Petőfiért! - Minden negyedik sárospataki aláírásával támogatja Petőfi Sándor földi maradványainak Sárospatakon történő eltemetését


Bálint Béla, a sárospataki Farkas Ferenc Művészeti Iskola igazgatója a mai napon tudatta sajtószolgálatunkkal, hogy másfél hónap alatt kétezer ötszázan írták alá azt a felhívást, amely civil kezdeményezésre született, és amely azt indítványozza, hogy Sárospatakon helyezzék örök nyugalomra Petőfi Sándor földi maradványait.

 

Bálint Béla három hónappal ezelőtt, Petőfi Sándor eltűnésének 162. évfordulóján a Magyarok Világszövetsége által a Magyar Tudományos Akadémia székháza előtt szervezett emlékező megmozduláson tolmácsolta Sárospatak polgármesterének, Aros Jánosnak a felajánlását, mely szerint ha Petőfi Sándor földi maradványai minden kétséget kizáróan megkerülnek, akkor a „magyar Cambridge” kész azokat méltó módon befogadni, a haza földjében eltemetni.

 

A 2500 aláírás, azt jelenti, hogy a tizenhárom ezer lakosú Sárospatak minden negyedik polgára szeretné, illendő módon végtisztességet adva, Petőfi Sándor ereklyéit itt eltemetni.

 

Az aláírásgyűjtés érdekessége, hogy az íveket magánemberként a város képviselő testületének minden tagja aláírta.

 

Petőfi így írt Sárospatakról: „Szent föld ez. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai.”

 

Korábbi anyagaink:

Petőfi Sándor eltemetése: Sárospatak komolyan gondolja

http://www.mvsz.hu/sajtoszolgalat/20110817_petofi.html

Aros János polgármester üzenete:
http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/20110801_petofi6.html

Az MTA székháza előtti megmozdulást tartalmazó CD:
http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/20110805_petofi.html

Szégyen és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük a bizonytalanságot s még jókor el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkező vádját, hogy kortársunknak, a nemzet nagy költőjének sírját felkeresni restek valánk, s a helyett megelégednénk naponkint megújuló mendemondákkal, melyeket részint a jóakarat, de többnyire a rövidlátóság s nem ritkán szándékos áltatás koholt végnélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg! – írta 1860-ban Pákh Albert, a Vasárnapi Újság alapító főszerkesztője, Petőfi barátja. A feladat ma, százötven év múltán is ugyanaz: Fel kell kutatnunk, és el kell temetnünk Petőfi Sándort!

 

„Behantozatlan áll                S hazám leányi közt

Hamvai fölött a hely.             Nincs egy Antigoné,

Hol, merre nyugszik ő,          Ki sírját fölkeresve

Nem mondja semmi kő,        Hantot föléje nyesve,

Nem mondja semmi jel.        Virággal hintené !”

(Arany János)

 

MVSZ Sajtószolgálat

7295/111001

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.