.
A megemlékezés a Székely Himnusz közös eléneklésével, majd koszorúzással
ért véget.

vajma.info/magyartudat.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.