Petőfiért! - 1. - Petíció Petőfi-hajszálért


Petőfi Sándor eltűnésének 162. évfordulóján, a Magyarok Világszövetsége emlékező megmozdulást szervezett Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székháza előtt, a Széchenyi téren, El kell temetnünk Petőfi Sándort! címmel.

 

A megmozdulás részvevői egyhangúan támogatták azt a petíciót, amelyet a Magyarok Világszövetsége intézett a Magyar Tudományos Akadémiához Petőfi Sándor ügyében, és amelyben az MTA közreműködését kérte a 15 millió magyart foglalkoztató ügyben. Alább közzé tesszük a petíció teljes szövegét.

 

 

 

Ej.2011.1055

 

Pálinkás József elnök úr kezéhez

Magyar Tudományos Akadémia

 

 

A Magyarok Világszövetségének

Petíciója

a Magyar Tudományos Akadémiához Petőfi Sándor ügyében

 

Petőfi Sándor fehéregyházi csatatéren történt eltűnésének 162. évfordulóján fordulunk Önökhöz. A legnagyobb magyar költő sorsának kérdése nem irodalomtörténeti kérdés. A legnagyobb magyar költő halála körülményeinek tisztázása a magyar nemzet méltóságának és önbecsülésének kérdése. Petőfi Sándor halálának tisztázása és Petőfi Sándor méltó eltemetése a XXI. századi magyar élet megkerülhetetlen ügye.

 

A Magyarok Világkongresszusa, amelyet eleink 1929-ben azért hívtak életre, hogy Trianon után se maradjon legitim képviselet nélkül az egyetemes magyar nép, a maga állandóan működő, ügyvivő testületeként 1938-ban életre hívta a Magyarok Világszövetségét. Ezennel a világ magyarságának nevében Petőfi Sándor ügyében keressük meg Önöket. Tesszük ezt azután, miután Magyarország kormánya egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy Petőfi Sándor sorsának ügyében nem tud eljárni.

 

Huszonkét évvel ezelőtt, a távoli Szibériában egy Magyarországról induló expedíció, orosz források alapján a Bajkál tó közelében, Barguzinban feltárt egy sírt, amelyben az expedícióban részt vevő amerikai, orosz és magyar antropológusok egyértelműen Petőfi Sándor földi maradványait ismerték fel. Erről, a helyszínen, a burjátországi hatóságok által láttamozott szakértői vélemény készült, amelyet mind orosz nyelven, mind magyar fordításban jelen Petícióhoz mellékelünk.

Akkor, a kommunizmus kézi vezérlésének utolsó évében, a Magyar Tudományos Akadémia akkori vezetése sajnálatos módon, a tudományosságtól idegen, mondhatni dogmatikai álláspontra helyezkedett, és határozottan állítván, hogy 1849-ben nem hurcoltak magyar hadifoglyokat Szibériába, megtagadta a Barguzinban feltárt csontváz genetikai összehasonlító vizsgálatának elvégzését Petőfi Sándor édesanyjának földi maradványaival.

 

Időközben az 1848-1849-es Forradalom és Szabadságharc leverését követően Szibériába hurcolt magyar hadifoglyok ténye sokszorosan és cáfolhatatlanul igazolódott. Ezek után joggal vetődik fel újult erővel a kérdés: Vajon nem Petőfi Sándor földi maradványait találták meg mégis 1989-ben, Burjátországban?

 

Azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában előkerült Petőfi Sándor hajtincse kézzelfoghatóvá vált a kérdés tudományos eldöntésének sírfelbontás és – egyesek által vélelmezett kegyeletsértés – nélküli lehetősége. Ehhez csupán pár hajszálra van szükség az Önök által őrzött ereklyéből, Petőfi Sándor hajtincséből.

 

Tisztelettel kérjük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia működjék együtt a Barguzinban feltárt lelet azonosításában, és adja ki a megőrzésében levő Petőfi-hajtincs három szálát a Magyarok Világszövetségének. A Magyarok Világszövetsége, mint az erkölcs mindenek fölöttiségét nyíltan valló, a világ magyarságát képviselő testület kezességet vállal azért, hogy a rábízott ereklyét gondosan megőrzi, és a genetikai vizsgálatot a világ három, arra illetékes laboratóriumában egymástól függetlenül, egyidejűleg elvégezteti.

 

Amennyiben a vizsgálat igazolja a Barguzinban huszonkét évvel ezelőtt kiállított szakértői véleményt, akkor az utókor, a ma élő magyar nemzedék, elvégezheti kötelességét, és méltó körülmények között eltemetheti a Haza nagy fiát.

Amennyiben az vizsgálat megcáfolja a Szibériában kiállított nemzetközi szakvéleményt, úgy a ma élő magyar nemzedék folytathatja a nemzet legnagyobb költője földi maradványainak keresését, mindaddig, amíg eredményre nem jut, mert

 

El kell temetnünk Petőfi Sándort!

 

 

Petőfi Sándor földi maradványainak felkutatása, és a Haza földjébe való méltó eltemetése egy új magyar kultúrpolitika origója, egy felemelkedést szolgáló magyar nemzetpolitika sarokköve, a magyar nemzeti lét erkölcsi alapvetése.

 

Tehát megkerülhetetlen, elodázhatatlan, következésképpen kötelező feladat.

 

Bízunk a Magyar Tudományos Akadémia bölcsességében és a magyar nemzet értékei és sorskérdései iránti elkötelezettségében, és hisszük, hogy egyik legfőbb alapító atyjához, Széchenyi Istvánhoz méltó szellemben jár el Petőfi Sándor ügyében, azaz a jelen Petícióban foglalt kérésnek eleget tesz.

 

 

Budapest, 2011. július 31.

 

                                                                                  A világ magyarságának nevében

 

 

                                                                                     a Magyarok Világszövetsége

                                                                                                          és az

                                                                                 El kell temetnünk Petőfi Sándort!

                                                                          című emlékező megmozdulás résztvevői

 

 

 

A kiadmányt hitelesíti:

 

 

 

Patrubány Miklós István Ádám,

                                                                               a Magyarok Világszövetségének elnöke

 

 

2011.07.31.-PatrubányMiklós-közel.JPG

 

A petíció melléklete: http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/20110728_petofi.html

 

 

 

 

Szégyen és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük a bizonytalanságot s még jókor el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkező vádját, hogy kortársunknak, a nemzet nagy költőjének sírját felkeresni restek valánk, s a helyett megelégednénk naponkint megújuló mendemondákkal, melyeket részint a jóakarat, de többnyire a rövidlátóság s nem ritkán szándékos áltatás koholt végnélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg! – írta 1860-ban Pákh Albert, a Vasárnapi Újság alapító főszerkesztője, Petőfi barátja. A feladat ma, százötven év múltán is ugyanaz: Fel kell kutatnunk, és el kell temetnünk Petőfi Sándort!

 

„Behantozatlan áll                S hazám leányi közt

Hamvai fölött a hely.             Nincs egy Antigoné,

Hol, merre nyugszik ő,          Ki sírját fölkeresve

Nem mondja semmi kő,        Hantot föléje nyesve,

Nem mondja semmi jel.        Virággal hintené !”

(Arany János)

 

MVSZ Sajtószolgálat

7256/110731

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.