Búcsú Lipcsey Ildikótól

Ma 15 órakor temetik a Farkasréti temetőben Dr. Lipcsey Ildikó történészt, az Erdélyi Szövetség elhunyt elnökét. A Magyarok Világszövetsége, mint az általa írt 103 nap, Budapest román megszállása című könyv kiadója az alábbi összeállítással búcsúzik tőle.

 

Mivel az élet a fogantatással kezdődik, büszkén vállalta erdélyi gyökereit: fogantam Erdélyországban, születtem a Maradék hazában, Óbudaváron, 1945 január 27-én, mondogatta. Ez határozta meg életútját is.

         1970-1991 között az ELTE-n szerzett történelem-román szakos diplomával az MTA Történettudományi Intézete Tudományos-Információs Osztályának munkatársa volt. Tudományos fokozatok ellenére, mint a Kádár-korszak megtűrt kategóriájába tartozó alkotójának, aki ráadásul erdélyi és középosztálybeli, csak 1990 után jelenhettek meg könyvei. Addig szakmai és irodalmi folyóiratokban publikált. Elsőként vetett fel egy sor kényes kérdést. Nem csoda a késői nyilvánosság, hiszen vallotta és vállalta a mondást: „a magyarságnak kijár a történelmi igazságtétel.” S hogy mit értett ez alatt, azt sem titkolta: helyre kell állítani a Kárpát-medence egységét, a történelmi hagyományoknak megfelelően, a magyar nemzet egységét. S nemcsak képletesen, hanem a valóságban is. Erre, remélte, 1990 után eljött az idő, de ami az után jött, az elszalasztott lehetőségek évtizedei voltak. (…)

        Publikációiban a közelmúlt hiteles bemutatására törekedett. 17 önálló kötete jelent meg. Erdélyi autonómiák, Nicolae Iorga és az erdélyi magyarok, Páskándi Géza, A Forradalom és szabadságharc Magyarországon. Hatása a Kárpát-medencében, A CASBI (A magyar vagyonok államosítása Romániában), Magyar-román kapcsolatok 1956-58, Utak és tévutak az erdélyi magyarság huszadik századi történetében, 103 nap, Budapest román megszállása, 1919. Arcképvázlatok, Szomszédolás, Felelősségünk a máért, a holnapért, felelősségünk Trianonért, Olvasónapló és a Tanulmányok. Mint az Erdélyi Magyarság majd az Erdélyi Szövetség főszerkesztője, 40 kötetnyi folyóirat szintén az ő szellemi gyermeke.

         És mivel vallotta, hogy el kell indulni minden úton, 1991-2001 között a Miniszterelnöki Hivatal kelet-európai referenseként összeírt vagy 500 tanulmányt, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Ukrajna, Románia címen belső használatra készült kismonográfiát. Kirándult a festészet és az irodalom világába is. Nemzedéksirató, Családom regény, Anyám regénye és a Szövöm már a szemfedőm című verseskötete  ennek a kirándulásnak  a szülöttei. Tervei itt vége szakadtak. Pedig ott sorakoznak szerkesztésre-kiadásra váró újabb könyvei, és másokéi, mivel kortársai műveit is felkarolta, előkészítette  kiadásukat.

            Amikor a nyugati sajtóban elterjedt, hogy Nagy Imre későbbi mártír miniszterelnök tagja lett volna a II. Miklós orosz cárt és családját meggyilkoló katonai osztagnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének felkérésére kutatásokat végzett, és bebizonyította, hogy a lejárató vád hamis.

         2003 óta mint az Erdélyi Szövetség elnöke, 1996-tól az Erdélyi Magyarság, majd az Erdélyi Szövetség főszerkesztőjeként és 2005-2010 között a médiák kuratóriumaiban szolgálta nemzetét. Szolgálat. Ez határozta meg egy szóval életét, ezért mondott le annyi mindenről, ami más embert megelégedetté tett volna.

 

 

MVSZ Sajtószolgálat

7333/111109

        

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.